Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-272
3?3. országos ülés 1911 t ségi többlet. De a kiadás terén valami lényeges megtakarítást a t. pénzügyminister ur — mert hiszen o volt egyúttal kereskedelemügyi minister is — nemcsak hogy nem tudott elérni, sőt ellenkezőleg, rohamos emelkedések vannak bizonyos téren. A t. minister ur — és ezt csak ezért hoztam elő — azt mondja az államvasutak tételénél, hogy számolni kell azzal a helyzettel, hogy a, tarifák újból emeltetni fognak. Hogy ez milyen kellemes meglepetés az érdekelt ipari, mezőgazdasági és kereskedő körökre, annak visszhangja jelentkezett már több ipari és kereskedelmi kamara megnyilatkozásában és abban az aggodalomban, a mely aggodalommal a t. minister urnak ezt az akczióját az egyes gazdasági körök is kisérik. Ha az államvasutak gazdaságában rendet akarnak teremteni, nézetem szerint — ámbár ezen a téren meglehetősen laikus vagyok és nem tudom, hogy nem tévedek-e — más téren is erős kézzel kezdeményezőleg kellene fellépni. A szervezetre ezidőszerint kitérni nem akarok, hanem az államvasutak tételeinél a t. minister ur két tétellel szemben használt bizonyos elégikus húrt. Tudniillik felpanaszolja, hogy a viczinális vasutak kezelésére a magyar állam évente mintegy 29 milliót fizet rá. Hát méltóztassanak végre-valahára a viczinális vasutak kezelése és engedélyezése terén rendet teremteni. Ebben a tekintetben a kormány minden akczióját a legmelegebben fogom támogatni. A mikor Deáknak az iratait böngésztem, egy érdekes adatra akadtam. Deák Ferencz ezt mondotta : »Két dolgot utálok a világon, a csikót és a viczinális vasutat. Utálom a csikót és utálom a viczinális képviselőket, mert mind a kettő piszokban él és piszokban terem meg«. Hát ha a viczinális vasutak kezelése a magyar államra 29 millió terhet ró,. . . Egy hang : Látszólag ! Mezőssy Béla: . . . hogy látszólag-e, azt nem tudom, csak azt mondom, a mit a pénzügyminister ur mondott. . . akkor oda kell hatni, hogy az uj szerződések akként köttessenek meg, hogy azokból a magyar államra nem ilyen nagy terhek, hanem lehetőleg minimális terhek rovassanak. Kérem, az ilyen kérdéseket, azt hiszem, legjobb minden zssn nélkül kezelni. Ha a tarifális reform helyett a ministernek egyszerűen plein pouvoir-t adnánk abban az irányban, hogy az összes államvasúti szerződéseket tisztán és kizárólag a magyar állam érdekei szempontjából vegye birálat alá és azután esetleg azokat a refakcziákat, a melyek nem szolgálják az igazi közgazdasági életet, hanem leginkább magánérdekek istápolására szolgálnak, szintén felülbirálat alá vennék . . . Bogdán Zsivkó : Megtörtént! Mezőssy Béla: Ha megtörtént, örömmel veszem tudomásul, de azt hiszem, hogy egy ilyen abszolút felülbirálat nem is létezik, nem pedig azért, mert az a refa'kczia, a mely talán a mai viszonyok között egy válságokban küzködő hazai iparKÉPTH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. ikíóber 21-én, szombaton. 9 vállalat felsegélyezése szempontjából indokolt és jogos, ugy lehet, hogy a kedvező és változó konjunktúrák következtében egy pár év múlva, ha indokolt is, nem indokolt abban a mértékben és abban a tekintetben, a mint azt az illető vállalat néhány évvel ezelőtt élvezte. Nem akarok erre részletesen kiterjeszkedni, hanem csak azt mondom, hogy nem elég az, na a t. kereskedelemügyi minister ur ebben a minőségében beszél és egyszerűen könnyeket sir a miatt, hogy pl. a viczinális vasutak ily sokba kerülnek, az államvasuti adminisztráczió ilyen drága stb. Méltóztassanak ezeken segíteni és legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy a kormánynak minden ilyen irányú tevékenysége részünkről a legérzékenyebb fogadtatásra fog találni. És most erre a czifra és nagyon is felcziczomázott költségvetésre legyen szabad egy szerény megjegyzést tennem. Azt kérdi a t. pénzügyminister ur, hogy milyen atepon merünk mi ezzel a költségvetéssel szembeszállni, mikor annyi humanitárius, annyi közgazdasági, annyi kulturális czél talál benne kielégítést. • Nézzük meg t. képviselőház Ausztriát. Kétségtelen tény, hogy a drágaság terheit legnagyobb mértékben a tisztviselői bar érzi meg. És most előáll a t. pénzügyminister ur egy költségvetéssel, a melyben a tisztviselők anyagi helyzetének javítására összesen 4 millió korona kontemplál tátik. Ez valósággal egy csepp viz a nagy tengerbe. Hiszen látjuk, hogy Ausztriában, a hol pénzügyi szempontból a hadügyi javaslatok ellen sokkal nagyobb aggályok támasztattak, mint minálunk, a kormány a tisztviselők fizetésének rendezésére 35 milliót kontemplált, a mivel szemben a pártok 50 millió beillesztésére quasi paktumszerüleg kényszeritik a jelenlegi Gautsch-ministeriumot. Azonkívül más a helyzet Ausztriában a beruházások egész vonalán: a lengyel-klub kap csatornák hajózhatóvá tételére 200 milliót, a különböző érdekeltségek az első egyezmény szerint vasutakra 92 milliót kontempláltak, közutak fejlesztésére pedig szintén tetemes összeget vettek fel. Mit látunk mi ebben a nagy expanzív költségvetésben ? Azt, hogy a, Duna—Tisza csatorna megépítése el van ejtve. Azt, hogy a nagy beruházási uti programúira, a melyet Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur tervezett és a mely öt milliót vett volna igénybe két évre, a jövő évre csak másfél millió van beillesztve a költségvetésbe. A telepítésről nem is kívánok beszélni, mert azt már a múlt esztendőben elföldelte a t. pénzügyminister ur. Vagyis ma, mikor mestersé-/ gesen ugy van összeállítva a költségvetés, hogy csak azok a tételek domborodjanak ki, a melyek bizonyos mértékig közgazdasági vonatkozásúak, megszorítják ezeket a tételeket. Ennek következtébe;) én attól félek, hogy ha egy későbbi esztendőben, pl. 1913-ban és a rákövetkező években, a hadügyi kiadások igazi tételei fognak jelentkezni,,, akkor Lukács László pénzügyminister ur, ha még' akkor a pénzügyministeri székben fog ülni azt
