Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-260
352 260, országos ülés Í9Í1 október 3-án, kedden. natban, a mikor vezető állásából kikerül, nem I kívánom, hogy Magyarországnak csak ilyen unionísta jó barátjai legyenek, mint Tomasics Miklós. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Es azt méltóztatik mondani t. ministerelnök ur, hogy támogatni kell az unionista j>ártot és épen azért kell támogatni Tomasics horvát bánt is, mert hiszen ö a magyar államnak politikáját képviseli most Horvátország területén. Hát én nem hiszem, hogy az a politika, a melyet Tomasics horvát bán most Horvátországban folytat, csakugyan a magyar állam és a magyar kormány politikája lenne. Mert hiszen mi az a nagy eredmény, a melyet, Tomasics horvát bán Horvátország területén elért? Attól eltekintve, hogy a szábor állandóan el van napolva , . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Mezőssy Béla: . . . a legradikálisabb elemek tartoznak épen a bán ur környezetébe és táborába; valósággal ma Horvátország területén nem alkotmányos állapot, hanem abszolutizmus van. Ez szomorú helyzet. De lehetséges és én nem is védekezem ellene. Sőt lehetnek és jöhetnek olyan idők, a mikor ott más kormányzati eszköz nem képzelhető, mint ez. De ha már abszolutizmus van, és ha ennek az abszolutizmusnak az ódiuma a magyar kormánynak és a magyar nemzetnek felelősségére iratik, akkor conditio sine qua non, hogy ez az abszolutizmus intakt és becsületes legyen. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Es miután én ezt a kelléket Tomasics Miklós politikájában felfedezni nem tudom, sajnálatomra nein vagyok abban a helyzetben, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vehessem. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur ki\ r án szólni. Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház! Tisztelt képviselőtársamnak imént elmondott válaszára csak igen röviden fogok még reflektálni, a mennyiben csak egy pár tételre kivánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy az a jelzálogbank, a melynek történetét előadtam, nemcsak kizárólag jelzálog-üzletekkel, hanem községi kölcsönökkel is foglalkozik. Talán elmulasztottam ezt hozzátenni, de hisz ez is semmi más, mint egy országos érdek; ezt szolgálja e bank e tekintetben, mert a városoknak, a községeknek, a mit méltóztatnak tudni, igen sokszor nincs annyi jelzáloguk, a mennyi kellene és azért adják nekik a kölcsönt az úgynevezett községi kölcsönök formájában. Ezért külön kaucziót is kell letenniök a bankoknak. Ez is csak olyan üzlet, a mely, bár a város, vagy község természetének megfelelőleg van átalakítva, tulajdonképen mégis csak jelzálog természetű. Ez tényleg így van. Azt mondja, a képviselő ur, hogy az a bank reeszkompttal is foglalkozik. Igenis foglalkozik, a mennyiben igenis azt a heverő pénzét, a mely van egy banknak (Zaj és derültség balfelöl.) — ezen nincs mit nevetni — valamiképen értékesíteni kell, (Halljak! Halljuk!) és csak rövid időre tartogat akkora készpénztartalékot, a mekkora szükség esetén kell, hogy rendelkezésére álljon az illető banknak, de nagyban nem foglalkozik reeszkompttal, mert nem idegen pénzekkel dolgozik, hogy a reeszkomptokból alkosson jövedelmet. Ez csak kisegítő eszköz az ottheverő pénzek gyümölcsöztetésére. (Halljuk! Halljuk !) A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy t, képviselőtársam azt mondja, hogy a bánnak egészen más felfogása van az exekutiváról, mint nekem és bizonyos kijelentésére hivatkozik a bánnak, erre csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az egészen más, a miről a bán szólott és ismét egészen más az, a miről én szóltam. Mert itt hivatalnokoknak és hivatalos állásban levő egyéneknek tetteiről van szó, nem pedig politikai felelős állásban levő egyénekről. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Én a politikai állásban felelős egyének tetteit kívánom a, parlamentben megbeszéltetni és cszemágában sincs, hogy a közigazgatás bármely tényezőjének működését itt akarnám elbíráltatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen erre megvannak az illető fórumok. E tekintetben tehát semmi ellentét nem áll fenn. A mi pedig t. kéj)viselőtársain beszédének politikai részét illeti, természetes, hogy különbözők lehetnek a nézetek afelől, hogy valaki egy állásra alkalmas-e vagy nem alkalmas. Hogy politikailag a jelenlegi bán ur megfelel-e azon feltételnek, a mit magyar szempontból ő vele szemben is fel kell állítanunk, e tekintetben is lehetnek eltérő nézetek, s ha én most erről a t. képviselő úrral vitába nem bocsátkozom, ezt csak azért teszem, mert hiszen lesz alkalmam mindjárt foglalkozni Polónyi Dezső t. képviselőtársunk interpellácziójával,. a melyben ő tisztán politikai bázisra fektette a fősúlyt, s akkor talán majd jobban tudok erre a kérdésre is megfelelni. Most csak annyit jegyzek meg, hogy t. képviselőtársam mégis igen téved, ha azt mondja — és nem tudom, hogy mi alapon mondhatja —, hogy a legradikálisabb elemeit képezik a bán környezetét. Kik azok? Én nem ismerem őket. Talán a t. képviselő ur ismeri őket. Ismétlem, én nem tudok erről és Horvátországban sem tud róla senki. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben téved t. képviselőtársam, s azt gondolja, hogy e kijelentésével tévedésbe ejthet bennünket, vagy bárkit is, pedig nagyon könnyű kimutatni, hogy ez a tény nem áll fenn, és hogy e tekintetben a t. képviselő ur aggályai nem alaposak. Most nem marad egyéb hátra, mint hogy újból kérjem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.)
