Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

3?3. országos ülés 1911 t ségi többlet. De a kiadás terén valami lényeges megtakarítást a t. pénzügyminister ur — mert hiszen o volt egyúttal kereskedelemügyi minister is — nemcsak hogy nem tudott elérni, sőt ellen­kezőleg, rohamos emelkedések vannak bizonyos téren. A t. minister ur — és ezt csak ezért hoztam elő — azt mondja az államvasutak tételénél, hogy számolni kell azzal a helyzettel, hogy a, tarifák újból emeltetni fognak. Hogy ez milyen kellemes meglepetés az érdekelt ipari, mezőgazda­sági és kereskedő körökre, annak visszhangja jelentkezett már több ipari és kereskedelmi kamara megnyilatkozásában és abban az aggodalomban, a mely aggodalommal a t. minister urnak ezt az akczióját az egyes gazdasági körök is kisérik. Ha az államvasutak gazdaságában rendet akarnak teremteni, nézetem szerint — ámbár ezen a téren meglehetősen laikus vagyok és nem tudom, hogy nem tévedek-e — más téren is erős kézzel kezdeményezőleg kellene fellépni. A szerve­zetre ezidőszerint kitérni nem akarok, hanem az államvasutak tételeinél a t. minister ur két tétellel szemben használt bizonyos elégikus húrt. Tudni­illik felpanaszolja, hogy a viczinális vasutak keze­lésére a magyar állam évente mintegy 29 milliót fizet rá. Hát méltóztassanak végre-valahára a viczinális vasutak kezelése és engedélyezése terén rendet teremteni. Ebben a tekintetben a kormány minden akczióját a legmelegebben fogom támo­gatni. A mikor Deáknak az iratait böngésztem, egy érdekes adatra akadtam. Deák Ferencz ezt mon­dotta : »Két dolgot utálok a világon, a csikót és a viczinális vasutat. Utálom a csikót és utálom a viczinális képviselőket, mert mind a kettő piszok­ban él és piszokban terem meg«. Hát ha a viczinális vasutak kezelése a magyar államra 29 millió terhet ró,. . . Egy hang : Látszólag ! Mezőssy Béla: . . . hogy látszólag-e, azt nem tudom, csak azt mondom, a mit a pénzügyminis­ter ur mondott. . . akkor oda kell hatni, hogy az uj szerződések akként köttessenek meg, hogy azokból a magyar államra nem ilyen nagy terhek, hanem lehetőleg minimális terhek rovassanak. Kérem, az ilyen kérdéseket, azt hiszem, legjobb minden zssn nélkül kezelni. Ha a tarifális reform helyett a ministernek egyszerűen plein pouvoir-t adnánk abban az irányban, hogy az összes állam­vasúti szerződéseket tisztán és kizárólag a magyar állam érdekei szempontjából vegye birálat alá és azután esetleg azokat a refakcziákat, a melyek nem szolgálják az igazi közgazdasági életet, ha­nem leginkább magánérdekek istápolására szol­gálnak, szintén felülbirálat alá vennék . . . Bogdán Zsivkó : Megtörtént! Mezőssy Béla: Ha megtörtént, örömmel ve­szem tudomásul, de azt hiszem, hogy egy ilyen abszolút felülbirálat nem is létezik, nem pedig azért, mert az a refa'kczia, a mely talán a mai viszonyok között egy válságokban küzködő hazai ipar­KÉPTH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. ikíóber 21-én, szombaton. 9 vállalat felsegélyezése szempontjából indokolt és jogos, ugy lehet, hogy a kedvező és változó kon­junktúrák következtében egy pár év múlva, ha indokolt is, nem indokolt abban a mértékben és abban a tekintetben, a mint azt az illető vállalat néhány évvel ezelőtt élvezte. Nem akarok erre részletesen kiterjeszkedni, hanem csak azt mondom, hogy nem elég az, na a t. kereskedelemügyi minister ur ebben a minő­ségében beszél és egyszerűen könnyeket sir a miatt, hogy pl. a viczinális vasutak ily sokba kerülnek, az államvasuti adminisztráczió ilyen drága stb. Méltóztassanak ezeken segíteni és legyen meg­győződve a t. túloldal, hogy a kormánynak min­den ilyen irányú tevékenysége részünkről a leg­érzékenyebb fogadtatásra fog találni. És most erre a czifra és nagyon is felcziczomá­zott költségvetésre legyen szabad egy szerény megjegyzést tennem. Azt kérdi a t. pénzügy­minister ur, hogy milyen atepon merünk mi ezzel a költségvetéssel szembeszállni, mikor annyi hu­manitárius, annyi közgazdasági, annyi kulturális czél talál benne kielégítést. • Nézzük meg t. képviselőház Ausztriát. Két­ségtelen tény, hogy a drágaság terheit legnagyobb mértékben a tisztviselői bar érzi meg. És most előáll a t. pénzügyminister ur egy költségvetés­sel, a melyben a tisztviselők anyagi helyzetének javítására összesen 4 millió korona kontemplál ­tátik. Ez valósággal egy csepp viz a nagy tengerbe. Hiszen látjuk, hogy Ausztriában, a hol pénzügyi szempontból a hadügyi javaslatok ellen sokkal na­gyobb aggályok támasztattak, mint minálunk, a kormány a tisztviselők fizetésének rendezésére 35 milliót kontemplált, a mivel szemben a pártok 50 millió beillesztésére quasi paktumszerüleg kény­szeritik a jelenlegi Gautsch-ministeriumot. Azon­kívül más a helyzet Ausztriában a beruházások egész vonalán: a lengyel-klub kap csatornák hajózhatóvá tételére 200 milliót, a különböző érdekeltségek az első egyezmény szerint vasutakra 92 milliót kontempláltak, közutak fejlesztésére pedig szintén tetemes összeget vettek fel. Mit látunk mi ebben a nagy expanzív költség­vetésben ? Azt, hogy a, Duna—Tisza csatorna megépítése el van ejtve. Azt, hogy a nagy beruhá­zási uti programúira, a melyet Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur tervezett és a mely öt milliót vett volna igénybe két évre, a jövő évre csak másfél millió van beillesztve a költség­vetésbe. A telepítésről nem is kívánok beszélni, mert azt már a múlt esztendőben elföldelte a t. pénzügyminister ur. Vagyis ma, mikor mestersé-/ gesen ugy van összeállítva a költségvetés, hogy csak azok a tételek domborodjanak ki, a melyek bizonyos mértékig közgazdasági vonatkozásúak, megszorítják ezeket a tételeket. Ennek következté­be;) én attól félek, hogy ha egy későbbi esztendő­ben, pl. 1913-ban és a rákövetkező években, a hadügyi kiadások igazi tételei fognak jelentkezni,,, akkor Lukács László pénzügyminister ur, ha még' akkor a pénzügyministeri székben fog ülni azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom