Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

258 355. országos ülés J9Ü szeptember 27-en, szerdán. lat és Justh János képviselő ur ellemnditványa fölött és végül névszerinti szavazás a Sopron város közönségének föliratára vonatkozó elnöki javaslat és Justh János képviselő ur elleninditványa fölött. E névszerinti szavazások elintézése után következnék a véderőj avaslat általános tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Akkor a ház ily értelemben határoz. Most következik mindenekelőtt az igazságügyminister ur válasza Ráth Endre képviselő ur i nte rpel Iá czió j ára. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! Ráth Endre képviselőtársam ez év szeptember 16-án a következő kérdést intézte hozzám : »Ha van tudomása az igazságügyminister urnak arról, hogy a f. évi költségvetésben a kir. törvényszékek és járásbíróságok tételeinél szervezett 20 uj albirói és 25 jegyzői állás még nincs betöltve, hajlandó-e ezek betöltése iránt haladéktalanul intézkedni ?« Válaszom az, hogy igenis tudomásom van róla, hogy még nincs minden állás betöltve. Eddig hét birói állás és négy jegyzői állás töltetett be, több állás betöltésére nézve folyamatban van az eljárás, de valamennyit nem szándékozom ebből az alkalomból betölteni, mert az ökonómia tekintetében szükséges, hogy bizonj^os tartalék álljon a minister rendelkezésére. így volt ez minden minister alatt és nem is lehet másképen, mert. a biró nem helyezhető át. Polónyi Géza; Tartalék sohasem volt, bocsánatot kérek. Székely Ferencz igazságügyminister: Akkor nagyon rosszul csinálta ! Polónyi Géza : Azt bizza másra ! Csak a tényt mondom, hogy nem való ! Vermes Zoltán : Édes emlékei ezek Polcnyinak ! (Zaj.) Székely Ferencz igazságügyminister: Egy pár birói állás mindig kell hogy legyen tartalékban, mert ha egy törvényszéknél megbetegszik két biró, a többiek nem tudnak kisegiteni s akkor egy számfeletti birót kell odahelyezni, hogy a munka meg ne akadjon, mert én máshonnan embert odahelyezni nem tudok. Ha valaki máskép csinálja, rosszul csinálja. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát annyit, a mennyire szükség van, még október havában el fogunk helyezni, egy pár állást azonban kijelenteni, hiába kérik számon tőlem, vissza fogok tartani, mert én is ugy vettem át a ministeriumot, hogy egy pár állás készletben volt, de mivel Budapesten igen nagy volt a szükség, ott alkalmaztam birákat, hogy a budapesti állapotokon némileg segithessek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig e nem egészen két hónap alatt még a betöltendő állásokra a tárgyalások befejezve nincsenek, annak oka nem én bennem van, hanem abban a körülményben, hogy a budget Julius 31-én emelkedett jogerőre, akkor volt a felügyeleti hatóságok szabadsága és ez alatt az idő alatt ezeket a tárgyalásokat befejezni nem lehetett. Ezzel körülbelül be is fejeztem volna az érdemleges választ, ha a t. képviselő ur nem hozott volna fel ennek a magában csekély jelentőségű dolognak a kiszinezésére olyan körülményeket, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Mindenek előtt, hogy igen nagynak tűnjék fel, hónapokról és hosszú időről beszél. Konstatálhatom, hogy Julius 31-én emelkedett törvényerőre a budget és azóta hónapokról nem lehetett beszélni az interpellácziókkor, legfeljebb hetekről, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Azután olyan háttért adott, a melylyel ez az ügy nem birhat. Azt méltóztatott mondani, hogy szavaival éljek : »siralmas igazságügyi ál!apotok« azután »elszörnyüködve« tapasztalja, hogy ha bemegy valamely hivatalba, hogy a birák és jegyzők nem tudják, hogy melyik ügyhöz fogjanak és ha egy-kettőt elintéznek, jön helyette száz és ezer más ügy. Ez nyilvánvaló auxezis ; mégis siralmas állapotokról beszél és elszörnyüködésről. Ennek bizonyításába is belemegy, de csak féhg. T. i. az igazságügyi költségvetésnek indokolásából kiveszi, hogy milyen mértékben emelkedett a munkaszaporulat. Ez igaz, hanem akkor azután nem mondja meg azt, hogy oly mértékben hivatali elődeim is kötelességüknek tartották a hivatali személyzetet szaporitani és ez már annyira fejlődött, hogy elszörnyüködésről és restancziákról beszélni nem lehet. Ezt én kimutattam igazságügyi budgetbeszédemben, t. i. azt, hogy a járásbiróságoknál 6 % volt a restanczia 1910-ben, a törvényszékeknél még kevesebb, tehát jóformán egy hónapi bejövetel. Kimutattam azután részletesen, hogy nagyon hosszú perek nincsenek. Én ebben a tekintetben még arra láttam magamat indíttatva, hogy megdicsérjem ugy a járásbíróságokat, mint a törvényszékeket az ő kiváló munkásságukért és kifejezést adtam annak, hogy csak a felsőbíróságok vannak elmaradva és ama reményemnek, hogy ott is valami javulás fog beállani és azután a következőket mondtam (olvassa) : »Mindebből azt a konzekvencziát vonom le, hogy egész nyugalommal lehet a jövőbe nézni a polgári perrendtartás életbeléptetése tekintetében, de óvatosságból még is kieszközöltem, hogy a költségvetésbe felvettem szaporitást, 25 uj állást a VT. rangosztályba, — ez a törvényszékekre, járásbíróságokra és ügyészségekre is szól — további 20 albirói állást, és 25 jegyzői állást.<< Tehát óvatosságból és abból a czélból vettem fel, hogy ne akadj mik meg akkor, ha valahol segíteni szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem áll tehát az, hogy olyan szerencsétlen és kétségbeejtő az igazságszolgáltatás helyzete, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) nem áll az sem, hogy ennek következtében rögtön be kellett volna töl. teni ezeket az, állásokat. (Élénk helyeslés jobb felöl.) _'