Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-271

271, országos ülés 1911 október 20-án, pénteken. 477 kérvényi bizottságnak, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Ezzel szemben Ábrahám Dezső képviselő urnak indítványa az, hogy a kérvény adassék ki a kérvényi és a pénzügyi bizottságnak. A kérdés tehát az lesz : Elfogadj a-e a ház a kápolnai választókerület népgyülésének kérvényére vonatkozólag az elnökség javaslatát, szemben Ábrahám Dezső képviselő urnak elleninditványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Ki fogom húzni a névbetüt, a melylyel a szavazás kezdetét veszi. (Megtörténik.) A szavazás kezdődik a »C«-betüvel. Most pedig az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a névszerinti szavazás a kápolnai választókerület népgyülésének kérvényére vonatkozó elnöki javaslat és az ezzel szemben beadott elleninditvány felett. Ábrahám Dezső képviselő ur mint inditványozó kivan szólni. Ábrahám Dezső: Tisztelettel bejelentem, hogy a napirend 3., 4., 5. pontjaiban foglalt elleninditványaimat visszavonom. Elnök: A képviselő ur visszavonván indítványait, a névszerinti szavazás szüksége elesik, ós ennélfogva kijelentem, hogy a ház a kápolnai választói kerület népgyülésének kérvényére nézve az elnöki javaslatot határozattá emeli. Ugyancsak kijelenthetem, hogy a Népszinház-utczában tartott népgyűlés kérvényére vonatkozó, valamint a Szondy-utezában tartott népgyűlés kérvényére vonatkozó elleninditvány ok visszavonatván, a ház ezekre nézve határozattá emeli az elnökség javaslatát ; így ezen kérvények előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. E szerint a napirend értelmében következik a védcrőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Beszki Antal jegyző : Huszár Károly (sárvári) I Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalása kezdetén a néppárt kijelentette már hivatalos szónoka által, hogy e törvényjavaslatot sem financziális, se nemzeti, se szocziális szempontból el nem fogadhatja. (Helyeslés balfelől.) Ezen nyilatkozatot pártom megbízásából most megismétlem és egynéhány gondolattal megtoldom. (Halljuk ! balfelől.) A véderőjavaslatokról folyó harezban a néppárt nem nyúlt a parlamentarizmusnak ultima ratiójához. De ha bárki megkísérelné, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelése érdekében akár a házszabályok, akár a törvény sérelmével akarna eljárni, a néppárt is teljes erejével résztvenne az alkotmány és a házszabályok védelmében. (Helyeslés balfelől.) Ezeknek előrebocsátása után rátérek magára a véderőj avaslatra. Abban a felfogásban vagyok, hogy a mai viszonyok mellett a hadsereg tulaj donképen állami szükséglet, mert az ország létfentartásának, a béke munkájának megvédése szempontjából a hadseregre még mindig szükség van. Erről a nézetek csak abban divergálhatnak, hogy a hadsereg részére adott finaneziális áldozatok mekkorák, a hadsereg közszelleme minő legyen. De abban pártkülönbség nélkül egyetértünk, hogy a mig a többi nemzetek ki nem szakítják magukat a túltengő militarizmus karjaiból, addig mi, mint gyenge nemzet, nem tehetjük meg a kezdőlépést, a mely végveszélylyel fenyegetné országunkat. Nálunk azonban a nemzeti védelem kérdésének megítélésébe belejátszik egy nagy kérdés és az Ausztriával való kapcsolat folytán előállott közjogi helyzet, ez a századok óta fennálló ütközőpont, a mely komplikálja azoknak állásfoglalását is, a kik a hadsereggel, mint a nemzet védőjével szemben, talán nem volnának extrém, elfogult állásponton. Általánosan használt szójárás, hogy a hadsereg részére fordított összegek tulajdonképen biztosítási összegek. T. ház ! Ha azt tekintjük, hogy egy védtelen ország, vagy egy nem kellő hadsereggel felszerelt ország tényleg ellenséges katonaság inváziójának lehet kitéve (Zaj. Elnök csenget.) s ezáltal az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és kultúra milyen nagy károkat szenvedhet, akkor mondhatjuk, hogy bizonyos mértékben e szállóigének igaza van. De ha számba veszszük azt is, hogy a nemzeteknek és népeknek életerejéből a militarizmus rendszerének fentartása milyen óriási energiaforrásokat von el, részint pénzben, részint emberanyagban, részint a kulturmunkát tekintve, akkor sajnálnunk kell, hogy ez a militarista rendszer fennáll. Az állami kiadások horribilis módon növekednek a militarizmus érdekében, olyannyira, hogy arról a laikus publikumnak, a mely bele nem tekint ezekbe a számokba, úgyszólván fogalma sincs. Egy kis statisztika jutott az utóbbi napokban kezeim közé, — 1898-ból való, későbbi adatok nem áUanak rendelkezésemre — a melynek tanusága szerint Európának nyolez állama egy év alatt 5 és fél milliárd márkát fordított hadseregének fentartására. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan !) T. ház ! Ha a kultúrember elgondolja, hogyha az emberi nyers erőnek, az emberi szenvedélyekre alapított hadseregnek technikai eszközei helyett ez a pénz a kultúra, az emberi czivilizáczió és művelődés szolgálatában állott volna, ugy milyen óriási mértékben lehetett volna fellendíteni és előbbre vinni az emberiség haladását, akkor bizonyosan mindenki csak fájdalommal láthatja ezen számokat. (Ugy van balról.) Németország maga 758 miihót ad egy év alatt hadseregére, Erancziaország 755 milliót, Oroszország 800 miihót, Ausztria és Magyarország akkor adott 379 müliót, — sajnos, azóta már az akkor mulasztottakat bőségesen pótolta — Olaszország 282 milliót, Anglia 897 milliót, Japán 236 milliót és az Egyesült-Államok 1 milliárdot. Mélyen t. ház ! Ezek az összegek tulaj donképen mind az alkotó, a reális, a pozitív nemzet-