Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

218 2b%. országos ülés 1911 szeptember %3-án, szombaton. a benyújtott javaslat ebben az irányban ? Miért követel tőlünk 3400 tiszttel többet a hadvezető­ség ? Ma a német hadseregnek, körülbelül 650 tiszttel többje van, mint az osztrák-magyar haderőnek, holott a legénység létszáma 225.000 fővel nagyobb. Ha a német hadsereget veszszük mintául, akkor a magyar-osztrák monarchiában kereken 7000 felesleges tiszt van, (Mozgás bal­jelöl.) 7000 intelligens, képzett ember, a kit el­vonunk a produktív polgári pályától, 7000 tisztet fizetünk minden ok nélkül. Kérdem a minister urat, vagy miután nincs itt, az előadó urat, helyes dolog-e ez ? Helyes dolog-e, hogy ebben a szerencsétlen kettős monar­chiában tartjuk el az egész világon aránylag a legnagyobb tábornoki és törzstiszti kart ? Hozzá még a költségvetés ellenére és a szükséglet által egyáltalán meg nem indokolva. A kettős monarchia három hadseregében 3000 törzstiszt és 345 tábor­nok van. Németországban' 432. ide beleszámítva a duodec fejedelmi sarjak összes tábornoki sarzsi­ját. Oroszországban 154, Japánban pedig 131 tábornokot és vezérőrnagyot találunk. Két honvéd gyalogzászlóalj telnék ki a hadsereg mai piros lampasszos tisztjeiből és mégis szemünkre vetik, hogy nem vagyunk áldozatkészek a hadsereggel szemben és még több tábornokot, több tisztet követel tőlünk a javaslat. Előbb azt modottam, hogy több tábornoki állás van, mit a mennyi a költségvetésben rend­szeresittetett. Nos tehát rendszeresítve van össze­sen 77 altábornagy és 25 legmagasabb tábornoki állás. A valóságban pedig van 106 altábornagy és 42 legmagasabbrangu tábornok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rettenetes!) Szóval épen más­félszer annyi, mint a mennyi a költség\etésben­rendszeresittetett. Ezenfelül még három csapat­felügyelővel is ékeskedünk, a kiknek egyenként 45.000 korona gázsit fizetünk. Erancziaországnak elég egy generalissimus, nekünk azonban három kell. Három kell, három van, de mikor egyre is szükség volna, akkor egy sem felel meg. (Elénk derültség a bal- és szélsőhaloldalon.) így volt ez a küszöbön állott szerb háború alkalmával : mikor egyszerre skartba helyezték a három, 45,000 korona disz-gázsival fizetett csapatfelügyelőt, és nem generalissimnst tettek meg vezérnek. Még egyszer kérdem, okos pénzügyi és katonai politika ez ? Okos dolog-e az, hogy oly egyszerű irodai munkák elvégzésére, melyeket alacsony, sőt nagyon alacsony rangú tisztek is elvégezhet­nének, mindig rokkant inu törzstiszteket vezényel­nek ki, j>ersze — a hol arra alkalom njdlik — tábornoki előléptetéssel ? Járja-e az, hogy az adó­fizetők pénzén öreg, kiszolgált katonák és haszna­vehetetlen tisztek számára évről-évre — hogyis mondjam csak — olyan »in partibus infidelium« tábornoki állásokat kreálnak ? Általában több tisztünk van a kelleténél és több tábornokunk, viszont hivatásos altisztünk annál kevesebb, (ügy van! a szélsőbaloldalon,.) A monarchia hadereje összesen körülbelül 20.000 hivatásos altisztet számlál; a közös hadseregre esik ebből 16.000, a csapatoknál azonban leg­följebb csak 8000-et találunk. Ezzel szemben a Németbirodalomban 65.000 hivatásos altiszt van. De a többi államokban is aránylag sokkal több az altiszt és kevesebb a tiszt; még Oroszországban is. a hol a kétéves szolgálat még nincs bevezetve. A monarchiában 11 emberre esik egy tiszt, Német­országban 16-ra, Erancziaországban és Olasz­országban ]9-re, Oroszországban 22-re, Japánban pláne csak 23-ra. Ki kell még emelnem, hogy az európai államok költségvetéséről és véderejéről szóló munkákból csak nehezen tudtam kitalálni, hány tiszt van a tisztilétszámból a különböző katonai irodákba beosztva ; azért ez a szám a monarchiára nézve még kedvezőtlenebbül fog kiütni. Csak Japánországra nézve találtam meg, hogy mekkora a katonai hivatalnoki kar ; ha ezeket a hivatalnokokat a tisztek létszámából levonjuk, Japánországban csak 27 emberre esik egy tiszt. Ezzel szemben nézzük az altiszteket: Eranczia­országban 15 emberre, a papiroson való had­seregi létszám szerint körülbelül 17-re esik egy altiszt; azonban tudjuk, hogy ez a létszám korán sincsen betartva s azért az altisztek aránya sokkal kedvezőbb, mint a hogy az a papiroson feltün­tetve van. Németországban 7 emberre jut egy altiszt, a monarchiában csak 19-re. A tábornokokkal is igy állunk. A Magyar­Osztrák monarchiában 1400 emberre, Német­országban 1700 emberre, Oroszországban 1800 emberre, Japánban 2000 emberre jut egy tábornok. Ugy látszik, legfeljebb Haiti köztársaság verse­nyezhet velünk tábornokok tekintetében. (Derült­ség a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Pedig egy japáni fölér legalább öttel ezek közül ! Gr. Esterházy Mihály : A jól szervezett had­sereget én egy szélesen megalaj>ozott gúlának képzelem. Ilyen a nyugati államok hadserege. De persze más a helyzet a közös hadseregben ! 300.000 főnyi legénység az alsóréteg ; erre a hiva­tásos altisztek csekély 16.000 főnyi rétege helyez­kedik, a mely, mint emlitém, a valóságban alig 8000. Olyannyira, hogy különösen a gyalogságnál egy-egy tovább szolgáló őrmesterre, vagy szakasz­vezetőre rendszerint két tiszt szokott esni. A tisztikarunk pedig 23.000 főt számlál. Épen megfordítva, mint másutt. Másutt az altiszti kar pompás szervezet, pompás szigetelő lemez, mely elválasztja a tiszteket a legénységtől, fel­menti a tiszteket az idegölő és intelligens ember­nek nem való detail-munkától. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kitűnően meg tudja magát értetni a vele egyazon társadalmi osztályból származó legénységgel s ez által biztosítani tudja a kiképzés jjraktikusságát és intenzivitását. Nálunk persze ennek is visszájáról kell lennie. Altiszti karunk oly csekély számú, és azonkívül az elvezény­lések és irodai munkálatok annyi embert vesznek igénybe, hogy a kiképzésnél alig jöhetnek számba, s a kiképzést továbbra is a tiszt urakkal végez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom