Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

%89. országos ülés 1911 november í5-én, szerdán. 225 A gondviselés hozzánk kegyes volt. Halálos betegségünkből kiláboltunk. De vigyáznunk keü magunkra és mindig szem előtt tartanunk, hogy az államok életét a barátságos erők állandó közreműködése nyújtja hosszúvá, időelőtti halálát a széthúzó és bontó erők idézik elő. Nekünk, a kik elszigetelt nemzet vagyunk, a helyes útról letérnünk, hibáznunk többé nem szabad. Nem szabad azért, hogy a nagyvilágban itten legyen számunkra hely. (Zajos tetszés és éljenzés jobbfelől.) A »bizalom az ősi erényben« és az »egyesült erővel« jelszavak megértése mellett, a két korona viselőjének jogara alatt álló másik állammal békességben és karöltve, egyedül a 67-es alapon fogjuk helyünket megállani, fogunk fejlődni és gyarapodni. A törvényjavaslat elfogadását kérem. (Hoszszantartó és megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szánokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom

1 Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését csütörtökön, november 16-ikán d. e. 10 órakor a következő napirenddel tartsa : az elnöki előterjesztések után a költségvetés tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyzslés.) Akkor a legközelebbi ülés idejét és napirendjét megállapítván, áttérünk az interpellácziókra, és pedig először Polónyi Dezső képviselő ur sürgős interpellácziójára: Polónyi Dezső: T. ház! Az egész művelt kulturvilágnak, de főleg hazánknak szégyenére válik az, a mi most Horvátországban a szábor feloszlatásával kapcsolatban az u. n. választásokra való előkészülés czime alatt történik. Lovászy Márton : Épugy, mint nálunk ! Polónyi Dezső: Azzal tisztában lehetünk, hogy mi nem vagyunk nagyon kénj-esek, nem vagyunk nagyon kényes Ízlésűek, mikor választási visszaélések elbírálásáról van szó, mert hiszen jól tudjuk, hogy a közelmúltban nálunk is sokak által aposztrofált szomorú jelenségek történtek. Merem állitani azonban, hogy mindaz, a mi nálunk történt, oly rózsás a mellett, a mi Horvátországban történik, hogy ez az oka annak, a miért azt mondom, hogy az egész művelt kulturvilágnak szégyenére kell hogy váljék az, a mi ott lenn most végbemegy. T. ház ! Tomasics Miklós horvát bánnak a politikája elejétől kezdve mindig apró furfangokban, apró kicsinyeskedésekben és különösen abban merül ki, hogy a személyes gyűlölet kifolyásának engedett. Most is, hogy a szábort feloszlatta, első dolga volt azokat a politikai ellenfeleit, kiket személyesen gyűlöl, bűnvádi eljárások alá vonni, nekik mindenféle alapon kellemetlenkedni. Az ellenzéki sajtót nap mint nap elkobozKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. tatja, igy például a Srbobran és a Hrvatski Pokret nyolcz nap óta mindennap el van kobozva, úgyhogy az egyetemi ifjak csoportokba verődve kaparintanak el maguknak néhány példányt, és az utczán kézben tartva olvassák fel az érdeklődőknek. Én nem kívánnék most ezen a téren túlságos nagy részletezésbe merülni, csak tisztelettel reámutatok néhány olyan sajnálatos körülményre, melyeket nekünk, bármilyen kedvezőtlen legyen is a mai hangulat, megfontolás alá kell vennünk. (Halljuk I balról.) Itt van például dr. Lorkovics Iván volt képviselőtársunk esete, kiről tegnapelőtt egy birói Ítélet intézkedett, elitélvén őt csalásért három hónapi szabadságvesztés-büntetésre. Távol áll tőlem, hogy én a birói Ítélet méltatásába vagy kritizálásába akarnék fogni, csak konstatálom, hogy az egész horvát közvélemény kivétel nélkül, még a horvát bán félhivatalos lapja is, megállapítja, hogy dr. Lorkovics Ivánban Horvátország mindnyájuk által tisztelt és nagyrabecsült egyéniséget bírt; konstatálják, hogy politikai izű volt az üldöztetése, hogy vagyon elleni bűncselekménjTiyel, csalással vádolták meg és ezen az alapon a birói székben az az ember ítélkezett felette, a ki neki 17 esztendő óta halálosan gyűlölő ellensége. Ilyen és hasonló momentum nap-nap mellett felszínre kerül. Számtalan esetet tudnék felsorolni arra, hogy nyilván politikai üldözés indult meg abban a perezben, a mint valaki a bánnal bármi tekintetben ellenkező nézeten merészelt lenni. Mindez azonban nem késztetett volna engem az ilyen alakban való felszólalásra, ha egy specziális eset elő nem fordult volna. Budiszavlyevies Búdé képviselőtársunk, a ki még ma is képviselőtársunk, a tegnapelőtti napon idézést kapott a horvát büntetőbíróságtól. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a báni országos kormány 1910 szeptember 19-én, ha jól emlékszem, 17.595 szám alatt kiadott egy rendeletet, mely előírja, hogy ha a birói hatóságok egy országgyűlési képviselőt kiszolgáltatni kérnek, tekintet nélkül arra, hogy az illető a horvát országgyűlésnek, avagy a magyar közös országgyűlésnek tagja, a kiszolgáltatást közvetlenül a horvát szábortól kell kérni. E rendelet kiadása után merült fel épen Banjanin János képviselőtársunknak ismeretes mentelmi ügye, melynek bejelentését itt még boldogemlékezetű Ugron Gábor volt képviselőtársunk adta elő 1911 január 16-án. Akkor szóba került az is, hogy a mentelmi bizottság erre vonatkozó jelentésének beterjesztése záros határidőhöz köttessék, a képviselőház bölcsesége azonban ugy határozott, hogy felesleges a jelentés beterjesztését záros határidőhöz kötni, mert hiszen mindnyájunk által pártkülönbség nélkül egyformán érzett közérdek, hogy a jelentést a háznak mielőbb betérjeszszék. Hallottunk az ügyre vonatkozólag közbeszólás alakjában néhány nyilatkozatot. Azon29