Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-269
e 269. országos ülés Í9Í1 oklóber ÍS-án, szerdán. 455 gálata alatt jól fogja magát viselni, a ki igyekezni fog, a ki szorgalmat, előmenetelt, ügyességet fog tanúsítani, hogy azután a végén azzal büntessék meg az ő igyekezetét, az ő szorgalmát, hogy további harmadik esztendőre is bentartják, Véleményem szerint ez az intézkedés a hadsereg emberanyagának, a legénységnek teljes demoralizácziójára vezet. (Ugy van! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Ezt még az előadó sem tudja védeni. (Zaj jobbfelől.) Jármy Béla: A kétéves szolgálatnak ama további és különös lólábára is rá kell mutatnom, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy mig eddig az ujonczoknál az állománybavétel minden év október 1-én kezdődött és az utolsó szolgálati év október 1-én végződött, addig e szerint az uj javaslat szerint az elbocsátás, a szolgálat vége az utolsó esztendő deezember 31-ig tolatik ki. Ennélfogva azt a kétévi szolgálati időt megtoldják, illetőleg azt a három esztendőből elengedett egy évet is megröviditik három hónappal, ugy hogy ug}^szólván csak kilencz hónap lesz az, a mivel a szolgálati kötelezettség a nagy létszámfelemelés és a nagy terhek daczára csökken. Különben rá kell itt mutatnom arra az anomáliára is, a mely a néptanítók szolgálati kötelezettsége terén ebben a javaslatban fennáll. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eddig a mi néptanítóink két hónapot töltöttek a hadseregben mint póttartalékosok, most pedig ez a javaslat az ő szolgálati idejüket is egy évre emeli fel. Egy esztendőre emeli fel a néptanítók szolgálati kötelezettségét akkor, a mikor nem állithatjuk azt, hogy mi a kultúra és a népnevelés terén valami nagyon előre vagyunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mégis azokat az embereket, a kik nemzeti közművelődésünknek úgyszólván alapvető egyénei, munkásai voltak eddig, a jelenlegi kéthónapos szolgálat helyett egy esztendőre fogják bentartani. Én azt hiszem, hogy a mi kulturális és népnevelési viszonyainknak inkább az felelne meg, ha a néptanítók a katonai szolgálati kötelezettség alól abszolúte mentesittetnének. (Zaj jobbfelől.) A midőn az ember- és a véráldozatról beszélek, nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy ennek az aranykulcsa Magyarország és Ausztria közt nagyon igazságtalan, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ennek alapja a népszámláláskor mutatkozó számadatok • szerinti tényleges népesség, a melyben benne vannak a vénasszonyok, aggastyánok, sőt benne vannak a csecsemők, kiknek halandósága nálunk sokkal nagyobb, mint a kedvezőbb helyzetben lévő Ausztriában. E szerint a tényleges népességi kulcs szerint Magyarország 42.7%-ban állit ujonczot a közös hadsereg részére. E kulcsot a nemzet érdekeinek és az igazságosság követelményeinek megfelelőleg ugy kellene megváltoztatni, hogy az a tényleges hadköteleskort elérők arányszáma szerint állapittassék meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) így az igazságosság követelményei mellett a dualizmusnak is elégtétetnék. Lovászy Márton : Meg kell várni az 1910. évi népszámlálás eredményét! Jármy Béla." A mennyire súlyosak az ezen javaslattal járó ember- és véráldozatok, oly nehezek a pénzáldozatok is. Engedjék meg nekem, hogy e tekintetben adataimat ne a pénzügyminister ur fényes expozéjából merítsem, hanem máshonnan. A. pénzügyminister ur ugyanis azt mondja, hogy az ezen javaslattal járó többköltségek először az 1912. évi költségvetésben jelentkeznek és öszszesen 4.5 milliót tesznek ki. Ugyancsak 4.5 millió emelkedés mutatkozik ezenkívül a honvédelmi tárcza költségvetésénél. En azonban nem tudom elhinni azt, hogy akkor, mikor az eddigi létszám szerint évente 164 milliót költöttünk a közös hadseregre, a honvédségre pedig 58 milliót, tehát összesen körülbelül 222 milliót és most a létszámot fölemeljük a közös hadseregnél 24.111 fővel, a honvédségnél yjedig 12.500 fővel, tehát összesen 36.611 fővel és ennek megfelelően uj katonai berendezéseket létesitünk, uj hadiszereket szerzünk be, akkor az ezek után járó többköltség nem menne többre mint 4.5 millióra. Lovászy Márton : Tessék a többletet azoknak az uraknak fizetni, a kik ezt megszavazzák! Jármy Béla : Azonban mindenesetre nagyon ügyes dolog, hogy mikor e javaslatok ellen az ellenzék részéről igen erős harcz indíttatik és mikor ezen oldalról legfőképen e javaslatok súlyos an}'agi és pénzügyi terheit kifogásoljuk, (Igaz 1 Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor beterjesztetik a vita folyamán egy költségvetés, a mely az ezzel járó évi többletet összesen 4'5 millióra teszi. Ez igen ügyes eszköz lehet a t. túloldal részéről a közvélemény irányítására, az tényleges viszonyoknak azonban a javaslat indokolásában található táblázat szerint sem felel meg. A közös hadseregre eddig, a mint emiitettem, évi 222 milliót költöttünk, a táblázat szerint az átmeneti időre szükségeltetik összesen 1'2 millió ismétlődő és 80 millió egyszeri többkiadás, a melyből kvóta szerint Magyarországra 55 milhó esik. Ehhez hozzáadandó a honvédség részére preliminált 41 millió rendes, 61 millió átmeneti és 54 millió beruházási költség, a mely összegek együttvéve, ha évenként osztjuk fel, többre mennek, mint a mennyit a pénzügyminister ur előadott. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) De bevallom, t. ház, adataimat nem. innen veszem; őszintén megmondom, hogy én ezen a táblázaton helyesen eligazodni nem tudok, hanem veszem adataimat a t. pénzügyminister urnak február 24-én, a delegáczióban tartott beszédéből, (Helyeslés balfelől.) a hol a pénzügyminister ur azt mondta, hogy a véderőreform összes költségei a flottával együtt 757 millióra fognak rúgni; ebből Magyarországra kvóta szerint 275 millió esik és ezt az összeget a t. pénzügyminister ur a költségvetésbe ugy szándékozik beállitani, hogv 1911-ben 39 millió, 1912-ben 51 millió, 1913-ban 58 millió,
