Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

330 29í. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. tást, melynek életbelépte alatt fog ez a választói reform megvalósulni ? (ügy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy az én demokratikus életfelfogásommal nincsen ellentétben az, Hogy ilyen fontos, ilyen mélyreható reformok megalkotásánál óvatossággal kívánok eljárni, hogy az én demokratikus életfelfogásommal nincsen ellentétben az, ha az ilyen fontos reformok megalkotásánál hazafias aggodalmaimra is súlyt fektetek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután engedtessék meg, hogy azzal a témával foglalkozzam, melyet felszólalásom tárgyává tettem. (Halljuk! a jobbóldalon.) Kizárólagosan egy tárgygyal kívánok foglalkozni és ez a községi közegészségügyi szolgálat. (Halljuk! Halljuk!) Talán feltűnő, hogy közegészségügyi kérdéseinknek nagy komplekszusából ott, a hol egész nagy csoport gyermekkorát élő, megoldásra váró kérdésről van szó, épen ezt az első tekintetre talán alárendelt jelentőségűnek, talán mellékes fontosságúnak tetsző kérdést választottam. De nekem az a felfogásom, hogy összes közegészségügyi mizériáinknak, összes közegészségügyi bajainknak alapokát épen a községi közegészségügyi szolgálat hibás és hiányos voltában kell keresni. (Helyeslés jobbjeléi.) Mert hiába lesznek mind bölcsebbek és bölcsebbek azok a törvények és azok a rendeletek, a melyek közegészségügyünket irányitják; addig, mig ezeknek a rendeleteknek és törvényeknek végső fokon, ott a helyszinén, tényleg és prakticze való végrehajtására hivatott szervek a maguk kötelességének teljesítésére képtelenek lesznek, aldig közegészségügyi állapotunk igazán javulni nem fog, addig a magas halálozási arányszám, a magas gyermekhalandóság, a fertőző betegségek, a tüdővész nagy elterjedése meg nem szűnhetnek, mert hiszen nem az a jó törvény, a mely bölcsen van megírva, hanem az a jó törvény, a mely helyesen van végrehajtva. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) T. ház ! Községi közegészségügyi szolgálatunkat az 1876 : XIV. és ujabban az 1908 : XXXVIII. t.-cz. szabályozza. Ezek a törvények mindazokat a közegészségügyi és egészségrendőri intézkedéseket, a melyeket a köí egészségügy terén preventív intézkedéseknek szokás nevezni, a község hatáskörébe utalják ; és pedig a község köteles gondoskodni a jó ivóvízről, a község ellenőrzi a közforgalomba kerülő tápszerek és italok tisztaságát, a község gondoskodik a szennyvizek és a talajvíz levezetéséről, a mocsarak kiszárításáról, a község gendoskodik a szemét eltávolításáról, a község ellenőrzi az egészségrendőri intézkedések végrehajtását, a község jelenti fel az egészségrendőri kihágásokat és teljesít adandó szükség esetén lefoglalásokat. Ázt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy mindezek a községekre ruházott közegészségügyi teendők ma az ország legnagyobb részében, kivéve a városokat és a nagyobb községeket, végrehajtatlanok. (ügy van! jobbfelől.) Hiszen a jelenlegi vita folyamán több felszólalás történt már ebben az irányban, és az ezekben a felszólalásokban előadottak indokolttá teszik, hogy ne is foglalkozzam bővebben ezzel a kérdéssel, csak röviden kijelentsem azt, hogy igenis, községi közegészségügyi szolgálatunk ma rossz és hiányos. (ügy van ! ügy van !) Ha ebből a meggyőződésből indulunk ki, kétféle utón kereshetünk orvoslást és megoldást. Az egyik megoldás az lenne, hogy vegyük ki ezeknek a teendőknek ellátását a községek kezéből; a másik megoldás az volna, hogy meghagyatnék ugyan e teendők ellátása, e hatáskör a községek kezében, de a községekkel szemben alkalmazzunk olyan reformot, hogy a község e feladatait valóban teljesíthesse. (Helyeslés jobbfelől.) Az előbb mondott megoldásnál kétféle módot birunk eszmeileg elképzelni. Az egyik eljárás lenne az, hogy kiveszszük a közegészségügy ellátását az általános közigazgatási hatóságok kezéből és eTre a czélra külön szakhatóságokat szervezünk, tehát megalkotjuk a közegészségügyi közigazgatásnak u. n. reálrendszerű berendezését. Ezt elfogadni nem lehet. Nem lehet pedig két okból. Először ezek a közegészségügyi intézkedések az ismereteknek rendkívül nagy körét tételezik fel. Ezeknek a közegészségügyi intézkedéseknek ellátásánál egyrészt nagymértékű közigazgatási ismeretekre, másrészt nagymértékű orvosi szakismeretekre van szükség. Ezeket egy személyben feltételezni lehet ugyan, de megtalálni csak nagyon ritkán lehet, (ügy van! ügy van ! jobbfelől.) A másik szempont pedig, a melyet nem szabad szem elől téveszteni az, hogy ez a közegészségügyi hatáskör egy hatósági hatáskört foglal magában, bizonyos parancsok kiadásával, bizonyos tilalmak kibocsátásával jár, és nem. lehet elképzelni azt, hogy egy és ugyanazon közigazgatási területen ilyen hatósági jogkörrel felruházott kát különböző hatóság legyen, mert hiszen ez örökös hatásköri ellentéteket és összeütközéseket idézne elő. (ügy van ! ügy van! jobbfelöl.) Maradna egy másik megoldás, az a megoldás, hogy a községi közegészségügyi szakszolgálatot kiveszszük a községek kezéből és bízzuk egy másik hatóságra, és j>edig ugyancsak egy közigazgatási hatóságra, úgy hogy ez a hatásköri összeütközés meg ne történhessék. Itt pedig csakis egy magasabb közigazgatási hatóságra gondolhatunk, teszem fel a járási hatóságokra. Csakhogy ennek a megoldásnak az lítját állja az, hogy a preventív közegészségügyi szolgálat oly kicsinyes körülményeknek állandó ellenőrzését és felügyeletét kívánja, hogy ezt a néptől, a falvaktól távolabb eső hatóságra bizni képtelenség. Ezért csak a legszorosabb értelemben vett helyi hatóságot, a községet bizhatjuk meg ezen teendők ellátásával, és e hatáskör ellátásának továbbra is a község kezében kell maradnia. (Helyeslés jobbról.) Csakhogy altkor a községeket reformálnunk kell. (Igaz! TJgy van!) E vita folyamán hallottuk már számtalanszor, hogy a községek nemcsak ezen közegész-