Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-289

289. országos ülés 1911 összegekkel is hozzájárulni. És én azt hiszem,hogyha ezt tulaj donképen megfontoljuk és visszatekintünk azon hadtörténeti eseményekre, a melyek csak a közelmúltban is lefolytak, mint pl. a most folyó olasz-török háború, láthatjuk, hogy egy hiányos felszereléssel, mondhatni, rongyosan és éhesen küzdő hadsereg, melyet azonban a nemzeti eszme tüze hevit, képes egy modern, teljesen felszerelt hadsereget is megverni és képes arra, hogy a támadásokat a legerősebben visszaverje. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Mindezek alapján csatlakozom az előttem felszólalt ellenzéki szónokok határozati javaslataihoz és azonkívül a magam • részéről is egy határozati javaslatot leszek bátor beterjeszteni, a mely a következőkép szól (olvassa) : »Határozati javaslat. A ház a 276. számú törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem utasítja a ministeriumot, hogy az ország közjogi viszonyainak és pénzügyi helyzetének megfelelő uj javaslatot dolgozzon át.« (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A. szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A honvédelmi minister ur kíván szólni. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A véderővita elején tartott beszédem során, azokhoz fordulva, a kik a hadsereget tisztán nemzeti alapon és az önálló hadsereg felállításával kívánják fejleszteni, a következőket mondottam (olvassa) : »E nagy horderejű czél annyira belevág a politikába, az állam létfeltételeinek tanába, hogy ezen kérdés felett csak ugy könnyedén átsurranni nem lehet, és én, mint katonaember is alkalmat fogok venni e tárgyra vonatkozó gondolataimat egyszer a vita során bővebben kifejteni.« Ma ezen kijelentésemnek akarok eleget tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban tárgyam érdemi részéhez fognék, legyen szabad megjegyeznem, hogy az előttem szólott t. képviselő ur beszédére, valamint az eddig elhangzott többi beszédekre is a tárgyi válaszokat annak idején meg fogom adni. T. képviselőház ! Valahányszor e házban közös ügyek tárgyaltatnak, nem annyira tárgyi részük, mint inkább politikai és közjogi vonatkozásuk képezi a vita anyagát. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) A t. közjogi ellenzék a közös ügyeket, legalább is végezel gyanánt, eltörlendőknek tartván, nem mulasztja el a kínálkozó alkalmakat megragadni arra, hogy a kiegyezés épületét, a melyben természetesen a véderő-szervezet is foglaltatik, döngesse. Az adott esetben tehát, vagyis a mikor a véderőtörvényj avaslat főleg politikai és közjogi szempontból tárgyaltatik, nagyon rossz szolgálatot tennék az ügynek magának, ha a vitában tisztán szakszerű felszólalásra szorítkoznám. Nemzetünk létérdekéről lévén szó, nekem egyenesen kötelességem a kérdés egész komplexusába, tehát annak politikai vonatkozásaiba is belemenni. (Halljuk ! Halljuk !) Ezért engedje november 15-én, szerdán. 215 meg a t. Ház, hogy a hazánk sorsának nagy problémája megoldására irányuló nagy eszmékhez én is hozzájáruljak egy szemernyivel és az igazságkeresők erős munkájában én is részt vegyek. (Halljuk! Halljuk.') Nagy feladatra vállalkoztam; oly eszmeáramlatok ellen lépek fel, a melyek szolgálatában a hazafias indulatok egész tömege van; és ha mégis nekiindulok e feladatnak, teszem azért, mert az én vállalkozásom szintén bővelkedik a hazafias érzületek egész tömegével. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) T. ellenfeleink mellett azok az érzelmek sorakoznak, a melyek tüzesek és gyújtanak, a melyek a tradiciiók, a történelem révén az iskolákban otthonosak, ott ápolva és nevelve főleg az ifjúság lelkét ragadják meg és dinamikus erővel rögtöni cselekedetet követelnek; engem azok a békés eszmék támogatnak, a melyek a nyugodtan folyó küzdelmek tartozékai, és a melyeket az a gondolat kelt életre, hogy a higgadtság vezérlete alatt hazánk feltétlenül boldogul. (Ugy van! a jobboldalon.) Én a következőkben a közöttünk mélyreható ellentéteket támasztó kérdést, az önálló hadseregkérdését próbálom megvilágítani, és bizom a t. ház minden tagjában, hogy hazafias érzelmektől áthatott fejtegetéseimet, ha nem is értenek velem mindenben egyet, kellőképen fogják értékelni. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Országunk minden polgára, a ki szereti hazáját, szivén viseli annak boldogulását, ámde a kitűzött czél elérésének eszközei tekintetében a vélemények nagyon is szétágaznak. A szétágazó vélemények közül különösen kettő domborodik ki, ezek körül csoportosul a harezolók tömege, és ezek vivnak ádáz harezot egymással, és az ádáz harcz alatt a boldogítandó ország erőtlenül terül el, jajgat, nyög, sir, tesped és vért vészit. Én itt arra a harezra alludálok, a mely a nagy kiegyezési mű mellett és ellen a parlamentben folyik, és a mely már 1868-ban vette kezdetét. Eleinte csak esetenként, és ha szabad magam így kifejeznem, csak akadémikusán, később csak egyes alkalmakkor, de nagyobb erő kifejtésével, az utolsó decenniumokban azonban az összes erőforrások igénybe vétele mellett küzdött a közjogi ellenzék felfogásának érvényesítése érdekében. É pártnak a támadó csaták színhelyeit az u. n. közös ügyek terei szolgáltatták ; de mert az állami szükségletek egymással kauzális összefüggésben vannak és a hatás és visszahatás törvénye alatt állanak, a közjogi állajaot ellenzői diverziókat rendeztek az állam más területére is és nem egyszer megakasztottak időhöz kötött, égetően szükséges javaslatokat felfogásuk érvényesítése érdekében, a mi azután az országot fájdalmasan és erősen károsította. (Ugy . van ! a jobboldalon.) Ennek folyománya az is, hogy éppen a meg nem szűnő harcz következtében nem létesülhetnek igen fontos és égetően, sürgősen szükséges más törvényhozási alkotások sem. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás.) Tettékjezt tudatosan, ter-