Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

$88. országos ülés 1911 november lí-én, kedden. 193 Ha egy reális költségvetés az ő összes bevételi tételeivel fekszik a ház előtt, azokról a képviselőháznak az államháztartás szempontjából diszponálnia kell, máskülönben nem tudom, hogy a pénztári készleteknek szaporítását czélozza-e ez az álláspont, legalább az átmeneti időre és hogy miként szándékozik a t. előadó ur biztosítékot nyújtani az iránt, hogy a háznak ezekre a véderő számára fentartott összegekre nem volna-e szüksége más czélokra, ha a ház megtagadja a véderőhöz való hozzájárulását. Ebből a budgetirozás törvényei szerint nem lehet más módon kimenekülni, mint ugy, hogy a budget, a mely a ház elé terjesztetik, nem tartalmazhat olyan költségek fedezetére vonatkozó javaslatokat, a melyek meg nem szavazott törvényeken nyugszanak. Ezekre nézve, akármiként okoskodjunk, csak póthitelek engedélyezésének lehetősége forog fenn; nem mondom, hogy ez valami szerencsés idea, de költségvetési szempontból helyesebb, mint hogyha a kormánynak a pénztári készletek gyarapítására engedünk át miihókat és azokat elvonjuk más kulturális czéloktól, a melyekre különben fordíthatók lennének. Ez tehát erre vonatkozólag csak rövid megjegyzésem. A mi az adóreformot illeti, mélyen tisztelem az előadó urnak e téren kifejtett irodalmi munkásságát és örvendetesen kell konstatálnom, hogy igen sok tekintetben egyező véleményünk van az adóreform tekintetében annak kardinális elvei szempontjából. De nem búcsúzhatom a reformkérdéstől a nélkül, hogy itt is kifejezést ne adjak annak a meggyőződésnek, hogy a Poroszország mintájára már elfogadott az a törekvés, hogy az államok a hozadéki adók helyett a személyes bevalláson alapuló és egyesitett jövedelmi adóhoz nyúljanak, hogy ez a törekvés a jövő állama és a ki mentől jobban tudja megközelíteni, az fogja leginkább boldoggá tenni a saját országát. De, t. ház, az adóreformmal kapcsolatban ne tessék megfeledkezni egy körülményről, és ez az, hogy Magyarországon még az adózó polgárok egy nagy része azért sem visel egyenlő, illetőleg arányos terheket, mert pl. a tisztviselői kar nem visel pótadó-terheket, (Zaj. Elnök csenget.) a katonaság is egyáltalán kivonatott az adózás alól, a mi a porosz minta szerint, a mint a t. előadó ür tudja, nem lehetséges, mert az általános jövedelmi adó alapját ugy rakták meg, hogy a katonatisztek is bevonattak és a tisztviselői kar is megfelelően bevonatott az adóztatásba. A mig nálunk oly adózási rendszer van, mint a milyen a mai, addig nem csodálkozom, hogy a vármegyei közgyűléseken megnyilatkozó tisztviselői akarat könnyebb lélekkel járul hozzá. Ez egy seb politikai életünk testén, a melyet feltétlenül orvosolni kell. Nem szándékozom most behatóbban foglalkozni a kérdéssel, eleget fejtegettük ; de egy pontjára a t. előadó ur beszédének mégis reflektálnom kell, mert nem tudom, hogy e tekintetben is oly teljes a pénzügyi bizottságban a konszenzus, mint a milyent a t. előadó ur bejelenKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. tett. És ez az, hogy nekünk a t. előadó ur bejelentette, hogy a pénzügyi bizottságban az örökösödési illeték progresszivitása tekintetében teljes egyértelműség és egyhangú megállapodás létesült. Hát, t. ház, örvendetesnek tartanám, ha igy van, de félek tőle, hogy mire a megvalósítás stádiumába kerül, akkorára ugy jár majd vele a t. előadó ur, mint jártak Poroszországban, a hol kormányok buktak meg e kérdés körül. Hiszen nem szükséges a t. előadó urnak bővebben magyarázni, hogy az örökösödési illeték progresszív alapon való kivetése a szoczializmus egyik alaptétele, de az én meggyőződésem szerint jogosult alaptétele. Az örökösödési illeték révén a vagyonelosztásnak igazságtalansága, és illetve annak túlhalmozottsága enyhittetik azáltal, hogy legalább a halála után visszaadja mindenki saját vagyonából a köznek azt, a mi felesleges volt az ő számára. De t. képviselőház, ezek a kérdések rendkívül mélyen érintik a társadalmi osztályokat és egyenesen nemzedékek átalakulására vezethetnek. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminister urnak e tekintetben mi az álláspontja. Ha csak rajtam állana, fokoznám ennek jelentőségét, mert én a magyar igazságszolgáltatás terén, különösen az örökösödési joggal kapcsolatban igen sok tételét a szocziálizmusnak — nem a szocziáldemokrácziának, mert e kettőt mindig különválasztom — igazságosnak tartom, és nagyon megfontolandónak a jövő alakulatok szempontjából, hogy ezen progresszivitás tekintetében nem lesz-e helyes, ha a ház és a törvényhozás nemcsak a materiális progressziót veszi alapul, hanem azt is, vájjon az a vagyon, melyet az illetők örökölnek, szükségörökösök számára jut-e, szóval gyermekek vagy felmenők számára, vagy végrendeleti és családi kötelékhez nem tartozó örökösök szá^ mára jut-e, és végül jut-e nem kortársak és nem ismert egyének számára ? Mert az én elméletemben ez a progresszió mind benfoglaltatik. A mint igazságtalannak tartanám a szükségörökösökkel szemben egy helytelen progressziónak alkalmazását, ugy jogosulatlannak tartom a nem szükségörökösökkel szemben és különösen a nem együtt élő, nem kortársakkal szemben való öröklés esetén a progresszió nagyobb mértékét. E kérdések nincsenek ma napirenden, de a pénzügyi bizottság javaslatában bennfoglaltatnak, s igy talán a pénzügymiiiister urnak mégis kötelessége lesz tájékoztatni a képviselőházat, hogy a pénzügyi bizottság javaslatában egyhangúlag elfogadott ezen állásponttal szemben mi a kormány álláspontja. Jó lesz idejekorán tájékoztatni a közvéleményt e tekintetben, hogy megfelelően elkészülhessen akkorra, mikor e reformok napirendre kerülnek. Áttérek most Désy Zoltán és Földes Béla t. barátaim beszédeinek rövid érintésére. Désy Zoltán t. képviselőtársam arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy teljesen reális költségvetéssel állunk szemben, a melynek köve25