Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

438 268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. t. ház, hogy Magyarországon, ugyanazon országban, ugyanazon törvény tekintetében kétféle szöveg álljon fenn — már méltóztassanak megengedni, nem helyes dolog. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen, t, képviselőház, a rendelkezések szempontjából igen fontos különbségek vannak ; ezekre azonban most nem akarok kitérni. Csak például hozom fel a t. képviselőháznak azt, hogy egész honossági törvényünk fel lesz forgatva e véderőreformmal; csak például hozom fel a póttartalékosi intézményt, a melyre, minthogy az már a dolog részletét illeti, mindjárt reá fogok térni; itt csak megjegyzem, hogy eddigi törvényeink e részben mind hatályon kivül helyeztetnek, a nélkül, hogy az abrogáczióról szó lenne. És miután most már ezt felemiitettem, méltóztassanak megengedni, hogy én ezen törvényjavaslatnak egyik kardinális pontját abban látom, hogy éj)en ezt a szerencsétlen 1888 : XVIII. t.-czikket nem is eredeti értelmében és szövegében, hanem egészen meghamisitva hozza most elő. T. képviselőház ! A póttartalék és annak definioziója tekintetében sajnálom, hogy nem vezethetem önöket végig a törvényhozáson, hanem a hány törvényt találnak, annyi definicziót látnak. Annyi tény, t. ház, és ez egészen világosan áll előttünk, hogy 1888-ban a XVIII. t.-czikk tárgyalása alkalmával a már megállapított póttartalékra nézve az a ezél lett meghatározva., hogy a póttartalék, a mely csak a háború idején előállott fogyatékok kiegészítésére volt rendelve a véderőtörvény szerint, t. i. az 1868 : XL. t.-czikk szerint, hogy a póttartalék ezentúl, kivételes, rendkívüli körülmények között elsőéves tartalékos évfolyamában, az egy, kettő és hároméves póttartalékos évfolyamban rendkívüli szolgálatra behívható. Hozzáteszem már itt, t. képviselő urak, hogy a honvédségi törvényben, a mely ezután keletkezett, az 1890-ik évi V. t.-czikkben a honvédségre is kitérjesztetett ez az eredetileg csak a közös hadseregre tervezett intézkedés. Karátson Lajos áüamtitkár: Akkor nem volt még póttartalék ! Polónyi Géza: Kérem, t. képviselőtársam, szíveskedjék elolvasni a mostani honvédtörvénynek 10. § -át, és ennek az előttünk fekvő véderőtörvényjavaslatnak 42. és 43. §-át, s akkor látni fogja, hogy ez a törvényjavaslat még most sem czitálja a védsrőtörvényt, mint olyant, mert az a 10. §. felsorolja a véderőtörvényben foglalt rendelkezésekből azokat a törvényeket, a melyek a honvédségre is kötelezők és ezt ott nem találja meg t. képviselőtársam. Pedig akkor már igenis volt póttartalék, sőt épen közbeszóló t. képviselőtársam volt az államtitkár akkor, mikor a 42. és 43. ^-okra való utalást benyújtották. De én nem ezt mondom. Az 1890. évi törvényczikkben id lett mondva, hogy a, honvédségnek első évi tartaléka és kétévi j>óttartaléka folyamára terjesztetett ki ez a törvény. Tehát a különbség az volt, hogy ott a harmadik évi póttartalékot nem lehetett behívni. Most azonban mi történik ? A bizottság előveszi ezt a törvényt, és mert még a mostam javaslat sem vette fel mind a két póttartalékra vonatkozólag a szükséges intézkedéseket, a bizottság kimondja, hogy mind a két póttartalék és pedig mindkettőnek hároméves póttartaléki évfolyama behívható. Tehát ä honvédségi póttartaléknál is egy évfolyammal több vétetik igénybe, mint eddig. Már most nekünk — nekem legalább, de azt hiszem, t. elvtársaimnak is — az ellen, hogy egy póttartalék létezzék oly czélból, hogy a hadsereget háború idején ért veszteségek pótoltassanak, kifogásunk nincs és nem lehet. Hozzáteszem a t. államtitkár urnak még azt, hogy olvassa el az 1886 : XX. t.-czikknek 5. §-át is s abban meg fogja találni, hogy erre a hadsereg-kiegészítési pótszolgálatra is csak azok a póttartalékosok alkalmazhatók, a kik már katonaüag kiképeztettek. Most pedig, t. képviselő urak és t. államtitkár barátom, önök előterjesztenek egy törvényt, a mely a honvédségi póttartalék mindhárom évfolyamára kiterjesztetik és nem kötik ki feltételül azt, hogy csak a kiképzettek hívhatók be. Kiterjesztik ezt a jogot a mozgósítás és a felemelt létszám esetére is. De az igazi lapis offensionis és az igazi nemzeti sérelem nem ez, hanem az, hogy ezzel a törvénynyel rútul visszaéltek a magyar alkotmány kijátszására, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ezt a törvényt használták fel arra, hogy a törvényhozás által meg nem szavazott ujonczokat ennek a törvénynek segítségével hivták be. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lesz-e önöknek az ellen kifogásuk, ha mi erre azt mondjuk, hogy álljon fenn ez a törvény ugy, mint a hogy azt 1888-ban a törvényhozás intencziója akarta, de tessék hozzátenni egy biztosítékot, és ez az, hogy ez a törvény a törvényhozás által meg nem állapított ujonczjutaléknak pótlására soha és semmi körümlények között fel nem használható 1 (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabadjon ehhez azt a szankcziót fűznöm, hogy ha pedig önök erre nem hajlandók, akkor ne vegyék zokon tőlem, ha lelki és fizikai erőm teljével állok ellent annak, hogy alkotmányunknak ilyen módon való durva kijátszásához segédkezet nyújtsak. (Élénk helyeslés és taps balfelól.) Mert ez az ujonczállitási jog egyszerű kijátszása, a parlamentnek nevetségessé tétele. (Igaz! Ugy van! balfelól.) Ezek után rá kell térnem a javaslatnak egyéb részletkérdéseire. S mert látom, hogy igen sokáig kellett igénybe vennem szíves türelmüket, csak a következőkre mutatok rá. Tessék megnézni, mi történik a közös hadsereg kérdésével, mi történik a közös hadügyminister kérdésével és mi történik Ö felsége jogával ? Ellenőrizzék t. képviselőtársaim, (Mozgás. Elnök csenget.) milyen Fregolivá lett a magyar alkotmányban ez az u. n. közös hadsereg. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk!) Az 1867: XII. t.czikkben volt magyar hadseregünk, mint a közös