Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-286
144 28Ü. országos ütés 1911 Bemutatom a t. háznak (Halljuk 1 Halljuk}!) Hódmezővásárhely város közönségének feliratát a sajtószabadság ujabb törvényes biztosítása iránt; Pápa város közönségének Antal Géza országgyűlési képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét az 1886 : XXII. t.-czikk 138. §-ának hatályon kivül helyezése tárgyában. Javaslom, hogy a felirat és a kérvény a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett adassék ki a kérvényi bizottságnak. Most következnék a napirend szerint a névszerinti szavazás elsősorban Kolozsvár város közönségének feliratára vonatkozó elnöki előterjesztés és Bikádi Antal képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett, továbbá a napirend 4—11. pontjai alatt foglalt kérvényekre és feliratokra vonatkozó névszerinti szavazások, a melyek az előző ülésekről fenmaradtak. Ezekre vonatkozólag bátor vagyok a t. háznak jelenteni, hogy a mai napon Bikádi Antal, Ábrahám Dezső és Vertán Endre országgyűlési képviselő uraktól, mint olyanoktól, a kik az elleninditványokat megtették, a következő tartalmú leveleket kaptam és pedig Bikádi Antal képviselő ur a következő levelet intézte hozzám (olvassa) : ^Tisztelettel bejelentem, hogy Kolozsvár város közönségének feliratára vonatkozó elleninditványomat visszavonom*. Ábrahám Dezső képviselő ur hasonlóképen visszavonja Békés vármegye, Miskoloz város és Ugocsa vármegye és Esztergom vármegye közönségeinek felirataira vonatkozó elleninditványát, Vertán Endre képviselő ur visszavonja az Abauj-Torna vármegye közönségének, továbbá a szolnoki népgyűlésnek, a budapesti czipészmunkások csojrortjának és a budapesti sütők szakosztályának kérvényére vonatkozó elleninditványát. Ezekhez képest az elnöki előterjesztésekkel szemben beadott elleninditványok visszavonatván, mindezen feliratokra, illetve kérvényekre nézve a ház elfogadja az elnökség előterjesztését. Ehhez képest a napirendnek 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. és 11. pontjai elintézést nyervén, következik a 12. pont, nevezetesen a véderőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő szónokot felhívni. Lovászy Márton jegyző: Kovács Gyula! Kovács Gyula: T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kovács Gyula: Az ellenzéki küzdelem uj fázishoz ért : a helyett, hogy itt technikai obstrukczió folynék, mint ahogy a t.. túloldal mondja, beszédes viták fognak folyni, bár sajnos, azt hiszem, (Zaj jobbfelől. Halljuk I Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.), hogy a ház minden egyes tagja meg van arról győződve, hogy ezek a beszédes viták sincsenek hivatva ezt a kérdést előbbre vinni. A mint én már régebben is jelezni bátor voltam, vemhes ll-én, szombaton, itt ebben a házban a kölcsönös megértés azon az alapon, hogy egymást gondolatainkról felvilágositjuk, csaknem teljesen ki van zárva, csaknem teljesen lehetetlen. (Ellentmondások jobbfelől.) Nem is ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy a t. többség tagjai közül csak egyet is sikerülni fog meggyőznünk arról, hogy a véderőj avaslatokra nézve az ellenzéki álláspontnak van némi igaza is, viszont a t. túloldalról nem is kisérlik meg, hogy meggyőzzenek bennünket, hogy igazolják velünk szemben azt, hogy az ő álláspontjuk a helyes és az igazi, pedig erről az oldalról már voltak olyanok, a kik meggyőzettek a t. túloldal részéről arról, hogy a t. túloldal álláspontja a helyes, tehát sokkal több sikerrel kecsegtethet a t. túloldal részéről az, hogy ha annak tagjai itt igyekeznének bennünket meggyőzni arról, hogy az ő álláspontjuk tulajdonképpen az, a mely a nemzet érdekében áll, a mely a nemzetre nézve, és igy mindnyájunkra nézve üdvös. T. képviselőház ! A vita során már felhozták itt azt, hogy ez a küzdelem tulaj donképen nem mai keletű, hogy ez a küzdelem már tiz éves. Én azonban azt mondom, hogy ez a küzdelem sokkal régibb, ez a küzdelem már négyszázesztendős. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a küzdelem azon érdekellentét küzdelme, a mely Ausztria és Magyarország között fennáll s az abszolút felségjogok és a magyar nemzeti aspirácziók és kívánságok között folyik. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. honvédelmi minister ur és az előadó ur is megérezték szerintem, hogy mi ennek a javaslatnak a legsebezhetőbb pontja, s mind az előadó ur, mind a honvédelmi minister ur beszédjükben nagyon hosszasan foglalkoztak az általános leszerelés és a döntő-biróság kérdésével. Lerajzolták itt a háború borzalmait, kimutatták, hogy mennyi szerencsétlenséget és csapást hoz egy ilyen háború a nemzetre, elénk tárták azokat a katasztrófákat, a melyeket a nemzet életében egy háború jelent és jelenthet s csodálatos,, hogy mindezekből nem azt a konzekvenciát vonták le, hogy tekintve , hogy a háború ilyen borzalmas, tekintve, hogy a háború ennyi vért kivan és annyi családot dönt nyomorba, sőt egész nemzetek létét semmisítheti meg, tehát azt kerülnünk kell, hanem azt a. konzekvencziát vonták le, hogy tekintve, hogy ez a háború ennyire borzalmas, ennyire rettenetes, tehát fokozni kell a haderőt, tehát több embert kell odaállítani a golyók elé, több családot kell szerencsétlenné tenni, vagyis igyekeznünk kell minél több embert odavinni azért, hogy esetleg rövidebb idő alatt lehessen a háború borzalmain keresztülmenni. Én ma már a döntő-biróság kérdését nem látom olyan lehetetlennek, mint a hogy azt az igen t. honvédelmi minister ur mondja. Tudva van, hogy Anglia és Amerika már csaknem megegyeztek a döntő-biróság kérdésében, Francziaország is kijelentette ehhez való hozzájárulását. s ha már most Ausztria-Magyarország is hajlandónak nyilatkoznék, ha nem is a leszerelésre,
