Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

ÍÖO 2$6\ országos ütés iMi november ll-én, szombaio'ú. alattvalóival hogyan szokott bánni. Azok, a kik abban a helyzetben vannak hivataluknál fogva, hogy több embertársuk fölött rendelkeznek, a kik, hogy ha férfiúi méltóságukban és emberi mivoltuk­ban sérelem éri őket, még megtorlással sem él­hetnek, az ilyen elöljárók és felebbvalók kétszeresen kötelezve vannak arra, hogy morális kötelességük tudatában alattvalóikkal, szolgáikkal vagj^ alá­rendeltjeivel szemben semmiféle olyan cseleke­detet el ne kövessenek, a mely emberi tisztességük­nek, emberi mivoltuknak és testi épségüknek sé­relmét jelentené. (Ugy van! Ugy van! bal/elől.) T. ház ! Már több izben voltam bátor reá­mutatni, hogy sajnos, a hadseregben még most sem szűntek meg azok az anomáliák, a melyek az alantas közegekkel való bánásmódot illetik és az egész művelt társadalom humánus érzelmét fellázították és megdöbbentették olyan esettel, a milyen Nyíregyházán történt a napokban. (Hall­juk ! Halljuk! balfelől.) A modern humanizmus­nak és a szoeziális érzésnek valóságos arczul­esapása az, a mi Nyiregyházán történt. (Ugy van ! Ugy van ! a. baloldalon.) Azt hiszem, hogy csak az alkohol képes egy uri embert ugy megrontani, hogy alattvalóját, a ki szintén férfi, pofozza, és a mikor az tiltakozik %zen eljárás ellen, a kard­jához nyúljon és életveszélyesen sebesítse meg az illetőt. T. ház ! Az ilyen esetek megtorlása nem jaárt­kérdés, ez az emberi kultúrának és az emberi érzésnek a kérdése. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Pártkülönbség nélkül minden tisztességesen gondolkozó embernek és elsősorban talán a t. hon­védelmi minister urnak a szive fog a legjobban fájni, hogy abban a hadseregben, a melynek tettei­ért e házban ő a felelős, még mindig történnek ilyen vérlázító botrányok. (Igaz ! ügy van ! a bal­és szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy egész tiszti­le arunknak jó érzése fellázad és tiltakozik minden ilyen kegyetlenség ellen, de a nyilvánosság erejével és a nyilvános közvéleménynek nyomásával innen a parlamentből is nyomást kell gyakorolni azokra, (Élénk helyeslés balfelől.) a kik önerejükből nem elég erősek, hogy egyszer és mindenkorra tartózkodja­nak ilyen embertelen kegyetlenségtől. A nyilvános közvéleménynek morális erejével kell kényszerí­teni őket, hogy az emberi szenvedélyeket korlátok közé szorítsák, (Igaz l Ugy van! a, baloldalon.) Sümegi Vilmos : A humanizmus arezulcsapása az ilyen eset ! Huszár Károly (sárvári) : A közérdek példás megtorlást követel ilyen esetben és meg vagyok győződve arról, hogy maga az igen t. honvédelmi minister ur is meg fog tenni mindent, hogy ez a példás megtorlás el ne maradjon és pedig ugy, hogy ne később beláthatatlan időben történjék meg, hanem úgyszólván nyomon kövesse a megtorlás a büncselekedetet, mert ez szükséges ahhoz, hogy a közvéleményt, megnyugtassuk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldahn.) Minden más további indokolás helyett a követ­kezőkben adom elő interpellácziómat: (Halljuk ! Halljuk !) >>Interpelláczió a m. kir. honvédelmi minis­ter úrhoz! Van-e tudomása a honvédelmi minister urnak arról, hogy Jekelfalussy Pál mezőhegy esi főhad­nagy, ki jelenleg equitáczióban van Nyiregyházán, megpofozta tiszti szolgáját és mikor az jogos ön­érzettel tiltakozott ez ellen, nehéz lovassági kard­dal összeszurkálta és vagdalta ugy, hogy a legény húsz sebtől vérzett ? Minő|intézkedéseket tett a katonai hatóság, hogy a bűnös főhadnagy példás büntetését minél hamarabb megkapja ? Minő intézkedéseket tesz a honvédelmi minis­ter ur, hogy a katonai szolgálat folyamán ön­hibáján kívül munkaképtelenné vált legény meg­felelő anyagi kárpótlásban részesüljön ?<> (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a hon­védelmi minister urnak. Mihályi Péter jegyző : Huszár Károly (sárvári)! Huszár Károly (sáriári): T. ház! Párisi, londoni, pétervári lapok napok óta jelentik, hogy Olaszország kormánya az olasz flottát az aegei tengerre akarja kiküldeni, hogy ezáltal bizonyos nyomást gyakoroljon a hadjáratban levő másik félre, Törökországra. Addig, míg ezek a hirek külföldi sajtótudósitók révén csak a külföldi lapokban láttak napvilágot, semmi komolysággal nem birtak. De a mióta az egész olasz sajtó és első­sorban az olasz félhivatalos lapok nyomást akar­nak gyakorolni saját kormányukra, hogy az aegei tengerre való expedicziót minél előbb foganatosítsa, azóta egész Európát egy bizonyos ideges nyug­talanság és jogos izgalom fogta el. Elsősorban a balkáni népeket, melyek nyugalma és békéje függ ettől a törekvéstől. Az olasz kormány, a mint e házban már egyszer hallottuk, ünnepélyes Ígéretet tett a hatal­maknak arra, hogy a háború tüzét lokalizálni fogja az afrikai tengerpartra és az afrikai vizekre. Ezt az ünnepélyes igéretét azonban, ugy látszik, az olasz kormány saját nemzete közvéleményének hatása alatt nem lesz képes betartani, és attól kell félnünk, hogy Olaszország hadviselésében ép az olasz közvélemény nyomása alatt rövidesen frontváltozás fog bekövetkezni. Monarchiánkban is a lehető legnagyobb nyugtalanságot keltette ez a hír, és a külügyministeriumnak ismert szócsövei is felemelték már ellene óvó szavukat, mert a Balkán olyan tűzfészek, hogy a körül gyújtó­csóvával járni senkinek sem szabad. (Zajos he­lyeslés.) Az olasz lapok Bosznia és Herczegovina okkupácziójára hivatkoznak, mikor eljárásukat igazolni akarják. Szerintem ezt a két dolgot semmi­képen sem lehet összehasonlítani, mert a mikor monarchiánk annektálta Boszniát és Herczego­vinát, az összes hatalmak által már régen el volt ismerve Bosznia és Herczegovina okkupácziója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom