Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

300. országos ülés 1911 lottam. Ő kiemeli, hogy 14.000 zsidó telepedett le Budapesten egy esztendő alatt. Melyik évben ? Szmrecsányi György: 1907-ben. Hock János: Én 1906-ot olvastam. Szmrecsánvi György: Vagy 1906-ban, vagy 1907-ben. Hock János: A statisztikai adatokból ? Szmrecsányi György: Nem statisztikai adat, ez privát értesülés. (Élénk derültség.) Farkas Pál : A hitközségtől kapta. (Derültség.) Szmrecsányi György: A rendőrségtől szerzett privát értesülés. Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassanak zavarni a tárgyalást. Hock JánOS : A statisztikai adatoknál a privát értesülések nagyon elasztikusak és megbízhatatlan természetűek . . . Szmrecsányi György : A rendőrségtől kaptam. Hock János: ... és az ilyen privát értesüléseket nem kifogásolom, ha népgyűléseken, vagy pártgyűléseken, ugy mint az orvosságot, belső használatra tetszik adagolni, (Élénk derültség) külső használatra azonban nem alkalmasak. És is utána néztem ezeknek az adatoknak és kerestem hol van ez a fővárosba évenkint bevándorolt 14.000 zsidó? A statisztikai évkönyvet nézegettem és egészen más adatokra találtam. Ezért az adatgyűjtésben bizonyos óvatosságra intem a t. képviselő urat, mert nem minden adat megbízható. Az ember keresse mindig a forrást, honnan származik tulaj donkéjjen az az adat, mert a képviselő ur is, a ki éveken keresztül a főváros ügyeivel nem foglalkozott, egyszerre, mint egy kész fegyverzetű Minerva kipattant egy ismeretlen Jupiter fejéből, (Élénk derültség.) és előhozza azokat az adatokat, a melyekről maga is beismeri, hogy csak magánértesülések. Midőn t. képviselőtársam adatárnak természetét bírálom, eszembe jut Carlyle-nek egy csodálatosan szép leírása a franczia forradalom történetéből. Midőn a konvent megbizta Joieux tábornokot, hogy Howeval, az angol admirálissal Brest körül összeütközzék, akkor az történt, hogy a Vengeur hadihajót roncsokká lőtték. Az elsülyedt és mikor Barrére bement a nemzetgyűlésbe, ott csodálatos szép szónoklattal elmondta, hogyan sülyedt hullámsírba a Vengeur dicsőséges legénységével, a kik diszbeöltözve, a zászlókat kibontva, a Marseillaise éneklése mellett, kegyelmet nem kérve haltak ott meg. Ezt az értesülést, a mit Barrére a konventnek adott és szónoklatokban kiszínezett, a Moniteur, az akkori hivatalos hirlap feldolgozta és innen vette Carlyle az első kiadáshoz a történeti adatokat. De mi történt ? Éltek még szemtanuk, t. képviselőtársam, a kik abban a harczban részt vettek, angol tisztek és azok jelentkeztek és hiteles tanúvallomások alapján megállapították, hogy a Vengeur ugyan elsülyedt, de a Marseillaise-t nem énekelték, hanem az angol csónakokra menekültek és hálát adtak az istennek, hogy valamikép kihúzták őket a hullámokból. Erre felkiált Carlyle a maga KÉPVH. NAPLÓ 1910 9115, XII. KÖTET. november 28-án, kedden. 473 éles szatírájával: Mendez Pinto, Cagliostro é.s Münchhausen, nem ti vagytok a legnagyobbak a nagyok között. Hol van ez a dicsőséges, hatalmas Barrére az ő Vengeur-jenek históriájával és adataival ! És azt mondja Carlyle, hogy bizony a történeti világítás mellett ezeket az adatokat a részrehajlat lan história kénytelen bemázolni lámpakoromma!. így vagyunk, t. képviselő ur, hogy ha az ön adatait is, a magánértesüléseket, a történelmi kritika rostáján keresztül eresztjük, kénytelenek leszünk egész felszólalásának erre vonatkozó részét bemázolni lámpakorommal. (Derültség jobbfelől.) T. képviselő ur, én az adatokat már a fővárosi statisztikai évkönyvből veszem és ezek talán mégis valamivel megbízhatóbbak. A rendőrséggel nem állok ugyan olyan bizalmas viszonyban, hogy nekem ilyen adatokat adjon, (Derültség.) de nem is képes adni, mert a rendőrség nyilvános statisztikát vezet ugyan a lakásviszonyokról és a bejelentési lapokról, a bevándorlók vallási adatainak feldolgozása azonban nem a rendőrség ügykörébe tartoznak és a bevándorlások tulaj donképen a fővárosi statisztikai évkönyvben a népmozgalmi adatok között, ott, hol a népességi, felekezeti és faji megoszlás van kitüntetve, érdekes adatokat tüntetnek fel. (Halljuk I Halljuk !) Átnéztem az 1906. statisztikai évkönyvet — és, azt hiszem, azt megengedi nekem a t. ház, hogy itt nagy eltérések évenként nincsenek, mert egy-két százalékkal történik az ilyen népességi mozgalmaknál az eltérés az évi adatoknál jobbra vagy balra. — Azt találtam 1906-ban, hogy bevándorolt a fővárosba Galicziából összesen 5484 ember. Ebből 4255 római katolikus, 113 görögkatolikus, 11 görögkeleti, 30 ágostai, 3 református és zsidó : 1060. Itt tehát azt a hibát méltóztatott elkövetni, hogy minden bevándoroltat zsidónak vett a t. kéj)viselő ur, de én tiltakozom a visszakeresztelés ellen. (Derültség a jobboldalon.) A galicziai bevándorlottak legnagyobb része Kőbányán dolgozik a téglagyárban, szegény munkások, kevés fizetéssel járó dolgot végeznek, ugy, hogy arra nem is vállalkozik magyar munkás, hanem Galicziából jönnek be szegény emberek. Ezek az én hiveim és nem engedem a zsidó rabbinushoz áttereltetni őket. (Derültség a közéfen.) Hát talán más oldalról jönnek be ezek a zsidók ? Megnéztem tehát az oláh határt. (Halljuk! Halljuk!) Az oláh határon bevándorolt 1746 egyén, a statisztikai évkönyv szerint, és ebből 112 volt a zsidó. Honnan veszi tehát a t. képviselő ur az adatokat ? Szmrecsányi György: Majd meg fogom mondani válaszomban. (Folytonos zaj. Elnök többször csenget.) Hock János: Lesz alkalmam még kifejteni, hogy képviselőtársam állításaiban van bizonyos igazság, de ez sok tévedéssel van összekeverve. Nem hibáztatom érte a t. képviselő urat; ő is csak emberi munkát végzett és minden emberi munkának a közös tulajdonsága, hogy a jó a roszszal össze60