Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
430 268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. hát akkor no beszéljenek nagyhatalmi ábrándról, mert nekünk magyaroknak olyan nagyhatalom, a melynek egv feladata van : hogy a magyaT nemzetet összes aspiráezióiban eltiporja, nem kell ; ilyen nagyhatalomra szükségünk nincs. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, rátérek magára a javaslat tárgyalására. B. Solymossy Lajos ; Már harmadszor tér rá ! Polónyi Géza: Még negyedszer is rá fogok térni a nélkül, hogy ehhez t. barátom engedelmét kérném. Csupán csak azt a kérést intézem hozzá, hogy legyen kegyes és hallgasson meg türelemmel, talán-talán meg fogom győzni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon nehéz lesz! Mozgás jobbfelől.) Meggyőződésem, hogy ez a javaslat ilyen alakjában alkotmányjogi szempontból nem tárgyalható, mert azok az előfeltételek, a melyeket az 1867 : XII. t.-cz. előir, fenn nem forognak. Es itt rövid vonásaiban adni akarom az 1867. évi XII. törvényozikknek a hadseregre vonatkozó intézkedéseit, illetőleg ezen intézkedések szellemét. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) A ki az 1867. évi XII. t.-cz. létrejöttének feltételeit ismeri, az tudja, hogy ez a törvény tulaj donképen a hadseregre vonatkozó rendelkezéseiben négy kardinális részre oszlik és pedig a II., a 12., a 13. és a 14. szakaszra, a melyekben le vannak fektetve azok az elvek, melyeket Deák Ferencz hagyott reánk örökül. Miben áll az 1867 : XII. t.-czikknek ez a rendszere ? Ismer a 11. szakasz a véderő tekintetében olyan jogokat, a melyek ö felségét, a királyt illetik, alkotmányos jogainak gyakorlata alapján. És ennél a 11. §-nál ezt a részletet mindjárt meg kell említenem, mert a kik a 11. §. keletkezési történetét jól ismerik, azok tudják, hogy ez a szakasz eredetileg azzal a szöveggel került a 67-es bizottság elé, hogy az úgynevezett vezérlet, vezénylet és belszervezet közös ügy legyen, azonban ez a 67-es bizottságban és pedig Hollán Ernőnek indítványára, elejtetett, és az ellenzéknek is nagyobb megnyugvására az az álláspont foglaltatott el, hogy ez a kérdés, t. i. a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdése, Ö felsége által alkotmányos jogok szerint intézendő el. Már most közöttünk mindjárt felmerült a kérdés, — és ez a 9-es bizottsági programmnak is egyik álláspontja. — hogy vájjon ez egy korlátlan felségjognak törvénybeiktatása-e vagy sem. Rátérek annak kimutatására, hogy ez valótlan, mielőtt azonban ezt tenném, beáihtom a szisztémát. (Halljuk! Halljuk !) Második része a véderőre vonatkozó intézkedéseknek az, a mely a 12. §-ban akként van körvonalazva, hogy ezen jogok azok, a melyeket az országgyűlés kizárólag magának tart fenn, természetesen törvény alapján, törvényes módon és Ö felségének szentesítésével ellátva. Harmadik része a hadseregre vonatkozó rendelkezéseknek, a mely az Ausztriával közös egyetértéssel, vagyis az ugyanazon elvek szerint elintézendő módon való kezelést állapítja meg a véderőre vonatkozó dispoziczióknak, vonatkozik a szervezet megállapítására. Ebből az összefüggésből méltóztatnak látni, hogy azok az urak, a kik 1867-ben ezt a XII. törvényczikket csinálták, felismerték akkor a delegácziónak nagyon is jól meghatározott czélját és rendeltetését és egyúttal ennek a beosztásnak megfelelőleg gondoskodtak arról is, hogy ezen törvénybe iktatott véderő-kérdések miként kezeltessenek a jövendőben. Ha már most figyelemmel méltóztatnak lenni arra, hogy nálunk ez az alkotmányosan gyakorlandó fejedelmi jog mit jelentett 1867-ben, sőt mit jelentett még a későbbi időkben is, rögtön reá méltóztatnak jönni arra, hogy gróf Thunnak és később Bienerthnek az az álláspontja, mintha Magyarországot csak annyi illetné ebben a kérdésben, mint Ausztriát, egy merőben hamis teória, egy történelmi falsum, mert a dolog ugy áll, hogy 1867-ben Ausztriában abszolút módon uralkodott Ö felsége, nálunk pedig 1867-ben — már akkor is koronázott király lévén — az akkori alkotmányunknak megfelelőleg kellett uralkodnia. Milyen alkotmányos jogokat értett az 1867. évi XII. törvényczikk ? Ugy-e bár, azokat a jogokat, a melyek az 1867 : XII. törvényczikk megalkotásakor élő törvények voltak? Tessék kezükbe venni, t. ház, az 1848 : III. törvényczikket és méltóztassék elolvasni, mit tartalmaz annak 3., 6. és, gondolom, 8. §-a. Ezek kifejezetten rendelik, hogy a felelős ministerium hatáskörébe tartozik minden kormányzati dolog, különösen pedig a kinevezések az egész területen, de különösen meghatározza az 1848 : III. törvényczikk, hogy katonai téren sem történhetik semmi a felelős minister ellenjegyzése nélkül. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az 1868-iki védtörvénybe azt is kifejezetten belevették az 1867-es törvényt megalkotó elődeink, hogy még a békelétszám megállapítása kérdéseiben is Ö felsége csak a honvédelmi minister ellenjegyzése mellett intézkedhetik. Később ezt egyszerűen kifelejtették a törvényből, de csak megemlitem, mint idetartozót, hogy mutassanak nekem, t. ház, olyan törvényt, a mely az 1848 : III. törvényczikknek egészen világos rendelkezéseit valaha hatályon kivül helyezte volna ! Mutassanak nekem törvényt, a mely Magyarországon lehetővé teszi azt, hogy Ö felsége minden ellenjegyzés nélkül, kinevezzen tiszteket, kinevezzen katonai attachékat Berlinbe, mint a hogy legutóbb szerveztetett a Coloredo Mansfeld-féle katonai attaché-állás Berlinben, a nélkül, hogy arról akár a delegáczió, akár a képviselőház tudna. Mutassák meg ezt nekem, t. ház,' hátha megnyugszom a sors nehéz mostohaságában, hátha kapaczitálnak, de addig, mig én, kezemben az élő törvénynyel azt vitatom, és bizonyítom, hogy Magyarországon nincs korlátlan felségjog, hanem Magyarországon minden felségjog, még az u. n. fenntartott felségjogok is, csak az alkotmányos