Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-282
%82. országos ülés 19ÍÍ november 7-én, kedden. Í05 párt, a melyhez tartozom, a melyeknek el nem fogadását valósággal lehetetlennek tartottam, (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Halljuk azokat a feltételeket !) Farkas Zoltán : Egyenlő, titkos, nem 1 (Zaj.) Kossuth Ferencz : ... mi azt kívántuk, hogy csökkentessék, és a nemzet teherviselőképességével arányba hozassék az uj pénz- és véráldozat. . Farkas Zoltán : Hát a mikor a kvótát emelték, mérlegelték a nemzet teherviselőképességét ? (Zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz : . . . ilyen, ide nem tartozó közbeszólásra nem reflektálok, — azt kivántuk továbbá, hogy a törvényjavaslat által a létező közjogon ejtett sérelmek kikiiszöböltessenek és hogy a kilenczes-bizottságnak még meg nem valósi tott kívánságai nemzeti irányban valósuljanak meg. Ezekből világosan látszik, hogy mi tartózkodtunk attól, hogy programmunk érvényesülését követeljük. (Felkiáltások jobbfelől: Hát az általános titkos ?) A függetlenségi párt programmja oly végtelenül messzebb megy, ugy az elvi programra, mely az önálló hadsereg felállítását kívánja, mint az 1867-be beleilleszthető kivánság a magyar vezérleti, vezényleti nyelv, a magyar zászló és jelvények . . . (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Hát kettő van ? Felkiáltások jobbfelől: Hát az általános, titkos ?) hogy ennek érvényesítése ez idő szerint nem látszik lehetségesnek, a megegyezést lehető alapon kellvén keresni, kívánságaink abból a szempontból indultak ki, hogy ezeknek elfogadása esetén sem tettük volna magunkévá a javaslatot, sőt azt tovább is elleneztük volna, de csak a rendes jDarlamenti ellenzés keretén belül mozogva, mi tehát csak azt kerestük, hogy ne kelljen . . . ( Fdkiáltások jobbfelől: De sok volna ! Mitől ? Mitől ? Elnök csenget.) . . . rendkívüli eszközöket igény T be vennünk. Természetes, hogy midőn békét akartunk kötni, óhajtásunk az volt, hogy nemcsak mivelünk, hanem az összes ellenzéki pártokkal köttes sék meg a béke. (Zaj jobbfelől.) Ennek előmozdításán, részemről, a legteljesebb jóindulattal munkálkodtam. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végzem szavaimat azzal, hogy újra kérem a t. házat, hogy azon indítvány alapján, a melyet volt szerencsém felolvasni, keresse meg a ház lemondott elnökét, hogy vonja vissza lemondását. (Zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök : Ki következik ? Lovászy Márton jegyző : Holló Lajos! (Nagy zaj és derültség jobbfelől, felkiáltások : Hát Justh ?) Darvai Fülöp: Justh beszéljen! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kovács János : Beszéljen Darvai! Justh János: Darvai miért nem beszél? Hallgat, mint a süket csuka ! Mi baja Darvainak ! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : (csenget) Csendet kérek ! KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915, XII. KÖTET, Kovács János: Ne fenyegessenek! Justh János : Tán még nem udvari tanácsos ! Kovács János: Majd lesz, ha sokat hízeleg ! (Folytonos nagy zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elnök ur lemondási szándékát a háznak ezen oldalán ülő képviselők mély sajnálkozással fogadták. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak azok a kiváló kvalitások indokolják ezt, a melyek őt az elnöki székbe emelték, de talán azt lehet mondani, hogy még inkább az a magatartás, a melyet ő az elnöki székben tanúsított és a melyek az ő alkotmányos érzéséről, törvénytiszteletéről ós a pártok felett álló pártatlanságáról tettek tanúságot. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De meg kell vallani, t. képviselőház, hogy az ő lemondási szándékának ez a bejelentése egyáltalában nem volt ránk nézve váratlan, mert ez az események lánczolatában egy szükségszerű következmény volt, a mely íme most bekövetkezett. Midőn a parlamenti tanácskozások egy bizonyos holtpontra jutottak és az elnök az ő magas közjogi méltóságában fájdalommal szemlélte azt a meddőséget, a melyre ő és a parlament kárhoztatva volt, készséggel ragadta meg azt az alkalmat, a mely az ellenzéki pártok részéről nyújtatott, midőn azok ajánlatot tettek a költségvetésnek az év végéig való haladéktalan letárgyalására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az elnök ur ennek következtében kereste ugyan azokat a módokat, a melyek az ország ezen érdekének megvalósítását lehetővé teszik. Érintkezésbe lépett a kormány tudtával és beleegyezésével az ellenzék pártjaival és azoknak véleményét meghallgatta, azonban ahhoz, hogy ezek a tanácskozások eredményre vezessenek, szükséges lett volna az, hogy egy felhatalmazás adassék az elnök kezébe, a melynek alapján ő tényleg megeg3'ezéseket létesíthet s necsak tudomásul vegye az ellenzéki j)ártok álláspontját, hanem azok alapján ugy a költségvetés letárgyalására, mint esetleg a békés kibontakozás kérdésének további megoldására is megegyezési alapot létesíthessen és a megegyezést tényleg keresztül vihesse. Abban a perezben, midőn láttuk, hagy az igen t. kormány az elnök ur ezen további munkájához nemcsak segédkezet nem nyújt és arra nemcsak további felhatalmazást nem ad, . . . (Ugy van! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Egy hang (balfelöl) : Útjában áll! (Zaj Elnök csenget.) Holló Lajos : . . . hanem egy brüszk kijelen téssel az ő működését váratlanul befejezettnek jelenti ki és egyidejűleg megindul a túlsó oldalról az elnök működésével szemben a bírálatnak, a csipkedésnek áradata . . . (Ellenmondás jobbról.) Mikosevits Kanut: Nem áll! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 14
