Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
268. országos ülés 1911 október 27-é/i, kedden. .435 jesztésére a törvény javaslat e rendelkezésében meg lett változtatva. És méltóztassék megnézni, hogy ugyanaz az értelmezés lett törvénybe beiktatva, mint a hogy én ma mondom. És mégis, ily előzmények után ez az Arneth-féle elmélet, a mely akkoriban a kiegyezésnek legelső, mondhatnám, mézesheteiben a nemzet és király között viszályra vezethetett volna, és akkor kölcsönös megelégedésre, békességgel oldatott meg, újra megjelenik most itt előttünk az önök palládiuma alatt, és azt kívánják tőlünk, a magyar képviselőház ellenzékétől, hogy mi abban önöket meg ne akadályozzuk. T. ház! Ha van jog és kötelezettség az ellenzék számára, az ebben van. Hiszen mi az uralkodócsaládnak tartozunk vele, hogy a pragmatika szankeziónak alapelveit, még ha kell, az ő hibáival szemben is, megvédelmezzük, mert ez fundamentális intézkedése a magyar alkotmánynak és ettől eltérni nem szabad: Ruente fundamento, ruit superaedificatum; ha megszűnik az alap, összeomlik az egész 1867 : XII. t.-czikk és annak minden intézkedése. így áll történelmi és elvi szempontból a kérdés. Most tessék megnézni, hogyan áll ez gyakorlati szempontból? Hát ezt Bosznia miatt akarják megcsinálni? Erről a kérdésről nekem néhány szót kell mondanom. Az a meggyőződésem — és nagyon le fognak kötelezni az urak, ha meggyőznek engem arról, hogy tévedek — hogy ezt a törvényt tovább tárgyalni addig, mig annak Boszniára és Herczegovinára vonatkozó rendelkezései előttünk nem fekszenek, nem lehet. A legkevesebb, a mit el kell érnünk, az, hogy kihagyatnak az erre vonatkozó összes intézkedések, mert arra én kapható vagyok, a tények előtt meghajolva, hogy eltűrjek egy létező állapotot, de arra nem vagyok kapható, és azt hiszem, ellenzéki képviselőtársaim sem lesznek kaphatók, hogy nyilván törvénytelen ós a magyar alkotmányt felforgató intézkedést itt a véderőjavaslatban szentesítsenek. (Helyeslés a baloldalon.) Kezdem azon, t. képviselőház, hogy a véderőtörvény, mely az 1867 : XII. t.-czikk 13. §-a alapján azon intézkedéseket tartalmazza, melyek köztünk és Ausztria közt a védrendszer elvi ugyanazonosságának tekintetében közös egyetértéssel tárgyalandók — nem szabad, hogy mást tartalmazzon, mint a mi kizárólag a 13. §-ra vonatkozik. Mihelyt erről lecsuszamlunk és intézkedés tárgyává teszünk egy véderőtörvényben oly dolgokat, melyek az országnak világosan fentartott jogai és semmiféle közös egyetértésnek tárgyait nem képezhetik, akkor megtagadtuk az 1867: XII. t.-czikk múltját, de egyszersmind a nemzetnek egész jövendőjót. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már most felteszem a t. kormánypárt jogászainak azt a kérdést: igaz-e, hogy a pragmatika szankeziónak a védelmi kölcsönösségre vonatkozó intézkedése azon a tételen alapszik, hogy Magyarország csak azon államjogi viszonyban és csakis azon államterületek szempontjából van kötelezve a védelmi kölcsönösségre, melyek vagy az egyik vagy a másik államhoz elválaszthatatlanul és feloszthatlanul birtoklandó államtestként be vannak sorozva? A Reiehslandok számára, a területi és birodalmi amfibiumok számára nem lehet törvényeket alkotni. Előbb kell egy területi kérdést megoldani, előbb kell azt a pragmatika szankezió keretébe beilleszteni, csak azután lehet reá a véclerőnek kölcsönös védelmi kötelezettségét kiterjeszteni. (Helyeslés a baloldalon.) Mig egy területi kérdés megoldva nincs, addig arra a pragmatika szankezió és az 1867 : XII. t.-czikk alapján a mi véderőnket igénybe venni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) i Minden jogász be fogja látni, hogy a bosnyák területi kérdés megoldása nem lehet tárgya egy véde rőtörvénynek. Az lehet a magyar király és a magyar nemzet közt beiktatott, esetleg — odáig elmegyek — egy Ausztriával megkötött beczikkelyezett szerződésnek tárgya, de nem lehet a véderővel prejudikálni és anticzipálni egy birodalmi Reichslandot, melynek területi hovatartozandósága megállapítva nincs. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Miről van itt szó? Arról, hogy a pragmatika szankezió nyílt megsértésével a mi jogunk arra a bosnyák területre, mely a proklamáczió szerint, a melylyel annektáltatott és a hitlevél szerint, mely a koronázásnak olyan előfeltételét képező okirat, hogy az a királynak a nemzettel szemben vállalt kötelezettségeit tartalmazza, melyek feltételét képezik a megkoronázásnak, mert a koronázási hitlevélben benne van, hogy a Ráma név alatt ismert Bosznia és Herczegovina tartomány Magyarországhoz csatolandó vissza, ezeknek figyelmen kívül hagyásával az osztrákok vitássá tették ezt a mi jogunkat. Mi alapon ? Egy nyilván hamis, nyilván ferde közjogi elmélet alapján, azt mondván, hogy a közös hadsereg által elfoglalt terület közös szerzemény. Hát megsértsem önöket azzal, liogy én ennek a jogi részleteit mint képtelenséget fejtegessem ? A közös hadsereg mint közszerzeményi jogezim! Mit gondolnak önök, ha ma, a mi talán nincs is a lehetetlenségek sorában, egy Olaszországgal folytatandó háború esetén VelenezeLombardiának visszacsatolása következnék be, akkor is felállítanák az osztrákok ezt a közszerzeményi teóriát? Juttatnának belőle nekünk valamit, mit gondolnak t. képviselőtársaim? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ok csak Boszniára nézve állítják föl ezt a teóriát. De hiszen velem igen hamar ki lehet egy r ezni. (Derültség.) Boszniát, ha rajtam állana, olcsón adnám oda Ausztriának. Fizessék meg nekünk azt, a mibe került vér- ós pénzáldozatban, és vállalják el védelmét: nagyon 55*
