Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

456 §í$. országos ülés 1911 november 27-én, hétfőn. Itt az mondatik : a határozatok általános szótöbbséggel hozatnak, — a 80-ik szakasz 3. pontja mondja ezt — és a szavazatok egyenlő megoszlása esetén azon vélemény válik határozattá, a melyhez az elnök járult. Már most természetes, hogy itt az elnökre csak a döntés joga van ruházva. Ezzel szemben mit mond a szabályrendelet ? Azt, hogy a határozatok általános többséggel szavazás utján hozatnak, a melyben az elnök mindig részt venni tartozik. Engedelmet kérek, itt egy imperativ rendelkezés vétetett föl, a mely nem foglaltatik a törvényben, és tovább megy a szabályrendelet és azt mondja, hogy a szavazatok egyenlő megoszlása esetén azon vélemény válik határozattá, a melyhez az elnök járul. Tehát az elnök itt tulajdonképen két szavazattal, az u. n. votum Minerváé-val van felruházva, a mely a törvény rendelkezésével és szellemével ellenkezik, és azért e szabályrendelet ellentétben áll a törvénynyel. (Ellentmondás a középen.) Kérem, ez tiszta és világos; e felett disputáim sem lehet. Polónyi Géza: Ez igy van ! Szmrecsányi György: Ennélfogva itt az elnöki hatalom tultengéséről lehet szó, a melyhez én a magam részéről soha hozzájárulni nem fogok, és nagyon csodálkozom, hogy a t. belügyminister ur referenseinek figyelmét ez kikerülte. Azonkivül hiányzik az a rendelkezés ebben a 26. §-ban, hogy a polgármester köteleztessék arra, hogy a tanácsülésre valamennyi tanácsnokot meghívja, mert ily módon megtörténhetik, — nem Bárczy Istvánt értem, ne méltóztassék félreérteni — hogy suttyomban hoznak olyan határozatot, a melyet talán a plenáris ülésben nem lehetne keresztülvinni. (Ugy van! halról.) A szabályrendelet 32. §-a, mely a polgármestert az ügyosztályok beosztásával bizza meg és a személyzet létszámát megállapitja, ugyancsak ellenkezésben áll a törvény 79. §-ával, a mely e jogot a közgyűlésre ruházza és nem a polgármesterre. A 34. §-ban pedig és a bizottságok szervezéséről szóló szabályrendelet é. és 5. §-ában — nem akarok most már a részletekre kitérni — az a tendenczia nyilvánul meg, hogy a tanácsülésekben a tanácsnokok helyett, — pedig a törvény kifejezetten rendeli, hogy csak tanácsnokok vehetnek részt — a referenseket is behozza. Behoz itt egy teljesen illogikus dolgot — én legalább nem tudtam magamnak megmagyarázni. Az 5. §. azt mondja, hogy a tisztviselőknek és hivatalnokoknak szavazatuk nincs az állandó bizottságokban, de döntenek szavazategyenlőség esetén. Polónyi Géza: A jegyző! Polónyi Dezső: Hallatlan ! Polónyi Géza: A jegyző dönt! Szmrecsányi György : Engedelmet kérek — ha egy tanácsjegyző véletlenül az ügy referense és elnököl az ülésben, szavazattal azonban nem bir, de mégis dönthet, ez talán mégsem járja. (Ügy van ! Derültség a szélsőbaloldalon.) Márkus József : Ez lehetetlen ! Szmrecsányi György: Nagyon le leszek kötelezve Márkus József t. képviselőtársamnak, ha ezt megmagyarázza, de én az én véges eszemmel ezt felfogni nem birom. Polónyi Géza: Piripócson nem csinálnak ilyen statútumot! Szmrecsányi György: Felhozhatnék ezzel a szabályrendelettel kapcsolatban számtalan más dolgokat, melyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot, de tekintettel arra, hogy beszédemnek nagy része még előttem áll, teljes lehetetlenség, hogy azokkal ilyen behatóan foglalkozzam. A t. ministerelnök ur mint belügyminister a szabályrendeletet átvizsgálta, kifejezte aggályait, nem találta meg az indokolást arra, hogy a státusrendezésnek és fizetésemelésnek jóváhagyását kilátásba helyezte, — legalább legyen ezekre tekintettel, hogy ezen nyilt törvénysértések ott helyt ne foghassanak. Utalok a törvény 6. §-ára, a mely azt mondja, hogy a szabályrendeletek a törvénynyel és a kormánynak hatályban levő szabályrendeleteivel nem ellenkezhetnek. Méltóztassék ezt tekintetbe venni, tessék azt a szabályrendeletet újból átvizsgáltatni. Errare humánum est; ezt nem szégyen bevallani, de ne szolgáltassa ki a fővárost annak, hogy egy ilyen szabályrendeletet törvény, jogszokás és méltányosság ellenére meghozhassanak. Mielőtt tovább mennék, kérem az elnök urat, méltóztassék szünetet engedélyezni. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Legyen szives a képviselő ur beszédét folytatni. Szmrecsányi György: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az előadottak után áttérjek most azoknak a szerintem visszás és meg nem engedett állapotoknak az ismertetésére, a melyeket a fővárosi adminisztrácziő egyik-másik terén tapasztalok. (Halljuk:) A főváros derék, ambicziózus polgármestere, Bárczy István kiadta a jelszót, hogy a főváros kötelessége mindazokat az üzemeket, a melyek a közszükségletet vannak hivatva kielégíteni, házi kezelésbe venni. Utalt a külföldi példákra, a hol ezen házi kezelések legnagyobb részt beváltak. Szomszédunkban, Bécsben szintén azt tapasztaljuk, hogy a mikor Lueger polgármester városi üzemekké alakította át a gázgyárat és a villamos üzemeket, ezeknél milyen nagy eredményeket értek el. Mindenki tehát méltán örömmel fogadta ezt az ideát, és a polgármesternek azt a nagyszabású akczióját, a melybe ezt belefoglalta, pártokra és egyénekre való tekintet nélkül, mindenki örömmel üdvözölte.