Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-256

2?4 %56. országos ülés Í9íl szeptember 28-án, csütörtökön. személyes kérdésnek szélesebbkörű magyarázataképen pártoknak megtámadása esetében a pártok vezetői közül valaki személyes kérdésben felszólaljon. (Ugy van! balfélől.) Azt hiszem, méltóztatnak beleegyezni, hogy a képviselő ur felszólalását erre a jogczimre is kitérjeszsze. (Helyeslés.) Désy Zoltán : A ministerelnök ur válaszolva Ráth Endre képviselőtársam beszédére, az interpelláczionális jogról, e jogra vonatkozó felfogásáról adott oly magyarázatot, a mely sem alkotmányunk szellemével, sem a képviselőház szabályainak a 204. §-ában kifejezett rendelkezésekkel nézetem szerint össze nem egyeztethető. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Pál : Egészen uj teóriák ! Désy Zoltán : A t. ministerelnök ur beszélve az interpelláczionális jogról, kijelenti, hogy nézete szerint túltengésben szenved a magyar parlamentben az interpelláczionális jog. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kijelenti ezzel összefüggésben, hogy az interpelláczionális jog megalkotásánál a megalkotóknak semmi esetre nem lehetett czéljuk, hogy olyan széles mederben folyó beszédek tartassanak. (Igaz I Ugy van ! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, hogy hogyan van, talán majd méltóztatnak megengedni, hogy ezt akkor döntsük el, ha ehhez hozzászóltunk. Eitner Zsigmond: Tessék hozzászólni! Désy Zoltán : Tévedések kizárása végett kénytelen vagyok felolvasni a ministerelnök urnak idevonatkozó nyilatkozatát. A ministerelnök ur azt mondotta (olvassa) : »Az pedig semmi esetre sem volt intencziója azoknak, a kik a házra ruházták azt a jogot, hogy itt interpellácziók és azokra adandó válaszok alakjában tudomást szerezzenek a képviselő urak és az ország is bizonyos ügyek állásáról.« (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj.) Bizom a t. ministerelnök ur Ítélőképességében, pártatlanságában, hogy talán az elmondandók után visszavonja az ő nyilatkozatát, ha nem is nyilvánosan, de legalább magában. (Zaj. Halljuk ! Halljuk I a baloldalon.) Tovább menve, a t. ministerelnök ur, a mikor az interpellácziókra adandó feleletekről van szó, kijelenti, hogy nem minden interpelláczióra kell formálisan felelni, más kérdések alkalmából is nyilatkozhatnak a ministerek, és az ilyen nyilatkozat ehminálja az interpelláczióra adandó formális választ. Nyegre László: Azt nem mondta, hogy formális I Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, a ministerelnök ur ezt mondotta (olvassa) : »A háznak az . ügyek elintézéséről teljes mértékben van tudomása, mert ha nem is az interpellácziókra adott válaszok formájában, de igenis más alkalmakkor, a midőn a ministerek nyilatkoztak, az illető kérdésekre vonatkozólag is nyilatkoztak.» Nyegre László : Ez nem azt jelenti, ez más ! Désy Zoltán : Én legalább ezt igy értem. Sümegi Vilmos : Majd megmondja a ministerelnök ur, hogy mit akart mondani ! Désy Zoltán : Nem a felfogásban, hanem a kifejezésben tévedhet vagy a képviselőtársam, vagy én. Mert én ezt értettem ez alatt s épen azt kifogásolom, hogy a ministerelnök ur felállitja azt a tételt, hogy el van intézve egy interpelláczió olyképen is, ha nem formális feleletben nyilatkozik a minister az interpelláczióra adott válasz alakjában. Nyegre László: Lényegileg! Bakonyi Samu : Itt kell nyilatkoznia ! Désy Zoltán : Tehát a tétel az, hogy ha más formában, más alkalmakkor is nyilatkozik a minister, a ministerelnök ur felfogása szerint el van intézve az interpelláczió. Farkas Pál: Lényegileg ! Désy Zoltán : Végre a ministerelnök ur levonja azt a konzekvencziát. . . Bakonyi Samu: Nem lehet mindent a feje tetejére állitani! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, hogy folytonosan közbe ne szóljanak. Désy Zoltán: Kérem, méltóztassanak kissé csendben lenni, különben nem tudom folytatni. Végül a ministerelnök ur a házszabályok 204. §-a 2-ik bekezdésének rendelkezéseit ugy magyarázza, hogy az illető meginterpellált minister, ha szükségesnek tartja, nyilatkozik azon bizonyos harmincz napon belül, de nem köteles nyilatkozni. Én nem akarok most a kérdés második részére kitérni, tisztán és szárazon foglalkozni akarok az interpelláczionális jog kérdésével. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) Nézetem szerint a ministerelnök urnak ez a felfogása a parlamenti felelős ministeri rendszer mellett nem állhat meg. (Igaz I ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem állhat meg azért, mert ennek a rendszernek lényege, hogy a kormányzatra, a mely mindig az uralkodó nevében vitetik monarchikus államokban, minden pillanatban érvényesüljön a nemzet befolyása, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) necsak a költségvetési jog keretében, de érvényesüljön a nyilvánosság, a közvélemény erejének hatása alatt. (Igaz! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Erre szolgál, mint a nyilvánosság egyik eszköze, az interpellácziókra adott jog. A czél tájékoztatni, felvilágositani egyfelől a ministert, másfelől a ministert támogató többséget, de harmadik felől az országot, a közvéleményt arról, hogy ilyen meg ilyen visszaélések történtek. A kérdésnek csak egyik része az, a mely a ministernek és az őt támogató többségnek egymáshozi viszonyára vonatkozik, de ez a rész sem oldható meg semmiképen, ha a minister az interpelláczióra nem adott feleletet, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal-oldalon.) mert az a czél, hogy a minister a politikai felelősség súlya alól felmentését kérje a parlamenttől, illetőleg a parlamenti többségtől, az is csak akkor érhető el, ha a minister tisztán és világosan a feltett kérdésre