Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-264

26b. országos ülés 1911 október 12-én, csütörtökön. 397 a bevételi emelés a várható évi jövedelemnek felel meg. A pénzügyi tárcza rendkívüli bevételei 20,237.000 K-t tesznek, a melynek legfőbb tételét képezi a pénzveréssel kapcsolatos már emiitett bevétel, a mely tulajdonképen 22,433.000 K-t tesz ki, miután azonban 2,100.000 K ebből az összegből átutaltatik a kereskedelemügyi tár­czához iparfejlesztési czélokra, azért a pénzügyi tárczánál csak 20,300.000 K marad, mint ellen­súlyozása a pénzverés és fémbeváltás czimű kiadásainak. Áttérek már most, t. képviselőház, a keres­kedelemügyi ministerium bevételeire és konsta­tálom mindenekelőtt, hogy a kereskedelemügyi tárcza bevételei 539 millióval vannak prelimi­nálva, vagyis 62 millióval nagyobb összeggel, mint a megelőző évben. Ebből 6,580.000 K bevételi többlet esik a posta, távírda és táv­beszélőre, az üzem forgalmának növekedése kö­vetkeztében, az utolsó háromévi átlagra bazi­rozva számításunkat. A legnagyobb emelkedést várjuk, t. kép­viselőház, az államvasutak bevételeinél, a hol a természetes fejlődés számításaink szerint körül­belül 31.700.000 K-val emeli a bevételt, a mivel azonban még meg nem elégedhetünk. Az államvasutaknak pénzügyi helyzete, t. képviselő­ház, nem kedvező, (Ugy van! jobbfelöl.) sőt mondhatnám, az üzleti hányad annyira kedve­zőtlen, mint kevés európai államban. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) 1889-ben, a midőn a zónatarifa behozatott, az üzleti hányad 54'7% volt, tehát az összes bevételeknek valamivel több mint a felét vették igénybe a kiadások. Azóta folytonosan rosszabbodott az üzleti hányad ugy, hogy 1905-ben felemelkedett 63.1%-ra, 1908-ban pedig 80-6%-ra. (Felkiál­tásoh a jobboldalon: Hallatlan!) E szerint egy olyan ijesztő állapot állott elő, a melylyel szemben okvetlenül keresni kell a szanálás eszközeit. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen a bajon, t. képviselőház, hogy a ki­adások ily kedvezőtlen arányba jutottak a be­vételekkel szemben, aprólékos takarékossággal és a kiadások restrinkcziójával segíteni nem lehet, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) sőt egyenesen veszedelmes volna ez az államvasutaknál, a hol a vállalat természete nem a kiadások meg­szorítását, hanem épen uj és uj befektetéseket tesz feltétlenül szükségessé. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) E növekedő befektetésekkel szemben, t. képviselőház, mind kedvezőtlenebb arányban jut­nak a tarifák, mert nagyon természetes, hogy a pénz vásárló erejének csökkenése következtében e tarifák ma már nem reprezentálnak olyan ellenszolgáltatást, mint reprezentáltak annak ide­jében. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl) Ez annál káro­sabb visszahatással van az államvasutakra, mert az államvasutak fenntartási és üzemi kiadásai viszont rohamosan emelkednek részint a fizeté­sek, s a munkabérek emelkedése, részint az anyagszerek drágulása következtében, úgy hogy a tarifa és az államvasuti fenntartási üzem­költségek egymással napról-napra mind kedvezőt­lenebb viszonyba jutnak. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez a körülmény magában véve indokolja ugy a személyi tarifának, mint az árutarifának revízió alá vételét, és én azt hiszem, hogy azok után, a mik itt e tekintetben megnyilvánultak — mikor Széll Kálmán t. képviselőtársam fel­hozta ezt a témát és az egész ház egyhangúlag helyeselt (Ugy van! jobbfelöl.) — azon törekvé­semben, hogy itt egy szanálási akciót indítsunk, számithatok a t. képviselőház támogatására. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl) Indokolva van ez az akezió ugy az áru, mint a személytarifánál. (Halljuk!) A személy­tarifával ugy állunk, hogy 1889-ben a zóna­tarifa —• a mely azóta bizonyos átalakulásokon ment keresztül — azért hozatott be, hogy az utazási kedvet fokozza és a csekélyebb vagyoni erővel rendelkező embereknek is lehetővé tegye a minél nagyobb utazásokat. Ez a czél teljes mértékben eléretett és annak előmozdítása he­lyes is volt. Ma már az utazási kedv igen ki van fejlődve, s mondhatni, hogy a személyfor­galom a vasutakon óriási, a mi által a vasúti üzemnek épen legdrágább ágazata, a személy­szállítás (Ugy van! jobb felöl.) van rendkívüli mértékben igénybevéve. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen köztudomású, hogy némely szakember véleménye szerint a személyszállítás egyáltalá­ban semmiféle vasúton sem rentirozza magát azon oknál fogva, mert a legdrágább befekteté­seket és berendezéseket a személykocsik igény­lik, a melyek viszont a nagy gyorsaság követ­keztében leginkább rongálják a felépítményt. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindezektől eltekintve, a zónatarifa lénye­gében rejlő hibák már magukban véve indo­kolják, hogy az revízió alá vétessék. (Elénk he­lyeslés a jobbóldalon és bal felöl.) A zónatarifa, — daczára az időközben bekövetkezett módo­sításoknak — ma már semmiféle igénynek nem képes megfelelni és legkevésbbé felel meg az igazságos tehereloszlás elvének, mert lehetetlen dolog méltányosnak mondani azt, hogy mivel vannak 50 és 100 kilométeres zónák is, valaki 49 vagy 99 kilométeres zónát fizessen akkor, mikor azt nem veszi igénybe és nem is akarja igénybe venni. (Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig tényleg ez történik az egyes zónákon. Ezt a bajt természetesen észrevette ugy az adminisztráczió, mint a közönség. Igyekeztek is rajta segíteni az által, hogy deklasszifikácziók tör­téntek és egyes viszonylatok a zónatarifa helyett a legközelebbi alsó tarifatétel osztályába soroz­tattak. Ez azután oda vezetett, hogy ma nem ke­vesebb, mint 2000 ilyen kivételes, deklasszifikált tétel áll fenn, vagyis 2000 olyan viszonylat van, a melyben nem a valódi zónatarifa-tétel, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom