Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-262
372 162. országos ülés 1911 október 10-én, kedden. kifejezést a felett is, hogy számosan az ellenzék részéről felszólalt t. képviselőtársaim közül meggyőzően bizonyították a katonai véderőj avaslatban rejlő igen-igen súlyos megterheléseket, (TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de számos felszólalásban viszont egyenesen a katonai javaslatokban foglalt hadi hibákat vetették fel és reámutattak arra, hogy ezek a hibák feltétlenül koczkáztatják az egész akczió sikerét. Es ha mindezek daczára még számosan felszólalunk, teszszük ezt hazafias érzésből (TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) önzetlenül, kerületeinknek is, de az összes magyar közönségnek is érdekében, hogy felvilágosítsuk hazánk lakosságát, hogy e törvényjavaslat mennyire végzetes, mennyire eltávolít bennünket azoktól a czéloktól, a melyek felé törekszünk, (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azok a költségek, melyek ezen törvényjavaslat következményei lesznek, mennyire meg fogják bénítani hazánk mindennemű további munkásságát. (Igaz ! TJgy van.' balfdól.) Annyival inkább kötelességünk szavunkat felemelni és igazainkat minden téren bizonyítani és népeinknek érdeklődését eme nag}^fontosságu kérdésre ráirányítani, mert hiszen látjuk országszerte, hogy minő mesterséges hangulatkeltési munkálat van folyamatban. (TJgy van! balfelől.) A kormány tisztelt exponensei minden lehetőt elkövetnek, hogy hangulatot keltsenek a törvényhatóságok termeiben, a városokban, és nem átallanak ebből a ezélból mindenféle hatalmi befolyást érvényesíteni. De azok körül a bizalmi votumok körül, melyek ott elhangzanak, egy nagy tévedés forog fenn, az t. i., hogy nem a főkérdésről van szó, hanem egy szükségszerű okozatáról a főkérdésnek, a technikai obstrukczióról, a mire nézve tagadhatatlan, — ezt be kell vallanom nekem is — hogy Magyarország intelligens és kivált vagyonosabb közönsége részint etikai okból, részint kishitüségből, részint mert fél, hogy retorziók következnek ennek nyomán, nem rokonszenvezik a technikai obstrukczióval. Viszont kétségtelen, hogy ha nem volna ez a kérdés ekkép feltéve : ha az ország népei az iránt kérdeztetnének meg, hogy bizalommal viseltetnek-e a kormány ténykedése iránt, vájjon ezt a törvényjavaslatot mindazon közjogi sérelmekkel és óriási terhekkel akczeptálják-e, én meg vagyok győződve, hogy az a közvélemény az exponensek minden erőlködése és befolyása mellett sem volna képes abban!az irányban megnyilatkozni, melyben azt tette. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Kun Béla: Miért nem megy a munkapárt népgyülésekre ? Winkier Bertalan: Azt legkönnyebb rendezni ! Reök Iván: Szóvá kívánom itt tenni, hogy Csongrád vármegyében, a vármegye agilis főispánja szintén mindent megtett, hogy a verseczi átirat értelmében egy kedvező bizalmi votumot erőszakoljon ki. En egészen tárgyilagosan ismertettem a véderőtörvényj avaslatot, s arra kértem a köztörvényhatósági bizottság tagjait, hogy különös tekintettel Csongrád vármegye régi függetlenségi érzelmeire, arra a hűségre, melylyel a függetlenségi és 48-as eszmékhez ragaszkodik, ne állítsa élére ezt a kérdést, ne térjen ki a főfeladat elől, térjen napirendre az obstrukczió feletti Ítélkezésben, és ne keltsen azáltal kedvezőtlen benyomásokat. Utánam a kormánypártnak egyik kiváló férfia, egyszersmind ennek a háznak tekintélyes tagja szólalt fel, ki igen hosszú és mondhatom animózus beszédben főkép csak a koalicziós kormány ténykedéseivel foglalkozott, és ezt igyekezett bebizonyítani, hogy a koalicziós kormány minden difficilis kérdés elől, mely akár felfelé, akár lefelé kellemetlen volt, meghátrált, az elveit mind kikapcsolta, (Felkiáltások jobbfélől : Igaz !) a mit cselekedett, mind rosszul cselekedte ; majd mikor a véderőtörvényj avaslatról is beszélt, fejtegette a véderőtörvényj avaslat nagy fontosságát Magyarország érdekei szempontjából, kifejtette a kétéves szolgálat szocziális nagy jelentőségét, de a mi a legklasszikusabb volt, midőn a pénzügyi részről beszélt, igen röviden végzett e témával, állítván, hogy a költségek egyáltalában nem olyan túlságosan nagyok, azok könnyen megbírhatok, mert hiszen nem egyébről van szó, mint arról, hogy az 1912. évi közösügyi költségvetésben az 1911. évihez képest csak 12.000 egynehány korona emelkedés jelentkezik, az 1913. éviben az 1912-ik évihez képest csak 7,425.000 korona. Szmrecsányi György: A publikum félrevezetése ! Reök Iván : . . . az 1914. éviben az 1913. évihez képest 4,586.000 korona lesz az emelkedés, sőt 1915-ben 2,200.000 korona csökkenés fog mutatkozni az előző évhez képest. (Élénk derültség és felkiáltások a baloldalon : Ki volt az ? Felkiáltások balfelől: Fekete Márton !) Ezek hallatára azoknak az egyébként igen derék és jóravaló embereknek a lelkéről nehéz kő esett le ; szinte hallotta az ember a teremben, a mint mondják, hogy hála Istennek, hogy ilyen könnyen jutunk át ezeken a nagy nehézségeken. (Derültség a báloldalon.) Kun Béla: így könyvel a munkapárt! Reök Iván : így hangzik el a túloldalról egy bizalmi votum, annak elhallgatásával, hogy az 1911. évi budgetben az előző évi költségvetéshez képest 42.279,000 koronával nagyobb a teher, mely évről-évre növekedni fog, és hogy 1915-ben magának a pénzügyi bizottságnak jelentéséhez fűzött kimutatás szerint az emelkedés 95,766.000 korona lesz, sőt ama kalkulus szerint, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam volt szives itt előterjeszteni, evidens dolog, hogy 1915-ben a fokozatos emelkedések következtében 100 millión fölül lesz a teherbeli emelkedés, ugy hogy számításba véve az ország eddigi megterheltetését, összesen 300 milliót fog kitenni az országnak teherviselése a honvédség és a közös hadsereg kiadásai czimén. (TJgy van! a baloldalon.)
