Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

258 355. országos ülés J9Ü szeptember 27-en, szerdán. lat és Justh János képviselő ur ellemnditványa fölött és végül névszerinti szavazás a Sopron város közönségének föliratára vonatkozó elnöki javas­lat és Justh János képviselő ur elleninditványa fölött. E névszerinti szavazások elintézése után következnék a véderőj avaslat általános tár­gyalásának folytatása. Méltóztatnak hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ak­kor a ház ily értelemben határoz. Most következik mindenekelőtt az igazság­ügyminister ur válasza Ráth Endre képviselő ur i nte rpel Iá czió j ára. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! Ráth Endre képviselőtársam ez év szeptember 16-án a következő kérdést intézte hozzám : »Ha van tudomása az igazságügyminister urnak arról, hogy a f. évi költségvetésben a kir. törvényszékek és járásbíróságok tételeinél szer­vezett 20 uj albirói és 25 jegyzői állás még nincs betöltve, hajlandó-e ezek betöltése iránt haladék­talanul intézkedni ?« Válaszom az, hogy igenis tudomásom van róla, hogy még nincs minden állás betöltve. Eddig hét birói állás és négy jegyzői állás töltetett be, több állás betöltésére nézve folyamatban van az eljárás, de valamennyit nem szándékozom ebből az alkalomból betölteni, mert az ökonómia tekintetében szükséges, hogy bizonj^os tartalék álljon a minister rendelkezésére. így volt ez min­den minister alatt és nem is lehet másképen, mert. a biró nem helyezhető át. Polónyi Géza; Tartalék sohasem volt, bo­csánatot kérek. Székely Ferencz igazságügyminister: Akkor nagyon rosszul csinálta ! Polónyi Géza : Azt bizza másra ! Csak a tényt mondom, hogy nem való ! Vermes Zoltán : Édes emlékei ezek Polcnyi­nak ! (Zaj.) Székely Ferencz igazságügyminister: Egy pár birói állás mindig kell hogy legyen tartalékban, mert ha egy törvényszéknél megbetegszik két biró, a többiek nem tudnak kisegiteni s akkor egy számfeletti birót kell odahelyezni, hogy a munka meg ne akadjon, mert én máshonnan embert odahelyezni nem tudok. Ha valaki máskép csi­nálja, rosszul csinálja. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát annyit, a mennyire szükség van, még októ­ber havában el fogunk helyezni, egy pár állást azonban kijelenteni, hiába kérik számon tőlem, vissza fogok tartani, mert én is ugy vet­tem át a ministeriumot, hogy egy pár állás kész­letben volt, de mivel Budapesten igen nagy volt a szükség, ott alkalmaztam birákat, hogy a budapesti állapotokon némileg segithessek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig e nem egészen két hónap alatt még a betöltendő állásokra a tárgyalások befejezve nincsenek, annak oka nem én bennem van, hanem abban a körülményben, hogy a budget Julius 31-én emelkedett jogerőre, akkor volt a felügyeleti hatóságok szabadsága és ez alatt az idő alatt ezeket a tárgyalásokat befejezni nem lehetett. Ezzel körülbelül be is fejeztem volna az érdem­leges választ, ha a t. képviselő ur nem hozott volna fel ennek a magában csekély jelentőségű dolog­nak a kiszinezésére olyan körülményeket, a melye­ket szó nélkül hagyni nem lehet. Mindenek előtt, hogy igen nagynak tűnjék fel, hónapokról és hosszú időről beszél. Konstatálhatom, hogy Julius 31-én emelkedett törvényerőre a budget és azóta hónapokról nem lehetett beszélni az interpellá­cziókkor, legfeljebb hetekről, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Azután olyan háttért adott, a melylyel ez az ügy nem birhat. Azt méltóztatott mondani, hogy szavaival éljek : »siralmas igazságügyi ál!apotok« azután »elszörnyüködve« tapasztalja, hogy ha be­megy valamely hivatalba, hogy a birák és jegyzők nem tudják, hogy melyik ügyhöz fogjanak és ha egy-kettőt elintéznek, jön helyette száz és ezer más ügy. Ez nyilvánvaló auxezis ; mégis siralmas álla­potokról beszél és elszörnyüködésről. Ennek bizo­nyításába is belemegy, de csak féhg. T. i. az igaz­ságügyi költségvetésnek indokolásából kiveszi, hogy milyen mértékben emelkedett a munkasza­porulat. Ez igaz, hanem akkor azután nem mondja meg azt, hogy oly mértékben hivatali elődeim is kötelességüknek tartották a hivatali személyzetet szaporitani és ez már annyira fejlődött, hogy el­szörnyüködésről és restancziákról beszélni nem lehet. Ezt én kimutattam igazságügyi budget­beszédemben, t. i. azt, hogy a járásbiróságoknál 6 % volt a restanczia 1910-ben, a törvényszékek­nél még kevesebb, tehát jóformán egy hónapi be­jövetel. Kimutattam azután részletesen, hogy nagyon hosszú perek nincsenek. Én ebben a tekin­tetben még arra láttam magamat indíttatva, hogy megdicsérjem ugy a járásbíróságokat, mint a tör­vényszékeket az ő kiváló munkásságukért és ki­fejezést adtam annak, hogy csak a felsőbíróságok vannak elmaradva és ama reményemnek, hogy ott is valami javulás fog beállani és azután a következőket mondtam (olvassa) : »Mindebből azt a konzekvencziát vonom le, hogy egész nyugalommal lehet a jövőbe nézni a polgári perrendtartás életbeléptetése tekintetében, de óvatosságból még is kieszközöltem, hogy a költ­ségvetésbe felvettem szaporitást, 25 uj állást a VT. rangosztályba, — ez a törvényszékekre, járásbíró­ságokra és ügyészségekre is szól — további 20 albirói állást, és 25 jegyzői állást.<< Tehát óvatosságból és abból a czélból vettem fel, hogy ne akadj mik meg akkor, ha valahol se­gíteni szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem áll tehát az, hogy olyan szerencsétlen és két­ségbeejtő az igazságszolgáltatás helyzete, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) nem áll az sem, hogy ennek következtében rögtön be kellett volna töl. teni ezeket az, állásokat. (Élénk helyeslés jobb felöl.) _'

Next

/
Oldalképek
Tartalom