Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-287
287, országos ülés 1911 november ÍB-án, hétfon. 17? vényhatósági városban, a melyet az én tisztelt barátom képvisel, sok ezernyi bajai polgár megjelent és demonstrált pártkülönbség nélkül az általános választói jog mellett. Sümegi Vilmos: Saját ministerük is akarja! (Felkiáltások a jobboldalon : Kicsoda ?!) Székely Ferencz ! Lukács László ! Csuzy Pál : Dehogy akarja ! Nem akarja ! Sümegi Vilmos: Ott vannak a programmbeszédek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Sümegi képviselő urat ! Kérem Csuzy képviselő urat ! Gr. Batthyány Tivadar : Nagyon örvendek, ha a többség soraiban azok a tisztelt képviselőtársaim, a kik az általános választói jogot nem akarják, ezt nyiltan kimondják. Ez férfias és helyes dolog. De elvárom tőlük, hogy levonják a konzekvencziát. És, minthogy a kormány határozottan az általános demokratikus választói jog mellett foglalt állást, ők az igaz parlamentarizmus elveinek megfelelve, meggyőződésüknél fogva, a melyet én tisztelek, élükön gróf Tisza Istvánnal, frontot csinálnak a kormánynak és kilépnek abból a kormánypártból, a mely az általános demokratikus választói jogot kivánja. (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Hajós Kálmán: Várják meg a javaslatot! B. Podmaniczky Endre: A »titkos« nem volt benne ! Sümegi Vilmos: Nyilvános vesztegetés ellen csak a titkos szavazással lehet védekezni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha már most ez a kérdés felvettetett, méltóztassék megengedni, hogy emlékeztessem, t. képviselőtársaimat arra, hogy én egyszer már egy szerieszét azon t. képviselő uraknak, a kik az általános, egyenlő, titkos választói jog mellett nyiltan állást foglaltak, itt felolvastam ; de van nekem még több ily szerieszem is (Derültség baljdól.) és adott alkalommal azokat is felolvasom, nem azért, hogy szenzácziókkal dolgozzam, hanem hogy kimutassam, hogy a többség soraiban igenis sokan velünk teljesen egyetértenek. Egry Béla : Csak nem mernek nyiltan kilépni ! (Felkiáltások a jobboldalon : Dehogy nem mernek !) Gr. Batthyány Tivadar: A választói jog kérdésében tulaj donképen a legnagyobb baj és a legtöbb nehézséget az okozza, hogy, miként látjuk, magában a többségben teljesen homlokegyenest ellenkező felfogású férfiak ülnek. Az egyik álláspontot képviseli pregnánsan Tisza István gróf, a ki a kormány bemutatkozása alkalmával nyiltan szembehelyezkedett és a főrendiház 1910 január 24-iki ülésében a következőket mondotta (olvassa) : »Erre nézve nem tagadom, hogy a mai nap hozta meg nekem a legkeserűbb tapasztalatot, azt t. L, hogy a jelenlegi ministerelnök ur is, a kivel minden egyéb téren teljes politikai szolidaritásban érzem magam és a kihez nemcsak szoros személyi barátság, de mint politikushoz is SÍPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XII, KÖTET. az igazi, őszinte nagyrabecsülés szálai fűznek, hogy ő maga is programmbeszédében e szerencsétlen jelszó szolgálatába állott. Az ő programmjában is található bizonyos enyhítés, mindazonáltal mély sajnálatomra rontott a helyzeten, midőn határozottan állástfoglalt a pluralitás ellen. Mert egygyel legyünk tisztában, méltóságos főrendek, hogy t. i. egyenlő, általános vagy azt megközelitő szavazati jogot nem birok elképzelni olyképpen, hogy ne vezesse végveszély felé a nemzetet.« Továbbá azt mondja gróf Tisza István abban a beszédében (olvassa) : »De mindenekelőtt, méltóságos főrendek, az lenne az óhajom., és erre kellene mindnyájunknak nem itt a házban, de a házon kivül törekednünk, hogy ez a javaslat, t. i. az általános, egyenlő választói jogról szóló javaslat soha a főrendiház elé ne kerüljön. Azt mondják, — ezt halljuk mindenfelé — fel van vetve az a kérdés, nem lehet előle kitérni. Kérdem, méltóságos főrendek, miért nem lehetne előle kitérni stb.« En azt hiszem, t. ház, hogy erősebb, pregnánsabb állásfoglalást nem is lehet elképzelni azon általános demokratikus választójog ellen, a melyet a t. kormány' programmjában felvett és a mely mellett egész korrektül és lojálisán a többség egy tekintélyes része a választásoknál lekötötte magát, a mely általános demokratikus választójog mellé ez a kormány újból angazsálta a koronát a királyi trónbeszédben. Az egész helyzet eredendő bűne, az egész kibontakozásnak legnagyobb nehézsége, hogy önök között, t. uraim, e legfontosabb és el nem halasztható kérdésben nincs meg az egyetértés. (TJgy van! ügy van! a baloldalon.) És, t. ház, akkor, a mikor azt látom, hogy közéletünknek egy olyan tényezője, mint gróf Tisza István, ezt az álláspontot, vagyis a leghatározottabb elutasítás, negácziő álláspontját foglalta el 1910 januárban és foglalja el ma is s agitál ezen álláspontja mellett mind a mai napig, a mikor tehát a többségnek egy ilyen előkelő tényezője ilyen álláspontra helyezkedett, akkor az én lelki szemeim előtt világos a helyzet, hogy T ha majd átesünk a véderőj avaslatokon, akkor önök között fel fog merülni az a kérdés, hogy ne bontsuk meg sorainkat, hanem inkább kövessük Tisza István tanácsát, a ki azt ajánlotta, hogy igenis lehet kitérni, lehet megakadályozni azt, hogy az általános választói jog törvényjavaslata valaha a főrendiház elé kerüljön. (TJgy van! ügy van! a baloldalon.) Egészen világos, hogy ez a hekyzet fog előállani. hogyha mi a választójogot a véderőreformmal kapcsolatban a népnek biztosítani nem tudjuk. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) És itt van az a kapcsolat, a mely bennünket arra kényszerit, hogy az általános választójogra felépített választói reform mellett harczoljunk ugyanakkor és egyszerre, a mikor a véderő javaslatok ellen mai formájukban harczolunk. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondják : — és itt minden pártban vannak tiszteletreméltó aggódok, a kinek az álta23
