Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-292

§9á. országos ülés ÍÖií -november 18-án, szombaton. 28Ö Mihályi Péter jegyző : Kovácsi Kálmán ! Elnök : Kovácsi képviselő ur mterpelláeziójának a következő interpellácziós napra való halasztását kérte. (Felkiáltások : Megadjuk !) A ház ehhez hozzájárul. Mihályi Péter jegyző : Barcsay Andor ! Elnök: Barcsay Andor képviselő ur interpellácziójának a következő interpellácziós napra való halasztását kérte. (Felkiáltások : Megadjuk !) A ház ehhez hozzájárul. Mihályi Péter jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur nincs jelen, mert ha jelen volna és kegyes volna interpellácziómat meghallgatni, némi reményem volna arra, hogy azoknak az embertelen intézkedéseknek legalább egy része megszüntethetnék, melyeket a nyugati pályaudvaron talán még a mai nap folyamán is foganatosítani szándékoznak. (Halljuk !) A nyugati pályaudvaron, a mint értesültem, a szolgálat tekintetében tarthatatlan állapotok uralkodnak. Ezeket az állapotokat a félév óta oda áthelyezett uj állomásfőnök, Sarkady Lajos ur idézte elő. Ez az állomásfőnök ur, ugy látszik, abban a meggyőződésben, van, hogy a rendet és a fegyelmet csakis embertelen és a munkások jogait lábbal tapodó intézkedésekkel lehet megvalósítani. Ez a felfogása vezette a tisztelt állomásfőnök urat arra, hogy-a raktári munkások munkaidejét, mely naponta különben is 12—13 órára terjed, egy-két három órával meghosszabbíttassa. Ugyancsak ez a felfogása indította arra, hogy a szegény munkásokat vasárnapi pihenőjüktől is teljesen megfő mennyiben őket minden vasárnap és ünnepnap délutánjára is szolgálattételre rendelte be. Én azt hiszem, hogy ennek a háznak minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy az emberi munkaerő fentartása és restaurálása pihenő nélkül tisztára lehetetlenség. Hiszen a mi törvényhozásunk és Európának minden törvényhozása ezért iktatta törvénybe a vasárnapi pihenőnapot és rendelte azt megtartatni. Természetes, hogy ez az állapot a munkásság körében nagy forrongást, elkeseredést okozott és igy az állomásfőnök ezekkel az embertelen rendelkezésekkel épen az ellenkezőjét érte el annak, a mit elérni akart, t. i. a fegyelmet nem hogy fentartotta volna, hanem olyan állapotokat idézett elő, a melyek ezt a fegyelmet a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. A munkásság a maga sérelmeinek tudatában, egészen törvényes módszerhez folyamodott, a mennyiben küldöttséget szervezett az üzletvezetőséghez, a mely küldöttségnek hivatása volt ezeket a sérelmeket előadni. A küldöttség vezetésére magát az állomásfőnök urat kérte fel, a ki el is vezette azt az üzletvezetőhöz, illetőleg annak helyetteséhez. A küldöttség két sérelmet adott elő : az egyik az, togy a munkásoknak nem állanak rendelkezésükre a szüksége szerszámok és igy munkájuk nagyon megvan nehezítve; a másik pedig, a XÉPYH. NAPLÓ 1910—1915. XII. KÖTET. melyre már az imént utaltam, az, hogy a munkaidőt ok nélkül túllépik és a munkások főleg a vasárnapi munkaszünettől teljesen meg vannak fosztva. Az üzletvezetőhelyettes mind a két sérelem felpanaszolását méltányosnak és a sérelmeket feltétlenül orvoslandóknak jelentette ki. Így tehát a dolog külsőleg és látszatra rendben volna. Ekkor azonban mi következett be ? Az állomásfőnök ur annak a küldöttségnek tagjait, a melyet ő saját maga vezetett az üzletvezető-helyettes elé, áthelyeztette vidéki városokba ; . ezeket az embereket, a kik 5—20 éve szolgálnak itt a fővárosban, itt laknak és maguknak itt családi otthont alapítottak, kitépte ebből a családi otthonukból és mintegy büntetésből, megfélemlítésből, megtorlásul áthelyeztette, szétdobálta őket az ország minden részébe. Ez részben már megtörtént, részben pedig, a mint értesülök, a mai nap folyamán szándékozik az állomásfőnök ur tovább folytatni ezt az embertelen rendelkezést és ilyen érzékenyen sújtani azokat az embereket, a kik joguknak és sérelmüknek tudatában panaszkodni mertek és erre a panaszra a legtörvényesebb, a legrendesebb utat választották. Én azt hiszem, az állomásfőnök urnak ez az eljárása a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy a raktármunkások kebelében, a kiknek száma mintegy 500-ra rug, a legnagyobb fokú forrongást, elégedetlenséget okozzon, és igy a közszolgálat érdekeit a legnagyobb mértékben veszélyeztesse. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva interpellácziómnak az a czélja, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister urat erről a bajról felvilágositsam, és felkérjem őt arra, hogy lehetőleg elejét vegye a nagyobb bajoknak, elejét vegye a közszolgálat megakadályozásának és annak, hogy egy csomó ártatlan munkásember családjával együtt szerencsétlenségbe döntessék. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ezek alapján a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a t. kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnak azokról a tarthatatlan állapotokról, a melyek a budapesti nyugati pályaudvaron uralkodnak és melyeket a jelenlegi állomásfőnök, Sarkady Lajos idézett elő ? Van-e tudomása arról, hogy az alkalmazottakkal való bánásmód, a szolgálati idő, az előirt pihenő tekintetében, a szolgálati rendtartás parancsoló szabályainak mellőzésével jár el és ezáltal nemcsak elégedetlenséget, de oly elkeseredést ébresztett az alkalmazottak körében, mely a szükséges fegyelem lazítására a legalkalmasabb eszköz ? Van-e tudomása arról, hogy bár a jelenlegi forgalom meg nem követeli, a raktármunkásokat vasárnap délután is munkába akarja kényszeríteni és a hivatalos órák semmibevevésével, pihenőjüktől akarja őket megfosztani ? Van-e tudomása arról, hogy azokat, kik e sérelmek orvoslása miatt az ő vezetésével az üzlet37