Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-262
262. országos ülés 1911 október 10-én, kedden. 375 mert azt bitté, hogy jó szolgálatot tesz az országnak, ha rábízza az időre, hogy a természetes fejlődés utján érje el a nemzet az ő aspiráczióit; de aztán meggyőződött róla, hogy hiszen ezek az aspirácziók nem egy törekvő, hogy ugy mondjam, hangulatot kelteni igyekvő ellenzéknek vágyai, hanem hogy szaturálva van Magyarország minden népe ezekkel az aspirácziókkal. S mikor meggyőződött róla, hogy ezeknek az aspiráczióknak érvényesülése semmiféle akadályba nem ütközik és a nagyhatalmi állásnak biztositékát is csak növelheti, akkor ennek a tusakodásnak a vége az lett, hogy ma már a szive érzése nyomán lelke is ezeket a hangulatokat követi, s tiszta meggyőződéssel ő is velünk tart, abban a meggyőződésben van, hogy igenis, a nemzet jogos aspiráczióit mentől előbb bele t keU vinni a hadseregbe. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbahldalon.) T. képviselőház ! Nem hangoztathatjuk eléggé hatékonyan, hogy a hadseregbe bele kell vinni a nemzeti ideákat. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hadseregbe bele kell vinni az állam nyelvét, bele kell vinni a magyar hadi jeleket, fel kell ruházni a hadsereget nemzeti tartalommal és nemzeti szellemmel, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a hadsereg a maga magasztos hivatásának csak akkor lesz képes a dinasztia, a nagyhatalom és Magyarország érdekében is megfelelni, ha ezekkel a fontos kellékekkel fel lesz ruházva. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es itt tévedés azt hinni Magyarország népeiről, mintha nem respektálnák és nem ragaszkodnának a korona fényéhez, a király fenkölt személyéhez, és nem kivannak a jövőre is szimbólumként a legnagyobb hatalom jelképeként tekinteni a legfőbb hadurat. Hisz ez semmiképen nem áll ellentétben a nemzet aspiráczióival; de az idők jele, a viszonyok követelik, hogy a hadsereg szellemébe egyképen bele legyenek foglalva a legfőbb hadúrnak egyénisége és a magyar nemzeti vágyak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A világtörténelem ujabb tanulságai kétségbevonhatatlanul beigazolták azt, hogy csakis azok a hadseregek állanak nagy hivatásuk magaslatán, a melyek szaturálva vannak nemzeti érzéssel. Ott vannak a dicső napóleoni hadjáratok. Miben nyilvánul Napóleon zsenialitása ? Abban, hogy a legsovénebb nemzeti érzéssel szaturálta a népet, a hadsereget : (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azzal az érzéssel, hogy a franczia nép a világ első nemzete, a franczia hadsereg tagjai a világ legkitűnőbb katonái, kiknek mindegyike hős, a ki a marschall-botot a bornyujában viszi s hogy a ki a franczia hadsereg tagja, az inkább hősi halált hal, de meg nem adja magát. Ugyanennek a fényes bizonyitékait látjuk a nemzeti hadsereg hatásainak a magyar szabadságharczban, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a német egység és az olasz egység kivívásában, valamint a hős búroknak gyönyörű fegyvertényeiben. De talán leghatalmasabban kidomborodnak mindezek a nagyszerű tények a hős japánok mérkőzésében az orosz koloszszussal. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mert hiszen miképen lett volna lehetséges, hogy az a nép, a mely olyan kicsiny, vézna testalkatú és gyenge, képes legyen olyan erőkifejtésekre, a minőket produkált, ha annak a népnek lelkülete nem lett volna teljesen áthatva a hazaszeretettől s a leghősiesebb önfeláldozástól 1 (Ugy van! Ugy van! baljélől.) Csak igy vált lehetségessé, hogy az önként jelentkezőknek százai és ezrei voltak ott mindenütt, a hol nagy haditényekről, nagy sikerek kivívásáról volt szó. Csak igy vált lehetségessé az, hogy minden más egyéni érzés és gondolat eltörpült nemcsak a tisztikar tagjaiban, de a közkatonákban is, és mindenki teljes erejével és egész lelkével azonosította magát a hadsereg missziójával. (Ugyvan! Ugy van! balfelől.) Csakis igy volt lehetséges azon csodálatos harczi tények sorozata és az oroszok leverése. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ellenben azok a súlyos csapások, a melyek a múlt század második felében a közös hadsereget érték, csakis a mellett bizonyítanak, hogy lehet az a hadsereg kitűnően vezetett, kitűnően felfegyverezett és fegyelmezett : ha lélek nincs abban a hadseregben, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldaion) akkor az igazi harczi akczióra képtelen, akkor az nem egyéb, mint egy középkori zsoldos hadsereg, a mely csak akkor tud helyt állani, ha egy vele szemben eltörpülő gyenge ellenféllel áll szemben. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Kétségtelen, hogy a hadsereg reorganizácziójára szükség van, és a magyar közönség is tisztában van azzal, hogy ez áldozatokat kivan. Nem is zárkózik el ezen áldozatok meghozatala elől, feltéve természetesen, hogy azok az ország teherviselési képességével arányban állanak és csak azzal a feltétellel, hogy ha az ország évszázados aspirácziói és vágyai a hadsereg magyarországi részében végre érvényre jutnak. (Ugy van! balfelől.) Ezt semmiképen sem lehet a dinasztia érdekei ellen valónak vagy a nagyhatalmi állással ellentétben állónak mondani, mert hiszen ez által tulaj donképen a hadsereg akczióképessége válik sokkal hatalmasabbá. Másrészt Magyarországra nézve nagyfontosságú, hogy?a hadsereg az állam asszimiláló és kulturális munkáját országszerte teljes erélylyel támogassa. ír "' •' fel A véderőjavaslatokban foglalt közjogi sérelmekkel nem kívánok hosszasabban foglalkozni. (Halljuk !) Hiszen ezekre nézve már igen értékes előadásokat hallottunk és fogunk még hallani. Van azonban ezeknek a törvényjavaslatoknak néhány szembsötlő sérelme és hiánya, a melyekkel foglalkozni kívánok. (Halljuk !) Ezek közül az első az, hogy az ujoncjutalék megállapításánál az 1910. évi népszámlálás adatait akarják irányadókul elfogadni, a mit én a legnagyobb mértékben sérelmesnek és igaztalannak tartok. A Pesti Hírlap igen érdekes czikksorozatban szintén fejtegette ezt a kérdést, és valóban
