Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

350 260. országos ütés 1911 október 3-án, kedden. mint horvát bán, — nem tartotta szükségesnek, hogy ahhoz a nevét is odaadja. (Mozgat-.) Most azonban hogy állunk? Most van ott egy hatalmas, nagy, erős pénzintézet, a mely hatalmas pénzintézetnek az évi üzleti forgalma 920 miihóra rug, (Mozgás) a mely pénzintézet legutolsó évi nyeresége 587.000 koronát tett ki, a mely pénz­intézet Manipulazions-Spesen cim alatt 312.660 koronát folyósit. Ez az egyik pénzintézet. És téved a t. ministerelnök ur, ha azt méltóztatik mondani, hogy ez a pénzintézet tisztán és kizárólag csak jelzálogkölcsönök folyósításával foglalkozik. Tévedés. (Mozgás a jobboldalon.) Nemcsak ezek­kel foglalkozik. Olvastam a pénzintézetnek 1910. évi üzleti jelentését, a melyben benne van, hogy jelzálogkölcsönökön kivül községi, - kommunális kölcsönökkel is foglalkozik. (Nagy mozgás.) Beck Lajos: Nagy különbség! Mezőssy Béla : Majd mindjárt disztingválunk, hogy a kettő között egy kormányzati közeg szem­pontjából mily óriási különbség van. Polónyi Géza : Jóváhagyás kell! Mezőssy Béla: Sőt tovább megyek. Foglal­kozik ez a pénzintézet — hasonlóan az üzleti jelentés szerint — reeszkompttal, vagyis vissz­leszámitolási hitellel is, tehát egészen oly pénz­intézet, a mely bankszerű üzletet folytat. Ne méltóztassék a t. ministerelnök ur állításomat megczáfolni, mert azt az 1910—11-iki Kompassz­ból vettem, a melynek üzleti jelentésében vilá­gosan benne van, hogy a bank reeszkompttal is foglalkozik. (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Igen, majd megmagyarázom. (Zaj. Halljuk ! Hall­juk !) Mezőssy Béla: Már most azt méltóztatik mondani a t. ministerelnök urnak, hogy a bánnak semmiféle befolyása abban az irányban nincs, hogy ennek a jelzálogintézetnek az üzletköre előnyösen terjedhet-e, igen vagy sem. Tévedni méltóztatik, és pedig először is azért, mert igenis a bánnak mint legfőbb kormányzati hatóságnak Horvátország területén egy hatalmas eszköz van a kezében, melylyel még a normális verseny ki­zárásával is a kommunális testületeket e pénz­intézet keretébe utalhatja. (Igaz! Vgy van! a baloldalon.) T. i. a községi kölcsönök jóváhagyása a bán hatáskörében áll. Báró Madarassy Beck Gyula: Nincs is más horvát pénzintézet, mely községi kölcsönökkel foglalkozik ! (Félkiáltások balfélől: De van magyar ! Zaj.) Mezőssy Béla: Menjünk tovább. Azt méltóz­tatik mondani, hogy a horvát bán semmi olyan intézkedést nem tehet, melylyel ennek a horvát jelzálogbanknak az üzleti tevékenységét pussziroz­hatja. Hát kérem, nemcsak hogy Horvátország területén pusszirozhatja, de még Magyarország területén is tehet oly intézkedéseket, a mikor bizonyos horvát erkölcsi testületek kezében levő alapok eladásához csak az esetre járul hozzá és adja meg beleegyezését, ha ilyen vagy amolyan mennyiségben ettől a horvát intézettől zálog­leveleket vesznek. Én hivatkozhatnék tényekre, és ha parancsolja a t. ministerelnök ur, hivatkozni is fogok. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások bal­félől : Ebből baj lesz !) A bülédi uradalom legutóbb történt eladásá­nál, melyet Magyarország területén magyar vevők vettek meg, — daczára annak, hogy az előző hor­vát bán direkt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar földmivelésügyi minister utján történjék az el­adás — az uradalom egy konzorczium kezébe került, és a horvát bán kikötötte, hogy a vételár­összegnek egy bizonyos része horvát záloglevelek­ben fizettessék. (Zaj.) Wittmann János: Nem köttetett ki! (Zaj.) Mezőssy Béla : Lehet, hogy ebben a tekin­tetben tévedek. Tisztelt barátomnak jobban kell tudnia, mert hiszen benne van a társaságban. Jó, nem kötötte ki, de a tény kétségtelen, hogy a vételár egy része e pénzintézet zálogleveleiben fizettetett ki. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: Ha t. barátom ezt állítja, köteles vagyok az ő állításának feltétlenül hitelt adni, hogy ilyen irányban a báni kormány részéről semmi ingerenczia nem történt, és tisztán és kizá­rólag sua sponte vette meg a konzorczium a hor­vát zálogleveleket. Én ezt kötelességszerüleg el kell hogy higyjem, de midenesetre akkor t. bará­tom nem honorálta saját pénzügy minister ének, Lukács Lászlónak a törekvését, ki állandóan arra biztatja és hivja fel — sajnos, még törvényes intézkedés erre vonatkozólag nincs — az egyes pénzintézeteket, hogy a készpénzkészleteiket lehe­tőleg magyar állampapírokban és magyar zálog­levelekben helyezzék el. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annak illusztrálására, hogy a t. bán urnak ez a szerintem túlságos élénken kifejlődött üzleti te­vékenysége nem válik hasznára a horvát báni kormányzat pártatlanságának és elfogulatlan­ságának, kénytelen vagyok hivatkozni a másik pénzintézetre is, melynél Tomasics Miklós bán ur szintén alelnök. Ez sem valami kisszerű pénzintézet, a horvát­szlavón országos hitelintézet: évi forgalma 447 millió, tiszta nyeresége 305.234 korona. (Zaj a jobboldalon.) Ha t. képviselőtársaim ezt nevet­ségesnek találják is, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogyha én egy magas közjogi állást viselő tisztviselővel szemben vádakat emelek, akkor én azt komolyan teszem, és kötelességemnek tartom hivatalos adatok alapján beigazolni azon állítá­somat, hogy az, hogy valaki horvát bán legyen és egyúttal ilyen hatalmas pénzintézeteknek a veze­tője, csakugyan nem egyeztethető össze. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Folytatom tovább. Ennél az intézetnél a remunerácziók összege 96.417 korona, az igazga­tási költségek összege 31.165 korona, a tantiém-ek 10.000 korona, összesen 146.000 korona. A har­madik pénzintézetet is felemlítem, pusztán csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom