Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-287

l?i 287. országos ülés 19ÍÍ november 13-án, hétfőn. nem lesz mit bérelniök. A nagybérlők azonban kiveszik az uradalomtól a kisbirtokosság tudta nélkül a község közvetlen közelébe eső földeket is, és olyan vidékeken, a hol az egyke még nem ismeretes, hanem van szaporodás és az a nép rá van utalva arra a földre, egyik-másik nagybérlő megcselekszi azt, hogy ha kérnek tőle földet, azt mondja : adok neked, és azt a földet, a melyet ő holdanként kivesz 16—20 koronáért, kiadja a kisgazdának 40—50, sokszor 60 koronáért, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi szüksége van a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek arra, hogy népünk ezen erős és hatalmas részét annyira kizsákmányolni engedje, épen a nemzetnek legszegényebb tagjait, a kik annyira rá vannak utalva a jóindulatra és a segítségre ? (ügy van ! JJgy van ! balfelől.) Elismerem, hogy kormányunk ujabban ezzel foglalkozik és a hol a kisbirtokosság földhöz tud jutni, ott a kormány segélyeket is nyújt. Ez is széj> és helyes dolog, de ez nem elég, t. ház, mert a mostani birtokpolitika mellett a kormány csak ott ad segélyeket, a hol a kisbirtokosság meg tudta szerezni a földet, a hol a nagybirtokosság kegyes volt vagy örökáron, vagy bérbe odaadni a földet. De ott, a hol nem áll szóba a nagybirtokos, vagy a hol a nagy bérleteket meghosszabbították, ott erről nem lehet szó. Ugyanis, hogyha szelét érzik annak, hogy valaki hangoztatja, hogy a kisbirtokosoknak kellene kiadni a földet, akkor igyekeznek húsz esztendővel is meghosszabbítani a bérletet, nehogy előálljon az az állapot, hogy a föld kiessék a kezükből. Az ország lakosságának tehát csak nagyon kis hányada élvezheti az állam jóakaratát, a nagyobb hányad pedig egyáltalában nem jut ahhoz, hogy az államsegélynek részese lehessen. A meddig mi ezen birtokpolitikát folytatjuk, egyes jóindulatú nagybirtokosoktól eltekintve, a helyzet ugyanez fog maradni, (ügy van I ügy van! balfelől.) En ezzel szemben máskép óhajtanám a birtokpolitikát kezelni. Egyáltalában nem kívánok beleavatkozni a tulajdonjogba, arról beszélni sem akarok, hanem annyiféle körülmények között vannak elővételi jogok, itt is, ott is van az államnak kisajátítási joga, hogy épen nem képezhetné •a tulajdonjogba való beavatkozást, ha a törvény•hozás legalább annyit mondana ki vagy olyan törvényt hozna, hogy az elővételi jogot biztosítaná annak a kisbirtokosságnak, a mely az eladó vagy bérbeadó földnek területén lakik. Részletezni kellene ezt a kérdést és kidolgozni; én csak általánosságban jelzem. Ha a törvényhozás kimondaná, hogy a hol eladó vagy bérbeadó birtok van, azt kötelesek elsősorban az ott helybenlakó kisbirtokosoknak felajánlani, nem mondom, -hogy féláron, vagy potom áron, hanem megfelelő áron, de legalább is elsőbbségi joga lenne annak a birtokosságnak, hogy a mennyiért az a másik valaki megvenné, joga legyen neki megtartani és alkalma legyen igy a földhöz jutni: ez segítene a bajokoif. Nagyon figyelmébe ajánlom ezt a t. többségnek és kormányunknak is. Ezzel az intézkedéssel megváltoznék a birtokpolitika Magyarországon és hovatovább lépésről-lépésre a kisbirtokosság, ott, a hol szüksége van rá, mégis földhöz juthatna, legalább annyi földhöz, a mennyiből a maga megélhetését előteremteni tudná. (Helyeslés balfelől.) Es ha nekünk, t. ház, adózókra van szükségünk és az államnak adóalanyokra van szüksége, annál jobb adóalanyt az állam nem tud felállítani, mintha a kisgazdaságokat szaporítja és jövedelmezőbbé teszi, mint eddig. Én egyik múltkori beszédemben emiitettem, hogy szeretnék egy statisztikát látni, olyat, a mely feltüntetné, hogy mondjuk egy négyszögmérföldön vagy egy bizonyos területen, a hol kizárólag kisgazdák vannak és élnek, mennyi az államnak a jövedelme, és ugyanolyan nagyságú és minőségű földterületen, a melyen kizárólag nagybirtok van, mennyi az állam jövedelme. Azt hiszem, hogy itt óriási különbséget tapasztalnánk és pedig azért, mert a tisztán kisgazdák által lakott földterület aránytalanul és sokszorosan több adót szolgáltat be az államkincstárba mint az, a mely kizárólag a nagybirtokosok kezében van. Ha tényleg áll az, hogy az adóalanyok számát szaporítanunk kell, akkor nem fogadhatom el — és pedig nemcsak azért, mert kisgazda vagyok, hanem állami és nemzeti szempontból sem — egyes képviselőtársaimnak már az elmúlt tavaszszal elhangzott azt a kijelentését, hogy a kisgazdák számát Magyarországon nem kell szaporítani, hanem csak a közép- és a nagybirtokokat kell megerősíteni. A tények ismerete alapján állithatom, hogy a kisgazdák szaporodásával és vagyonosodásával ők több jövedelmet fognak produkálhatni és ők lesznek az állam legjobb adóalanyai, a kik soha hátralékban nem lesznek, vagy ha lesznek is, az rajtuk mindig be lesz hajtható. Ha a kisgazdajövedelemhez jut, akkor a kisipar is fellendül, sőt a társadalom minden más rétegébe is jut abból a jövedelemből, tehát a kisgazda-osztály szaporításával és sorsának javításával egész Magyarország vagyonosodása, és adóképessége is megalajaozható. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől) Még egyes" apró dolgokra vonatkozólag kívánok pár megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon kívánatos volna a magyarság szempontjából, ha a magyar államhatalom legalább annyi erélyt tudna kifejteni, hogy a 20, 30, 40 esztendővel ezelőtt Horvátországba leszakadt magyar véreinket a horvátok üldözései, mellőzései és elhorvátositó törekvései ellen megvédje. Herczegh Sándor : Oda tessék középbirtokosokat telej)iteni! Szabó István (nagyatádi): Az elmúlt nyár folyamán kétszer is interpelláltam ebben a kérdésben és felhoztam többi között azt az esetet, midőn odaszármazott római katholikus magyarok saját pénzükön, nagy áldozatok árán templomot építettek, magyarul tudó papot és magyar tanítót