Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
318 2í/4. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. közigazgatási szervezeten. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez pedig másképen, mint a közigazgatás államosítása utján, nem történhetik. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Nem tudja, mi a vármegye ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Haydin Imre : . . . mert nemcsak felfelé, hanem lefelé is kell függetleníteni a végrehajtó szerveket. Gr. Batthyány Tivadar: Majd egészen kiliíeráljuk Bécsnek az országot! Ez kellene ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Haydin Imre: ...A t. képviselő ur összefüggésbe, hozza a közigazgatási reformot a választójogi reformmal. Helyes, akczeptálom magam is. Én is azt vallom, hogy a választójogi reformnak együtt kell járnia a közigazgatási reformmal. . . Gr. Batthyány Tivadar: Hát még micsoda junktim ! Ez ellen tiltakozunk ! (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Haydin Imre: ...sőt véleményem szerint azt meg kell előznie . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : (Többször közbeszól.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a tárgyalási rendet zavarni. Ez kötelesség. (Helyeslés jobbfelől.) Haydin Imre: Engedjemegmostat. képviselőház, hogy rátérjek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk !) Igen röviden olyan kérdésre akarom irányítani a t. ház becses figyelmét, a mely kérdés ma élénken foglalkoztatja mind az érdekelt orvosi, mind pedig az érdekelt ipari köröket. A kérdés az, vájjon a munkásbiztositó pénztári orvosi állás összefér-e a hatósági orvosi állással, nevezetesen jiedig a kör- és községi orvosi állással ama szolgálati és fegyelmi szabályok alapján, melyeket az Országos Munkásbiztositó Pénztár a kebelében működő orvosok számára kidolgozott. A kérdés annál fon-' tosabb, ha tudjuk azt, hogy a pénztári orvosoknak körülbelül 60%-a egyúttal hatósági orvosi kötelékben áll, és hogy igy mintegy ezer orvosnak érdeke fűződik e kérdés mikénti megoldásához. Méltóztatnak tudni, hogy a munkásbiztositásról szóló 1907 : XIX. t.-cz. szabad utat enged a pénztáraknak a tekintetben, hogy az orvosi szolgálatot szabad orvosválasztással, illetve orvosok kijelölésével, a mi a szabad orvosválasztásnak csak egy korlátolt neme, vagy pedig pénztári orvosok alkalmazásával rendezze be. A hazai pénztárak ez utóbbi módot választották, szerény véleményem szerint egészen helyesen, mert, a mint kétségtelen előnye a szabad orvosválasztásnak az. hogy a beteg munkás ahhoz az orvoshoz juthat, a kiben leginkább bízik, viszont a törvény szerinti betegsegélyeknek és baleseti segélyeknek pontos és rendes kiszolgáltatása csakis egy kongruens orvosi szolgálat alapján lehetséges, a mely ugyanolyan preczizitással teljesiti a maga kötelességét és feladatát. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a szabad orvosválasztás mellett a pénztári beteg a tapasztalat szerint rendesen csak az utolsó sorba jut a pácziensek között; (Ugy van ! jobbfelől.) ellenben a pénztári orvosok rendszerében olyan hely állíttatik számára, melyért az illető orvos egész pénztári alkalmaztatásának súlyával felelős. Azonkívül a pénztári orvosi szolgálat ma már annyira szakszolgálattá fejlődött ki, hogy annak betöltése és ellátása a munkások életkörülményeinek és foglalkozásának ismerete, az u. n. ipari megbetegedések természetének tudása, még pedig beható és alapos tudása, úgyszintén a baleseti sérüléseknek a munkaképességre kiható következményeinek akkurátus értékelése nélkül alig lehetséges. Ezeknek megszerzése pedig csak hosszabb pénztári gyakorlattal és alkalmaztatással érhető el. A mint tehát egészen helyesen foglalták el a pénztárak ezt az álláspontot, ugy honorálnunk kell a pénztárak azon igyekezetét és törekvését, hogy egy hivatása magaslatán álló, a maga feladataival minden irányban tisztában levő és azt teljesítő orvosi kart neveljenek a maguk számára. Azt hiszem, hogy ebben a törekvésükben és igyekezetükben teljes mértékben megérdemlik az állami kormányzat támogatását. Hiszen, ha minden egyébtől eltekintünk, azt az egyet mindig szem előtt kell tartanunk, hogy itt egy millió munkásnak és hozzátartozóiknak javáról és egészségügyi gondozásáról van szó. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) A mint azonban a pénztárak rátértek az alkalmazott orvosok rendszerére, természetesen ezekre az orvosokra is ráilleszkednek a törvénynek azon szabályai, a melyek általában a pénztári alkalmazottakra vonatkoznak, nevezetesen az 1907. évi XIX. t.-cz. 100. §-ának az a rendelkezése, hogy a pénztári alkalmazottnak szolgálati szabályait az országos pénztár köteles megállapitani, már pedig a szolgálati viszonyok szabályozása fegyelmi kötelék statuálása nélkül nem képzelhető, mert különben írott malaszt marad. A második, a 186. §., a mely kimondja, hogy minden jiénztári alkalmazott, ha hivatása gyakorlása közben szerez tudomást egy üzleti, vagy pedig egy üzemi titokról, köteles azt megőrizni és erre nézve tőle eskü veendő. Már most a fegyelmi kötelék megállapítása, a szorosan vett szolgálati státusba való beillesztés, különösen pedig az eskütétel kötelezettsége aggályt ébresztett a belügyi kormányzatban a tekintetben, hogy ilyen hivatali viszonyok mellett az illető orvos elláthatja-e azzal a lelkiismeretes pontossággal és képességgel a maga hatósági szolgálatát, a mint azt tőle joggal megvárni lehet? Vájjon lehetséges-e, hogy egy alkalmazott két fegyelmi szabályzatnak és két eskünek a hatálya alatt álljon?
