Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

332 294. országos ülés 19ÍÍ november 21-én, kedden. Lássuk, t. ház, mik lesznek a következmények, a melyeket e reformtól várhatunk. A szövetkezett, mondjuk körközséggé alakított községek képesek lesznek arra, hogy a közös községi elöljáróságnak magasabb dotácziót adjanak. Ennek fejében a községi elöljáróság dolgozni fog, ott lesz a körjegyző mellett, s a körjegyző nem egymaga lesz kénytelen néha húsz falu Írásbeli teendőit ellátni. Mellette lesz a körközség egyesült elöljárósága, a mely állandóan irodájában fog tartózkodni, hogy neki segítsen. E mellett (iiZ Újít eredmény is elérhető lesz, hogy a fizetések terhén kívül eső terheket is az egyes községek könnyedén fogják elviselhetni, s a rájuk bizott feladatokat végrehajthatni. Nevezetesen könnyebben végrehajtható lesz a népiskolai és óvodai törvényeknek a községekre vonatkozó rendelkezése, arányosabban lesznek eloszthatók a szegényügyi és gyermekvédelmi terhek, könynyebben tehetnek eleget a tenyészállattartási kötelezettségnek stb., sőt az adó- és pénzügyekkel egybekötött teendők és az ezekkel együtt járó irásmunkák ellátása is egyszerűbb és könynyebb lesz. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés jobbfelöl.) De különösen nagy eredményt várok ettől a reformtól közegészségügyi téren, a mely szempontból a kérdést ezúttal tárgyalni kezdtem. (Halljuk! (Halljuk!) Először is rendelkezni fogunk oly községi elöljáróságokkal, a melyek a közegószségi törvényeket végrehajtani képesek lesznek; meg fog változtatni a bábaügynek mai rendezetlen volta; tökéletesedni fog a halottkómlési rendszer és a nagyobb és gazdagabb községek megfelelő fertőtlenítő és elkülönítő intézeteket lesznek képesek tartani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Akkor, a mikor a közigazgatás reformja küszöbön van, szükségesnek tartottam, hogy a községi reformról, bár különben nem is egészen szorosan tartozik a tárgyhoz, kissé bővebben beszéljek. (Helyeslés jobb felöl.) Még csak röviden akarok hivatkozni arra, hogy hasonló rendszer van több külföldi államban; így van Horvátországban, hasonló rendszer van Észak-Amerikában^ township-rendszerben; ugyancsak hasonló rendszex van érvényben Ausztriában, ilyenféle a rendszer. Angliában is, a hol a községi union-ok vannak, továbbá hasonló a Constituante által megalkotott franczia közigazgatási rendszer is, és a közigazgatás ismerői a jelenlegi franczia rendszer legnagyobb hibájának épen azt tartják, hogy Napóleon megszüntette a Constituante által létrehozott ezen kantonrendszert és 17.000 francia kisközséget saját erejére utasított. A reform megalkotásánál természetesen őrködni kell a, felett, hogy az általam kontemplált körközségek túlságosan nagyok ne legyenek, hogy a falvak egymástól túlságosan távol ne feküdjenek és a mellett ugy képzelem a dolgot, hogy a körközséget alkotó minden egyes községben megmaradjon a bírói állás, az azonban ne legyen egyéb, mint a községi elöljáróság végrehajtó és mondjuk, rendőri közege, a mely körülbelül azt a teendőt látná el, a melyet ma is ellátnak a kisközségi birák, tehát a község rendőri és kisbirói teendői. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy a községi törvény e reformjával a községi közegészségügyi szolgálat ügye is teljes megoldást nyerne, mert nagy fontossággal bir, hogy ez a községi elöljáróság megfelelő szakszervvel, szakképzettséggel rendelkező taggal is bírjon. Már előbb mondottam, hogy a közegészségügyi reálrendszerü közigazgatást nem tartom lehetségesnek; marad tehát nagyjában véve a mai helyzet, hogy a községi közegészségügyi szakszerv tanácsadó, véleményadó, javaslattevő szerve marad a községi elöljáróságnak. Marad a mai rendszer, s a kérdés az, hogy ennek a mai rendszernek a tényleges megoldása az összes követelményeknek megfelel-e? Legújabban a községi közegészségügyi szakszolgálatot az 1908. XXXVIII. t.-cz. szabályozza. Ennek a törvényezikknek czélja az volt, hogy egyrészt gondoskodjék, hogy minden egyes községnek, illetőleg minden egyes olyan területnek, a melynek arra szüksége van, meg legyen a maga orvosi szakközege, s hogy ezen tényleg szervezett állások tényleg betölthetők legyenek azáltal, hogy e községi szakközegek megfelelő fizetéssel láttatnak el és egzisztencziájuk nyugdíjjal biztosíttatik. Az a kérdés, hogy elérte-e a törvény ezt a czélt, változott-e a helyzet lényegében a törvény életbeléptetésekor fennállott helyzethez képest? Volt az országban az 1908. XXXVIII. t.-cz. életbelépte előtt 1683 községi- és körorvosi állás; a törvény életbe lépte után a törvény alapján szerveztek 136 uj állást. Most vegyük tekintetbe azt, hogy az országban 2000 nagyközség és 10.000 kisközség van. S számítsunk csak minden nagyközségre egy orvosi állást és számítsunk minden öt vagy tíz kisközségre egy-egy orvosi állást, akkor is arra az eredményre jutunk, hogy 3000 községi és körorvosi állásra volna szükség. Ennek ellenében van szervezve 1789 állás, de azoknak legnagyobb része sincs betöltve. Csak példaképen kívánok hivatkozni rá, hogy Sáros vármegyében 1908-ban egyetlen egy körorvosi állás sem volt betöltve és ma is a vármegye 12 állása közül mindössze egy van betöltve. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Nem is kell talán ezekre a számadatokra hivatkozni. Hiszen tapasztalatból láthatjuk, hogy hány olyan községe, sőt hány olyan vidéke van az országnak, a hol még a legsürgősebb balesetkor is 20—30, sőt néha 50 kilométernyi távolságról kell néha hozni orvost. Pedig, t. ház, az ideális és a czélképen kitűzendő helyzet az lenne.- legyen minden egyes községben, vagy legalább is minden egyes körjegyzőségben orvos, legyen először is azért, hogy annak a községi elöljáróságnak egy állandó szak-