Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-274

30 274. országos ülés 1911 kintetében hozzám intézett interpellácziójára a holnapi napon szeretnék válaszolni. Elnök: Akkor tehát holnap az esetleges interpellácziókat megelőzőleg a ministerelnök ur fog feleim gróf Apponyi Albert képviselő urnak a hadügyminister czimére vonatkozó interpellácziójára. (Helyeslés.) Ezt a napirendjavaslatomat méltóztatnak helyeselni ? (Helyeslés.) Akkor ezt határozatképen mondom ki. Most következik a ministerelnök ur válasza gróf Apponyi Albert képviselő urnak az olasztörök háború ügyében előterjesztett interpellácziójára. (Halljuk ! Halljuk 1) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam még e hó 11-ikén volt szives hozzám a külügyi helyzet tárgyában interpellácziót intézni és felvilágosítást-kérni az iránt, hogy mi a kormány álláspontja az olasz-török háború következtében beállott külügyi bonyodalmakkal szemben. Midőn én erre válaszomat kötelességszerűen megadni kívánom, megjegyzem, hogy miután internaczionális viszonylatról van szó és a válasz teljesen precziz szövegezése nagy fontossággal bir, az interpelláczióra adandó válasz leghevesebben a szöveg felolvasása utján történhetik meg, (Helyeslés.) nehogy akármiféle kellemetlenség származnass cn a dologból. Arra kérem tehát a t. házat, hogy válaszomat felolvashassam. (Helyeslés.) Minthogy azonban szemeim gyarlósága miatt a felolvasást magam nem tudom végezni, a t. ház engedelmét kérem arra, hogy helyettem az igazságügyminister ur olvashassa fel az interpelláczióra adandó válaszomat. (Helyeslés. Halljuk I Halljuk /) . Székely Ferencz ipzságügyminister (olvassa):\ »Az olasz-török differencziák már régebben foglalkoztatták a közös külügyministeriumot s arra késztették, hogy ugy Konstantinárwlyban, mint Rómában azon igyekezzék, hogy a két állani közötti viszony lehetőleg ne zavartassák. Az olasz kormány Tripoliszhoz fűződő érdekeit elejétől fogva gazdasági mozzanatokkal indokolta. A közös külügyministerium Konstantinápolyban adott barátságos tanácsaival arra törekedett, hogy török részről az ozmán birodalom ezen részében lehetőleg előzékenységgel viseltessenek Olaszország eme gazdasági érdekeivel szemben, mely ország tudvalevőleg mindenkor sikra szállt s státus quo-nak a Balkánon való fentartása érdekében. Sajnos, hogy az előbbi török kormánynál, a mely a helyzet komolyságát fel nem ismerte, idejekorán adott jó tanácsaink kellő megértésre nem találtak. Törökországnak ezen magatartására vezethető vissza az olasz kormánynak amaz elhatározása, hogy a tripoliszi kérdésben határozott eljárást kövessen. Az a körülmény, hogy Olaszország szövetségeseit szándékairól előzetesen nem értesítette, a mint tudjuk, az olasz kormánynak a szövetségeseivel szemben való barátságos figyelmére vezethető vissza. Bár abból a határozott alakból is, melyben október M-iki, kedden. Olaszország tudatta, hogy Tripoliszhoz fűződő érdekeinek önállóan való megóvásához fog folyamodni, elejétől kezdve kivehető volt, hogy ezen királyság az ellenségeskedések kitörése előtt idegen közbenjárást megengedni semmi esetre sem lett volna hajlandó. De még a hadi állapot beállta után is a külügyminister azon fáradozott, hogy a konfliktus elsimítására megfelelő alapot találjon. Ezek a törekvések ez idő szerint ugyan még nem jártak eredménynyel, de nem fogja elmulasztani a közös külügyministerium, hogy kellő időpontban azokra vissza ne térjen. Tudni véljük, hogy felfogásunkban a konfliktusról, általában mindama lehetőségről, hogy már most lehessen sikeresen közbenjárni, a többi hatalmak is osztoznak. Természetes, hogy Ausztria-Magyarország politikája — tekintettel a monarchia nagy érdekeire az Adrián és a szomszédos Balkánországokban — kénytelen volt a fősúlyt a háború színhelyének korlátozására helyezni. Ebben a tekintetben az olasz kormány — akcziójának kezdetétől fogva — rendelkezéseit egészen világosan és minden délreértést kizáró módon nyilvánította akkor, midőn abbeli elhatározását közölte, hogy mindentől tartózkodni szándékozik, a mi vállalkozásából kifolyólag nem kivánt hatást eredményezhetne a Balkánon és hogy az adriai és joniai tengerek partjait hadműveleteiből ki fogja zárni. Alapos okunk van arra, hogy a velünk baráti és szerződéses viszonyban levő olasz kormánynak ezen elhatározását feltétlenül komolynak és lojálisnak tekintjük. Kereskedelmi érdekeink megóvása czéljából — a mennyiben ezek a jelenlegi helyzet következtében veszélyben foroghatnának — a közös külügyministerium oly óvóintézkedéseket szándékozik tenni, a melyek alkalmasak volnának arra, hogy ezen érdekeket kár ne érje.<< Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ezen adott válaszomban mindazokra a kérdésekre, a melyeket t. képviselőtársam hozzám intézett, a dolog lényegében a feleletet megadtam, és csak azt kívánom még ehhez hozzáfűzni, hogy természetesen mindazon jelenségekről, a melyek ezen külügyi helyzetben előfordultak, a magyar kormány mindig kellő időben értesítve lett, ugy hogy törvényes befolyását az intézkedések alkalmából megtehesse. Ezen az alapon kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassanak. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen. Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur Mván nyilatkozni. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Azok a kérdések, a melyeket az Afrikának északi partjain bekövetkezett eseményekkel kapcsolatosan a kormányhoz intéztem, két tárgyra, illetőleg ezen események kettős oldalára vonatkoztak. Az egyik oldala a tényeknek, a melyekkel foglalkoztam volt azoknak, hogy ugy mondjam., nemzetközi