Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-285
2S/J. országos ütés 1&11 he nekem igen keveset kell mondanom. Mert hogy ez a költségvetés mit jelent kulturális haladásban, uj intézményekben, a tisztviselők helyzetének javításában, az egyes városok és kerületek ügyeinek felkarolásában, azt az egyes tárczáknak igen t. előadói fogják helyettem elmondani. A t. ház, azt hiszem, felment engem ezen kötelezettség alól. Csupán egyetlenegy általános bejelentést kell tennem, nevezetesen a pénzügyi bizottság nevében tájékoztatnom kell a t. házat az iránt, hogy a katonai költségek tekintetében milyen formális álláspontot foglaltunk el. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság e tekintetben az összes pártok hozzájárulásával a következő álláspontra jutott: »Miután a kormány a benyújtott költségvetésben tájékoztatásul ugy a közösügyi kiadások tételénél (IV. fejezet), mint a honvédelmi rninisterium tárczájánál (XXIII. fejezet) felvette a t. ház előtt levő véderőjavaslatok jövő évre szánt költségeit is : törvényszerűen meg kellett állapitanunk azt, hogy ezek a költségek, melyek a rendes, átmeneti és beruházási kiadások között szerepelnek, csak akkor és oly méretekben folyósíthatok, a mikor és a milyen alapon a véderőjavaslatok tényleg törvényerőre emelkednek.« (Helyeslés jobbfelől.) A kiadások tekintetében, ismétlem, nem szükséges bővebb fejtegetésbe bocsátkoznom, annál kevésbbé, mert a végeredmény még az 1911. évi. költségvetéssel szemben is igen kedvező. A végeredmény az, hogy sikerült elérnünk, hogy államunk bevételei, melyek 1.667,000.000 K-át tesznek ki, fedezik nemcsak a rendes, hanem az összes átmeneti kiadásokat is, daczára, hogy a pénzügyi bizottság megállapította, hogy ezek között az átmeneti kiadások között több oly összeg szere]3el, a melyek más államok költségvetésében a beruházások közé kerültek volna. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a legfontosabb és a harmónia szempontjából a legjelentékenyebb eredménye a költségvetésnek. A pénzügyi bizottság érdeklődött az iránt, hogy miképen osztozkodnak meg az egyes tárezák a költségvetésen és azt találta, hogy folyton növekvő mértékben nyomulnak elő az állami költségvetés számcsoportjai között a kultusz, a földmivelés- és kereskedelemügyi tárcza beruházásai. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt különben nem akarom a t, háznak most bővebben fejtegetni, hanem utalok arra a három külön kimutatásra. a melyet t. képviselőtársaim között szétosztottunk és a melyek ezt feltüntetik. Miután a kiadások kérdéséről többi előadótársaim fognak jelentést tenni, a magam részéről áttérek a bevételekre, nevezetesen az adópolitikának azon jelenségeire, a melyek ebben a költségvetésben mutatkoznak, mert daczára annak, hogy a költségvetés mérlege és harmóniája igen kedvező, a pénzügyi bizottságnak meg kellett állapítania azt, hogy a folytonos szükségletek és államunk fejlődése folytán adópolitikánk nem szünetelhet. Adópolitikánkat tovább kell fejlesztenünk, a mely wember 10-én, pénteken. 127 tekintetben a pénzügyi bizottság a következő állásponton áll. (Halljuk ! Halljuk!) Tavaly a pénzügyrninister ur bejelentései és Széll Kálmán volt ministerelnök urnak nagyszabású beszéde kapcsán a pénzügyi bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy elsősorban a szeszadót kell kiépíteni. Ez megtörtént oly értelemben, a mint a pénzügyi bizottság kívánta és az idei pénzügjd törvény 8. §-a a szeszadót teljes egészében érvényesítette, minek következtében a költségvetésben a szeszadónál 14,910.000 korona többlet mutatkozik. A másik többlet annak következtében állott elő, hogy 1911 Julius 1-én az osztrák kormánynyal egyetértőleg a dohánygyártmányok ára felemeltetett. Ebből a pénzügyrninister ur 20 millió korona bruttó, 15'7 millió korona nettó bevételemelkedést vár. Két másik reform is meg volt Ígérve. Az egyik az illetékeknek progresszív emelése, a másik a hadmentességi dij reformja. A hadmentességi dij azonban nem szabályozható mindaddig, mig a véderőreform elintézve nincsen. Az illetékreform tekintetében pedig, a hol a j>énzügyi bizottság pártkülönbség nélkül a progresszív örökösödési adó behozatala mellett foglalt állást, a kormány arra az alapra jutott, hogy a jelenlegi statisztika nem elégséges, ugy hogy most a statisztikai adatok gyűjtése van folyamatban. Az adópolitika tekintetében különben a költségvetés érdekessége nem ebben nyilvánul meg, hanem abban, a mit most vagyok bátor előterjeszteni, nevezetesen abban az óriási fordulatban, (Halljuk! Halljuk!) a melyhez adójiolitikánk 1913 január 1-én elérkezik és a melyre, hacsak veszedelembe menni nem akarunk, egész állami háztartásunkat, egész közigazgatásunkat be kell rendezni. (Halljuk ! Halljuk!) Ez nagy fordulat, a mely minden állam adópolitikai történetében a legnagyobb nehézségek között volt keresztülvihető : az egyenes adók azon reformja, a melynek 1913 január 1-én életbe kell lépni, A t. ház tudja, hogy eddig csak a ház- és földadó léptek életbe, a melyekre vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentéseiben a számadatok megtalálhatók. A jövedelmi adónak, a kereseti adónak és több jövedelmi adónak 1913 január l-jén kell életbelépnie, még pedig meggyőződésem szerint ugy, hogy a javaslatnak több lényeges inkongrueneziája kijavíttassák. Hiszen azokban össze nem illő részek is foglaltatnak. A magam részéről azt tartom, hogy ez által pénzügyi politikánk igen nagy és nehéz fordulóhoz jutott. A mire most készül a magyar államháztartás és a magyar adóigazgatás, az mindenütt a világon megpróbálta az államokat, nevezetesen az, hogy a hozadéki, a tárgyban összpontosult adókról átmegyünk a személyben központosult egyéni jövedelem progresszív megadóztatására. Ez a fejlődés csúcspontja, a melyhez eddig az egyenes adók világfejlődése eljutott. A ház tagjai élőit bölcsen ismeretes, hogy az egyenes adók fejlődése
