Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-275
! ;8 275. országos ülés Í9ÍÍ október 25-én, szerdán. elnevezés megtartására, mert ezt a dogmát, ezt az alaptételt juttatja ő szerinte kifejezésre. A mi felfogásunk ezzel szemben az, hogy a közös ministerek két államnak, Magyarországnak és Ausztriának ministerei és ezt a gondolatot mással, mint a »közös« jelzővel kifejezésre juttatni nem lehet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most mi történt, mi az a mit a t. kormány vívmánynak akar betudni ? Az, hogy Ausztriában elejtették a »Keich«-ot, mi pedig elejtjük a »közös« jelzőt. Ezzel csak az történt, hog)'', mig előbb a kétértelműség két különböző jelzőnek használatában állott, melyeknek egyike egész határozottan a maga természetes értelme szerint inkorrekt közjogi fogalmat fejezett ki a magyar közjog szempontjából, másika pedig, melyet Magyarország használt, a korrekt közjogi felfogást és állapotot jelzi, addig most mind a kettő egy kétértelmű kifejezést használ, mind a kettő neutralizálja a kontroverziát : Ausztria elejti a maga »Reich«-ját, Magyarország elejti a maga »közösségét« és mind a kettő csak »hadügyminister«-nek nevezi a közös hadügyministert és továbbra is gondol alatta mindegyikök mást és mást, ugy mint eddig. (Ugy van t a baloldalon.) Miben áll az in pejus való módositás ? Miért tartom én rosszabbnak ezt az ujabb kétértelműséget, mint a kétértelműségnek előbbi formáját ? Egyszerűen azért, mert akármilyen nomenklatúrát használjanak Ausztriában, az ránk nézve a preczedensnek, a jogalkotó ténynek semmiféle természetével nem bir, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) semmiféle ingrediencziát nem tartalmaz, nálunk csak az a gyakorlat, mely nálunk fennáll, lehet olyan jogalkotó tény, vagy legalább annak csirája, melyre későbbi generácziók hivatkozhatnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Addig tehát, a mig mi saját közjogi fejlődésünk szempontjából teljes flegmával nézhettük azt, hogy Ausztria a közös közegek elnevezésénél inkorrekt kifejezést használt, addig a mi közjogunk jövendő fejlődésére nézve nem közömbös az, hogy mi egy előbb használt korrekt és a dolog lényegét kifejező kifejezést elejtettünk és helyébe egy kétértelmű kifejezést helyeztünk. (Ugy van ! Ugy. van! a baloldalon.) Ez az ok, a miért súlyt fektetek erre a dologra, és a miért én a mi leendő közjogunk fejlődése szempontjából ezt az u. n. vivmányt Magyarországra nézve határozottan károsnak és veszedelmesnek tartom. (Helyeslés baljelől.) Ha kezdettől fogva hadügyministernek neveztük volna, hát akkor lehetett volna arra hivatkozni, a mit a ministerelnök ur mond, hogy hiszen a dolog természeténél fogva, mivel két államnak közös intézményeit vezeti, nem lehet más, mint közös hadügyminister. De mi szükségesnek tartottuk a mi eddigi törvényes praxisunkban az i-re a pontot is rátenni. Mi egész direkte megneveztük közös hadügyministernek, hogy ezen elnevezésben is kifejezést adjunk a tiltakozásnak azon szuppoziczió ellen, hogy ő egy egységes birodalomnak ministere és azon meggyőződésünknek, hogy ő nem lehet más, mint két egymástól független, önálló állam ministere. Ha eredetileg nem lett volna benne ez a jelző, akkor lehetett volna magától értetődő, de használtuk éveken át és most az ellenkező felfogásnak megtettük azt a konczessziót, hogy ezt a jelzőt elejtettük és, a mint mondom, áttértünk magunk is egy kétértelmű megjelölésnek használatára, a mely közjogi fejlődésünkre nézve sokkal veszedelmesebb, mint az a tény, hogy Ausztriában egy, a mi felfogásunkkal ellentétes jellegű, elnevezés használtatott, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezért, t. képviselőház, nem szolgáltat nekünk kárpótlást az, hogy a »Reichskriegsminister« helyett ezentúl a »császári és királyi hadügyminister« elnevezés fog használtatni, mert hiszen ezt mi ugy értjük, hogy az osztrák császárságnak és a magyar királyságnak a hadügyministere, Ausztriában meg azt fogják mondani, minthogy hát Ő felségének czimei között vannak királyi czimek is, mindezekre a különböző királyi czimekre . . . (Zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Jeruzsálemi királyság ! Halljuk ! Halljuk !. a baloldalon.) Tudom kérem! Székely Ferenc igazságügyminister: Nem lehet más ! Gr. Apponyi Albert: Emlékeztetem a t. képviselőházat arra a kontroverziára, a mely V. Ferdinánd király koronázása körül forgott. Az akkori rendek azt hitték, hogy teljes eredményt értek el, a mikor annak a czimzése, a mi eredetileg ridegen Ferdinandus primus volt, átalakittatott akként: Ferdinandus primus, Austriae imperátor, rex Hungáriáé, Bohémiae, Ladomeriae etc. hoc nomine quintus. Bona fide a rendek azt hitték, hogy teljes elismerése volt ez a magyar álláspontnak és az osztrák közjogi iskola, a melyre én hivatkozom, ezeket a tényeket is éppen ugy magyarázza, hogy, mivel mint Bohémiae rex is ötödik Ferdinánd, Bohemia pedig benne van az osztrák császárságban, ebből az elnevezésből, az akkor elért vívmányból Magyarország külön jogállására semmi sem következik. Ezt pedig csak annak az illusztrálására hozom fel, hogy a hadügyministernek »császári és királyi minister«-ként való elnevezése, ámbár önönmagában véve helyes, de nem ad nekünk kompenzácziót azért, hogy a hadügyministernek mint hadügyministernek czimzése in pejus megváltozott; ez csak akkor volna teljes jelentőségű, ha kaiserlicher und königlicher gemeinsamer Kriegsminister-nek nevezték volna. Ha ez magától értetődik, miért nem vették be, és ha nem értetődik magától, miért hagyták ki a ezimzésből ? (Élénk helyeslés balfelől.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy ha nem is nevezzük közös hadügyministernek, mi továbbra is tudni fogjuk, hogy csak közös hadügyminister lehet, Ausztriában pedig ugyanígy fogják mondani, hogy ha nem is nevezzük Beichskriegsministernek,
