Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-238

238. országos ülés Í9U szeptember 5-én, kedden. 7J mint a hogyan megület bennünket. És súlyos, helytelen és elitélendő dolog, bárki befolyásolja is anyagi eszközökkel a választást. (Felkiáltások jobbfelől: Ne gyanúsítson.) De mégis súlyosabb az, ha ezt közhivatalnok teszi, ha az a pénz fölülről jön lefelé, a kormánytól a főispánhoz, a főispántól a szolgabíróhoz, a szolgabirótól a körjegyzőhöz, (Mozgás jobbjelöl.) mert a népnek az a' vélekedése, hogyha valami annyi kézen megy keresztül semper aliquid haeret, a lent lévő kezekhez mindig hozzáragad valami. (Fölkiáltások jobbfelől: Ne gyanúsítson! Kit gyanúsít ?) És mikor a közhatóságnak az a feladata, hogy teljesen pártatlanul járjon el a közigazgatás egész vonalán, akkor ez az eljárás azt a meggyőződést kelti fel a nemzetben . . . Winkler Bertalan : Ne gyanúsítson ... Muzslay Gyula: Bizonyítsa be, ki adott nekem ! Kelemen Samu : Én csak arra kérem t. képviselőtársaimat, kegyeskedjenek ebben a dologban ép oly elfogulatlanul gondolkozni, mint a hogy én gondolkozom. Én elismerem azokat a hibákat, a melyek itt vannak, de kötelességszeiűleg rámutatok azokra a hibákra is, a melyek másutt vannak. Bocsánatot kérek, de a mikor ezt a feladatot a közigazgatás egyes orgánumai végzik, akkor soha ki nem irthatjuk a népből azt a meggyőződést, hogy az a köztisztviselő, a ki veszteget, maga is talán könnyen válik meg vesztegethető vé. (ügy van! baljelöl.) Kende Péter: Ha igaz volna ! De nem igaz ! Kelemen Samu : Ezt a kutmérgezést az országban évtizedeken át folytatni teljességgel nem szabad, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Visszatérve már most arra, hogy az obstrukezió egy régi, a rendi alkotmányból változott formában átvett és onnan fakadó kelevény, hát én azt a felhívást intézem . . . Gr. Tisza István : A rendi országgyűlés soha nem obstruált! Darvai Fülöp : Ausztriából jött át! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kérem, hogy ezen az oldalon (a jobboldalra mutat) folyton közbe ne szóljanak. A szónokot pedig figyelmeztetnem kell, (Halljuk ! Halljuk !) hogy egyes konkrét tényeket, visszaéléseket felhozni, elitélni minden képviselő jogosítva van, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) de általánosságban az egész köztisztviselői kart meggyanúsító (ügy van! ügy van! jobbfelől.) megjegyzésektől és kijelentésektől szíveskedjék a képviselő ur tartózkodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kelemen Samu : Visszatérve már most arra, hogy az obstrukezió nem egyeztethető össze a modern parlamentarizmus elveivel. . . Gr. Tisza István : Annak a kinövése ! Kelemen Samu : . . . most már arra kérem önöket, szüntessék meg tehát az obstrukezió lehetőségét azzal, hogy megteremtik a modern parlamentarizmust. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : A házszabályokkal!) Darvai Fülöp: Modern házszabályokat kell csinálni, akkor rendben leszünk ! Kelemen Samu : Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam erre vonatkozólag tett egy ajánlatot a maga nevében, azonban meg vagyok győződva erről, hogy a függetlenségi és 48-as párt minden egyes tagjának teljes helyeslésével. Ha intézményszerűleg van biztosítva a választások tisztasága, ha a választói rendszer megfelel a mai kor követelményeinek . . . B. Láng Mihály: Curiai bíráskodás! Darvai Fülöp: Birája van a választásoknak ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kelemen Samu : ... ez a tény fogja magával hozni, hogy az olyan választói rendszer, a mely a titkosságon épül fel és becsületesen van megalkotva, lehetetlenné teszi a visszaéléseket, (ügy van ! ügy van! a szélsőbal-oldalon.) A ki ezt nem fogadja el, az ne hivatkozzék arra, hogy ő ellensége az obstrukeziónak, mert az rejtett barátja az obstrukeziónak; (ügy van! ügy van ! baljelöl. Zaj a jobboldalon.) nem azért, mintha helyeselné azt, hanem azért, mert neki politikai ezéljai szempontjából van arra szüksége, hogy a maga hasznavehetőségét és nélkülözhetetlenségét bebizonyítsa, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mint III. Napóleonnak és az autokratáknak idejében a rendőrfőnöknek minden nap fel kellett fedeznie egy összeesküvést és összefognia néhány összeesküvőt, ugy van szükségük azoknak, a kik ma a maguk nélkülözhetetlenségét akarják felfelé bizonyítani arra, hogy ez az obstrukezió még éljen egy ideig, hogy a saját maguk rendszerének helyességét bizonyítsák. (Felkiáltások jobbfelől: Hát üssék ki a fegyvert a kezünkből!) Szluha Pál: Ez a haláltusa ! Kelemen Samu: A mikor igy végigtekintek a mi politikai életünkön, egy orosz dráma jut eszembe, a melyet régi időkben . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! (Felkiáltások jobbfelől: A magyar drámáról beszéljen !) Kelemen Samu : A magyar drámát önök csinálják ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mondom, egy orosz dráma jut eszembe, a melyet régen olvastam és a melynek egyes párbeszédei ma is átszűrődnek emlékezetemen. 1.1 Egy vidéki emberről van ott szó, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) a ki elvonultan él a magányában, akinek fiát azonban már megcsapta az uj időknek áramlata. Egy nap diákok jönnek a faluba és ettől a pillanattól fogva a fiúnak nincs többé nyugodalma, ki akar menni az életbe. Ekkor mondja az apa fiának : Te az életbe akarsz menni; küzdeni fogsz, de ha küzdesz, sebeket is kaphatsz. —Tudom apám. — De ha sebeket fogsz kapni, ezekbe a sebekbe bele is halhatsz. — Akkor meg fogok halni, apám. — De hát "miért akarsz meghalni, boldogtalan ? — Mert/"élni akarok, apám ! Nos, t. ház, ez a nemzet élni akar és életét nem lehet többé visszaszorítani a régi szegényes