Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

272. országos ülés 19lí október 21-én, szombaton. 11 abszolutizmust válaszszák. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) RÚD Béía: Visszafejlesztették Deák alkotását ! Mezőssy Béla: Lehet, t. képviselőház, hogy a 67 megalkotói illúziókban éltek, illúziókban éltek a nemzet ellenállási erejéről, illúziókban államférfiaink önzetlenségéről. De szerintem a legnagyobb hibát mégis ott követték el, mikor azt hitték, hogy elég, ha a nemzetnek megszerzik az alkotmányos élet kereteit és azt hitték, hogy nem fognak akadni mindig olyan férfiak, a kik cserébe a hatalomért, mindig fel fogják ajánlani a nemzet aspiráczióit. (Ugy van! ügy van! a baloldalon. Mozgás jobbfelől. Felkiáltások : Ez Tisza Istvánra vonatkozik !) Ez nem egészen vonatkozik gróf Tisza Istvánra, ne méltóztassék igy értelmezni. (Derültség balfelől. Felkiáltások a jobboldalon : A koaliczióra ! Zaj balfelől. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, én lehet, hogy tévedek ebben a tekintetben és az eseményeket rosszul ismerem, de igazságtalan lenne Ítéletem, ha be nem ismerném, hogy ez annyiban nem vonatkozik Tisza Istvánra, hogy neki is fel volt kinálva a hatalom olyan áron, mint azt gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök ur elfogadta, de Tisza István azt elfogadni saját személyében semmi körülmények között nem volt hajlandó. (Igaz! Ugy van! balfelől. Felkiáltások : De támogatta '} Kun Béla: Felelőtlen vezér! Bikádi Antal : Nem fogadta el, csak támogatja ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Epén azért, mert az a tény, a mely letagadhatatlan, a közvéleményben Tisza István személye iránt a szimpátiát kétségtelenül növelte, épen azért fájdalmasan esik nekem most tőle olyan tanokat hallanom, a mely tanok az ő eddigi magatartásával határozottan ellentétben vannak. Mert mit mondott gróf Tisza István Aradon ? Azt mondta, hogy el kell fogadni azt, a mi kivihető és nem kell forszírozni olyan dolgokat, a melyek az uralkodó beleegyezését nem nyerik meg. Hát mi ez, t. képviselőház ? Ez a feltétlen meghajlás az abszolút uralkodó akarata előtt. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vadász Lipót: Hol mondta ezt Tisza ? Mezőssy Béla: Kérem, nem mondta. Tévedtem. Hanem az »Az Ujság« czimü lapnak abban a hires »Muszáj . . .« czimü czikkében ezt egészen világosan megirta, és meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy épen azért, mert közbeszólt, ennek a czikknek eszmemenetére részletesebben kitérjek. {Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Tisza István grófnak t, i. az a felfogása a katonai kérdésekben, hogy el kell fogadnunk azt, a mi elérhető, a mi kivívható, . . . Eitner Zsigmond : Igen, a morzsákat, a miket adnak ! Mezőssy Béla . . . értvén ezalatt azt. . . (Zaj és közbeszólások jobbfelől : Nem ez a felfogása!) Akkor én nem jól fogtam fel az ő egész tendencziáját s majd minden esetre meg fognak engem a képviselő urak czáfolni., Én ugy értelmeztem az ő beszédét és hírlapi nyilatkozatait, hogy ő csak egy muszájt ismer és pedig azt a muszájt, a mely a gondolkodás nélkül való feltétlen engedelmességet jelenti. . . Sümegi Vilmos: A császári akarattal szemben ! Mezőssy Béla : . .. nem a császári akarattal szemben . . . Sümegi Vilmos: Dehogynem! Mezőssy Béla: ... ezt ő nem ezzel indokolja, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hanem azzal, hogy a magyar állam védképessége, a magyar nemzeti érdekek megvédése szempontjából tartja feltétlenül szükségesnek, muszáj nak, hogy a véderőj avaslat keresztülmenj en. B. Madarassy-Beck Gyula: Igen ! Igen ! Ez helyes, (ügy van! jobbfelöl.) Kun Béla: A nemzeti jogok ki vannak söprüzve ! Mezőssy Béla : Örülök, hogy a félreértés tisztázódik s örülök, hogy gróf Tisza Istvánnak álláspontját ugy tudtam körvonal ózni, hogy a többség is elismeri, hogy helyesen idéztem beszédének ezt a részét. (Mozgás jobbfelől.) Tisza István és közöttem az a nagy különbség van, . . . Egy hang (jobbfelöl) : Bizony van ! Mezőssy Béla : ... hogy ő csak egy muszájhelyzetet ismer : muszájt a nemzet számára, (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) Az én felfogásom szerint pedig az alkotmányosság alapgondolata az, hogy ha a király a törvényhozás másik alkatelemének, a nemzetnek aspirácziói előtt momentán meghajolni nem akarna, ugy nagyon sok példa van a világtörténelemben, hogy egy, nemzete jogaihoz hű és nemzete jogai mellett rendithetetlenül kitartó parlament: muszáj-helyzeteket teremtett a törvényhozás másik faktorával szemben is. (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Bogdán ZsivkÓ : A koaliczió idejében kellett volna ! (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hiszen azért mondott le a koaliczió!) Gr. Batthyány Tivadar: A koaliczió ott hagyta a helyét! (Zaj. Elnök csenget.) Csuha István : Tegyenek maguk is ugy, mint a koaliczió ! Menjenek el! Mondjanak le ! (Zaj jobbfelöl.) Egy hang (jobbfelől) : A koaliczió tette volna ! Elnök .' Csendet kérek t. ház ! Bikádi Antal: Alattomos kibúvás, semmi egyéb! (Elnök csenget.) Mezőssy Béla: T. képviselőtársam közbeszól, hogy a koaliczió keretében kellett volna érvényesi teni ezeket az elveket. Ha a koaliczió az utolsó esztendőben csak egy muszáj helyzetet ismert volna, t. i., a nemzetit és a koronával szemben semmiféle nemzeti követelményt a t. túloldal gazdasági téren, mi pedig katonai téren nem állító ttunk volna fel. akkor legyen nyugodt t. képviselőtársam, . . .