Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-238

238. országos ülés 1911 szeptember 5-én, kedden. 67 datlan összeütközés, a mely a nemzet érdeklődését teljesen lekötötte, miközben életbevágó gazdasági érdekeink egymásután siklottak ki észrevétlenül kezeink közül, az a folytonos harcz, a mely a nemzet erőit felemésztette, az a nagy nemzeti energia, a melyet ezekben a küzdelmekben elpazaroltunk, milyen eredményekkel járt, mik annak elért és mik a belátható jövőben elérhető sikerei és menynyire vitték azok előre a nemzetet a gazdasági és politikai megszilárdulás utján. Körülöttünk nemzetek alakulnak, egységesekké válnak, s a jólétnek és hatalomnak szinte alig sejtett fokára emelkednek. Erős gazdasági áramlatok hullámai aczélozzák meg a népek erejét; mindenütt a gazdasági érdekek vonulnak be a világpolitika irányitó és ütköző pontjai gyanánt. Es ez alatt mi, keserűséggel a lelkünkben, a múltba nézünk vissza és erős felbuzdulással kutatjuk azt, vájjon érzéseink ősi czimerét kellő helyen függesztették-e fel koldus intézményeinkben. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olyanok vagyunk, mint a poéták Ágota kisasszonya, a ki, mig régi szerelmének rózsafáját öntözgeti, az alatt az áradat elsodorja mellőle a földet. Mi is a helyett, hogy a megtámadott part védelmére sietnénk, magunkra öltjük a rókamállal bélelt ősi mentét és panaszra megyünk a királyhoz. (Igaz ! Ugy van ! Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A 48-as politikának nagy hóditó hatása, népeket átalakító ereje abban van, hogy a nemzet történeti testébe be tudta oltani a nyugati haladás szellemét, és akkor, mikor jogot és szabadságot adott, egy karéj kenyeret is tudott szelni melléje. Nincs az 1848-as törvényeknek egyetlen oly szakasza sem, a melynek ne volna meg a szocziális és gazdasági vonatkozása. (Helyeslés a, szélsőbaloldalon.) Ezen a ponton kell keresni a politikai élet renaissance-át. Magának a függetlenségi politikának segélyével kell kiemelnünk a nemzetet a gravaminális politika tespedéséből; uj jogok szerzésével uj vért kell adni neki; aj gazdasági erő megszerzésével kell megerősiteni a csontszerkezetét. Es ha a függetlenségi politikának ez a beál litása nem. is talált még mindenütt megértésre, vállaljuk érte a felelősséget lelkiismeretünknek, nemzetünknek és a történelemnek Ítélőszéke előtt. És nem bánt bennünket, ha azt méltóztatnak gúnyosan mondani, hogy hiszen az úgynevezett alkotmányos harczból mi megtizedel\\= kerültünk ki. ^ Mert a történelem tanúsága szerint nem azok nemzetüknek legsilányabb fiai, a kik megtizedelve kerülnek haza a harczmezőről. ( Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha az elesettek véréből uj jogok virulnak, ha a holttetemekből uj élet fakad : betöltötték hivatásukat mint polgárok, rendeltetésüket mint nemzetük hű fiait (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De egy más történelmi jelentőség is fűződik ehhez a,z elhatározásunkhoz. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy a nagy alkotmányos válságok idején, a melyek a katonai kérdések körül törtek ki, legfelsőbb helyről elhangzott az intelem, hogy előhaladásunkat ne a dinasztiával folytonosan összeütközéseket előidéző katonai, hanem gazdasági téren igyekezzünk megszerezni. Akkoriban azt mondották, hogy itt szabad az ut előttünk, vagy a mint magukat kifejezték : a szabad kéz politikája biztositva van. A mi hódolatunk a trón iránt nem határtalan ugyan, mint egyik igen t. képviselőtársunké, mert határát a férfiúi és nemzeti önérzet vonja meg, de mint monarchikus államban lakó polgárok, mi is át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy a nemzet előhaladásának egyik legerősebb biztositéka a királylyal való kölcsönös egyetértés és bizalom. Köztünk és a t. túloldal közt ebben a kérdésben csak egy árnyalatbeli eltérés van. Mi a megértésnek a kölcsönösségére helyezzük a súlyt, mert ez az egyedüli biztositéka annak, hogy a nemzet nem válik pusztán a királyi akaratnak iktató- és kiadóhivatalává. ( Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi tehát belső meggyőződésből a nemzet életszükségletének helyes felismeréséből és egyben a királyi intelem iránti teljes tisztelettel léptünk utóbb erre az útra. Egyetlen pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy azokban a gazdasági érdekösszeütközésekben, a melyeknek békés kiegyenlítése csak Ausztriával egyetértően lehetséges, mi pártos állásfoglalásra akarjuk birni a királyt. De a gazdasági kérdések nagy érdekterületén volt egyetlen keskeny földnyelv, a melyen állva csak a mi királyunkkal kellett beszélnünk ; ez a bankkérdés volt. És mikor a megértést keresve erre az útra léptünk, itt is tilalmi táblát találtunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez az a szerencsétlen bécsi politika, a mely a szélsőségekbe sodorja a nemzetet. Mert az érzéseiben figyelembe nem vett, gazdasági érdekeiben mégbénitott nemzet a maga egyéniségében érzi magát megalázva, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a mikor látja, hogy akár katonai, akár gazdasági téren akar erőteljesebb lépést tenni előre, mindenütt szinte leküzdhetetlennek látszó torlaszokba ütközik. Ilyenkor a nemzet vagy a csüggedtség, vagy a szenvedelem karjaiba dobja magát; és én nem tudom, melyik a veszedelmesebb a nemzet és a dinasztia érdekéből egyaránt, mert egy fásult és enérgiátlan nemzet nem lehet trónjának biztos támasza sem soha. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így válik megérthetővé az a sajátságos, másutt sehol sem észlelhető jelenség, hogy a mig minden más országban a politikusok pályájuk kezdetén hajlanak szélsőbb irányok felé, hogy a Sturm und Drangperiode elmulta után meghiggadjanak, nálunk szinte ellenkező a fejlődés útja. Gróf Apponyi Albert mint konzervativ államférfiú kezdi pályafutását; tizenöt esztendőn át vezetője egy ellenzéknek, a mely nevében hordja a mérséklet szót és közel negyedszázados politikai 9*