Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 443 való effektuálásnál, az altiszti kérdésnek a megoldásánál, a melyről röviden megemlékezem. Az altiszti kérdést a t. honvédelmi minister ur ugy akarta megoldani, a sokféle megoldási mód közül, hogy 16.000-rel akarta szaporítani az évi ujoncz jutalékot, hogy az a 16.000 altiszt, a mennyi a Reengagierung folytán szükséges lenne, megtartassák ; és kénytelen volt erről lemondani, mert meggyőződött róla, hogy akkor olyan magas volna ez a szükségleti kontingens, a melyet ebből a 221.000 emberből abszolu+j nem lehetne többé pótolni. Erről ő lemondott. Tehát máris köztudomású dolog, hogy kétévi szolgálat ilyen felemelt létszám mellett abszolúte lehetetlen, ez végrehajthatatlan és ki nem állitható az ujoncz. De mielőtt az altiszti kérdésre térnék, rá keU térnem ennek a dolognak költségrészére. (Halljuk ! Halljuk !) Itt is nagyon rövid akarok lenni. Mennyibe fog nekünk kerülni ez a javasolt reform ? A következő számokat ajánlom a t. ház szives figyelmébe. Az egyik az, hogy a pénzügyrninister ur a pénzügyi bizottságban 750 millió koronára tette ennek a reformnak összes szükségleteit és ebből a Magyarországra eső kvótát is kiszámította beruházásokkal, mindennel együtt. Persze ott már részben az 1915. év utáni programm is figyelembe volt véve. Most már előáll Monteeuceoli gróf az osztrák delegáczió tengerészeti albizottságában és Schönaichnak szekundálása mellett a következő vallomást teszi. Sajnálom, hogy nem olvashatom fel szó szerint. Azt mondja, hogy az u. n. hadvezetőség — ki ez, t. uraim ? erről beszélnünk kell ! — javaslatba bozott 475 milliót, még pedig 200 milliót az ismétlődő kiadásokra és 275 milliót az állandó kiadásokra, de mi, mivel a két kormány annak végrehajtását egyelőre lehetetlennek nyilvánitotta, kénytelenek voltunk belenyugodni, »wir waren gezwungen uns zu fügen«, hogy csak 200 millióra tegyük ennek a javaslatnak most való pénzügyi effektusát és százmillióra az ismétlődő és száz millióra az állandó befektetéseket. Itt már méltóztatnak látni, hogy ennek a dolognak egész pénzügyi kalkulusa megint hamis, mert már a háta mögött áll a hadügyministernek és a tengerészeti főnöknek az a bejelentése, hogy ez csak egy időleges dolog, és mi ragaszkodunk a 475 milliós programmhoz, a mely a hadvezetőség programmja. Hát ki az a hadvezetőség ? Ismeri-e ezt a magyar alkotmány ? Szabad-e nekünk elfogadnunk egy ilyen törvényt, a mely becsempész egy az alkotmányos, felelős kormányon kivül álló institucziót a hadvezetőség személyében ? Nem, ezt nem szabad már csak a mostani közjog alapján sem cselekedni. De a költségre vonatkozó rész tekintetében igen érdekes részlettel szolgálhatok a pénzügyminister ur mostani költségvetési beszédében foglalt adatokat illetőleg. Itt megint kérem, hogy autentikusan ellenőrizzenek. A pénzügyminister ur t. i. azt állította, hogy ez a hadügyi reform csak négy és illetőleg négy és fél millió, összesen 8V9. millió költségtöbbletet fog okozni 1912-re, Ha ez igaz, akkor nekem meg kell vádolnom pénzügyi bizottságunkat és a honvédelmi minister urat azzal, hogy minket valótlan adatokkal eddig tévedésbe ejtettek, mert a honvédelmi minister ur által kibocsátott indokoláshoz fűzött tabella szerint — tessék kezükbe venni t. uraim — az 1912-re szóló preliminált kiadásból 7,350.000 K az ismétlődő kiadás és 6,900,00 K az állandó kiadás ; ez 14,250.000 K-át tesz ki. De, t. képviselőház, a pénzügyi bizottságot is kérem, hogy beszélje meg a ministerrel, hogyan dezavuálhatta már egy-két hónap múlva a honvédelmi ministert az általa közzétett tabellán, mert ebben a tabellában már nem 14,250.000, hanem az 1912. évre kifejezetten 12,266.800 koronát hoz javaslatba. Lehet, hogy itt a honvédségi költségnek beszámítása esetleg differencziákat okozhat, de szabad-e egy nemzettel ilyen tréfát, ilyen játékot űzni? (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hány aktát a kezünkbe veszünk, egy és ugyanazon évTe nézve egészen homlokegyenest ellenkező, más adatokat kapunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) önök és az ország zsurnalisztikája felült a t. minister urnak és elhitte, hogy az a 8 és y z millió milyen horribilis csekélység és milyen boldog ország vagyunk mi, hogy ezt fedezni tudjuk. Hát, t. uraim, ha ezt egy elemi iskolás diáknak mondja a pénzügyminister ur, azt értem, de hogy egy törvényhozás termében áll elő ilyen dologgal, azt igazán nem tudom megértem. Mert miként áll ez a kvóta ? Az 1912. esztendő a véderőreform költségeit tekintve, a legolcsóbb azon egyszerű okból, mert az uj véderőtörvény még nincs meg. Az ezen véderőtörvény alapján sorozandó ujonezok csak márcziusban lesznek sorozhatok és csak 1912 októberében rukkolnak be, tehát az 1912. évi katonateher, csak három hónapi katonateher és nem egy egész esztendei terhe ennek a javaslatnak. Ugyan mi szükség van egy törvényhozás termében ilyen fogásokra, a melyekhez hasonlót egy részvénytársaság közgyűlésén egyetlen igazgató sem merne megkoczkáztatni ? (Derültség.) Rá kell most térnem röviden az altiszti kérdésre. Méltóztatnak tudni, hogy a hétesztendős reformnak egész gerinczét az altiszti kérdés képezi. Tudjuk, hogy Németországban 80.000 altiszt van, a kiknek évenkinti költsége 60 millió márkába kerül; tudjuk azt is, hogy nekünk. 42.300 altisztünk van, a mely létszámnak emeléséhez most szükségünk volna a javaslat szerint még 14.000, tényleg azonban 16.000 altisztre, mert a 14.000 közös hadseregbeli altiszten kivül még 2000 altiszttöbbletre szükség van az osztrák Landwehrnél is.. Egész Magyarországon tehát és egész Ausztriában a többszükséglet altisztekben szerintük 16.000, mely esetben az eddig továbbszolgáló 14.000 altiszt 30.000-re lesz kiegészítve. 56*
