Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-234
SSí. országos ülés 191 í augusztus 3t-én ; csütörtökön. 15 De egy másik kérdésben nagy tévedésben van gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam. Abban t. i., hogy ő azt gondolja, hogy azzal a vívmánynyal, melyet a koaliczió, kormányzása utolsó évében Id akart eszközölni, a nemzetnek szivét megnyerte. Ez nagy tévedés. E tekintetben gróf Apponyi t. képviselőtársam sokkal jobban a nemzetnek az ütőerén tartja a kezét, mikor azt mondja, hogy a végezel pedig, hacsak a sziv politikáját folytatjuk, az önálló magyar nemzeti hadsereg, nem a századnyelv őrmestertől lefelé. Ez ép olyan, mintha az általános választói jog czimén elrendelnék, hogy ezentúl pedig mindenki szavazhat a községi birótól lefelé a községi tisztviselőkre. (Zaj balfelől.) Győrffy Gyula: Milyen hasonlat! Legjobb az idézeteknél maradni. (Derültség balfelől.) AntaS Géza: Hát hogy ez csakugyan épen olyan értéktelen volna, mint a milyen az előbb jelzettem megoldás az általános választói jog terén, senki klasszikusabban be nem bizonyította, mint Justh Gyula, mert — mivel az urak óhajtják, hogy az idézeteknél maradjak — kénytelen vagyok szives óhajtásuknak megfelelni. (Halljuk ! Halljuk 1 Derültség jobbfelől.) Justh Gyula Nagy-Károlyban, 1910 márczius 8-án a következőket mondta (Olvassa) : »Azzal vádolnak, hogy nekem és pártomnak köszönheti az ország, hogy a most követelt katonai -vívmányoktól elesett. Viselem a felelősséget azért, hogy az Andrássy-féle vívmányokból nem lett semmi, mert nem is érnek azok semmit.« (Élénk derültség jobbfelől.) .,,. Ábrahám Dezső: Ez igaz [ Győrffy Gyula : Hát nem volt igaza ? Einök : Csendet kérek ! Antal Géza: Marosvásárhelyen 1910 április 14-én Justh Gyula a következőket mondta (Olvassa) : »A katonai kérdést előrántották Andrássyék akkor, mikor látták a 48-as és függetlenségi párt óriási térfoglalását a gazdasági téren. Könynyen átlátni a taktikát. Jöttek volna az önálló magyar hadsereggel, akkor belementünk volna a küzdelem sorrendjének megváltoztatásába. Igen ám, de mivel jöttek ? Jöttek a századnyelvvel. Csakhogy az nem vívmány. Kétségtelen, hegy ez nem más, mint porhintés a nemzet szemébe. (Derültség jobbfelől.) Hiszen a századnyelv ma is magyar, a magyar legénj^t ma is magyar nyelven képezik ki. (Zajos derültség, éljenzés és taps jobbfelől.) Győrffy Gyula: Vállaljuk ! Antal Géza: De térjünk vissza az ész és sziv politikájához. Ismétlem, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak feltétlenül igaza van: a sziv politikájából kiindulva, csak az önálló magyar nemzeti hadsereg az, a mely a nemzet érzelmi világának megfelel. De ezt bizonyos fokig az ész politikájának hatása alatt mérsékelte maga gróf Apponyi Albert is, a mennyiben már a paktum megkötése előtt is csak a magyar vezényleti nyelvet kívánta és legutóbbi beszédében kijelenti, hogy: • »nagyon jól tudjuk, hogy azt a fennálló törvényt, a mely ma az önálló hadsereg létesítésének útját állja, csak a király és nemzet egyetértésével lehet megváltoztatni, és tudjuk azt is, hogy ilyen irányban az egyetértést elérni Ö felségével nem lesz könnyű dolog és nem lesz rövid idő kérdése.« Erre azt hozhatnám fel, hogy nem a vezényleti nyelvnek, hanem annak a századnyelvnek kivívása az alatt a négy esztendő alatt vájjon megtörtént-e, el volt-e érhető ? Gr. Apponyi Albert: Nem, azért el is mentünk. Antal Géza: Tehát daczára annak, hogy a sziv politikája idemérséklődött, a mint méltóztatnak látni, a koaliczió kormánya a hadsereg tekintetében, a hadsereg kérdése terén nem hozott semmit. Hock János: Otthagyta a helyét! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Miskolczy Imre: Annak más oka volt, hogy otthagyta a helyét! Hock János: Majd meghalljuk, mi volt az oka ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Antal Géza : T. képviselőház ! Igazán szépen rajzolja meg gróf Apponyi Albert beszédében azt a küzdelmet, a mely az ész és a sziv között folyik és a mely küzdelem következtében minél magasabb az az eszmekör, a melyben mozgunk, annál fájdalmasabb erővel hat ez reánk. Az ész és a sziv politikája tényleg az ember szelleméletének minden terén megnyilvánul. A XVIII. század egyik filozófusa azt mondotta, hogy ő szivével keresztény, eszével pogány. A múlt század természettudósai közül akárhány úgynevezett szellemi kettős könyvvitelt vezetett, a midőn a természettudományok terén a legradikálisabb eszméket hirdette, a vallás terén pedig meghódolt a vallás parancsának. Ez t. ház, — mind érthető. Hanem azt, a mit e tekintetben a t. koaliczió produkált, az ész és a sziv politikájának ezt a ki egyeztetését, ezt őszintén szólva nem láttam még sehol. Mert mi történt ? Történt egyszerűen az, hogy a mig 1906 április 8-ig a sziv politikája volt a vezérhang, ájmlis 8-ika után ezt a szegény szivet teljesen kikapcsolták. (Elénk derültség a jobboldalon.) A modern vasúti technikának egyik legkellemesebb eszköze a Pullman kocsi. A mikor ezen utazik az ember, azt látjuk, hogy az ottani villamos lámpák világosra és sötétre állíthatók. Ezek az átkapcsolások a Pullman kocsiban talán helyén vannak, de őszintén és nagyon sajnálom, hogy ha a nemzet életében látok épen a vezérek részéről ilyen teljes átkapcsolásokat, mint a minő az 1906-iki paktum volt. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Lásd a készfizetéseket a banktörvényben. (Zaj. Elnök csenget.) Antal Géza: T. ház! Térjünk vissza még egyszer az ész és a sziv politikájához. Gróf Andrássy Gyula azon könyvében, a melyet legutóbbi parlamenti beszédében is idézett, a melyet én őszintén szives figyelmébe ajánlok mindenkinek, a ki
