Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

202 250. országos ütés 19Í1 szeptember "21-én, csütörtökön. egész nemzet közvéleményét maga mellett találja abban a harcban, a mely azon jogoknak kivivására irányul, a melyek Magyarországnak szent jogai, és a melyekről lemondani nem fogunk és nem akarunk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon,) Addig, a mig ezek a dolgok megváltoztatva nem lesznek, a mig ezen a téren nem látjuk a haladást, addig nekünk meg kell akasztani azt a törvényhozási munkálatot, a mely ilyen czéloknak elérésére szolgál. És ne méltóztassanak tőlünk elvenni azt a tudatot és el akarni vitatni, hogy minket ezen a téren a legszentebb meggyőződés vezet, hogy lelkiismeretünk, becsületünk szerint állunk meg azon az utón, a melyen elindultunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor valamely igazság egy ember szivében megfészkeli magát, akkor lehet piszkolás. mocskolás vagy bármiféle fegyver, a mely erről az útról el akarja téríteni, az azon meg fog állani. Méltóztassék csak a történelmet ebben a részben is megvizsgálni. A történelem is mutat fel személyeket, embereket, a kik a maguk meggyőződése mellett megállottak és bármennyire presszionálta is őket a hivatalos hatalom és azoknak az embereknek felfogása, a kik még nem értették meg azt a helyzetet, azt az állapotot, mégis megálltak azon az utón. És a mikor meghívták a szent inkviziczió elé Galileit, hogy hitvallását tagadja meg, tudták kényszeríteni arra, hogy igenis megtagadja a maga hitvallását, hogy deferáljon a vallás tanainak , (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon) mind a mellett, mikor már megtette ezt a hitvallást, kimondotta azt, a mi a szivében élt, hogy igenis, mégis mozog a föld. Mégis mozog a magyar föld is; az a 48-as poros országút talán olyan lesz, a melyen elérünk azokhoz a czélokhoz, a melyeket önök ott a t. túloldalon kivihetetleneknek tartanak, és a melyek ellenében a muszáj nak politikáját állitják elénk. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.} Sümegi Vilmos: Aulikus politika! Csermák Ernő: Nagy Frigyes, a kinek hadvezéri tudása egyike a legnagyobbaknak, a ki tudta azt, hogy eredményeket hogyan kell elérni, a ki tudta azt, hogy (Zaj a jobboldalon. Halljuk/ Halljuk ! a szélsöbahldalon.) melyek azok a czélravezető utak és módok, a miket a hadviselésben folytatni--kell, azt mondotta : »Tudni kell a kellő jsillanatban megállani; a ki minden áron erőszakolja a szerencsét, vesztébe rohan«. Ennek megfordított ja viszont az, hogy tudni kell a kellő utón odáig előrehaladni, a meddig előrehaladnunk kell, mert a ki rálép a lemondás útjára, a ki rálép a hátrálás útjára, az nem tudja megtalálni azt a pontot, a melyen neki meg kell állania, az ugyancsak szintén a vesztébe rohan. Kimutattam azt, hogy a törvényes állapotok szerint is mennyire rohanunk azon a veszedelmes utón, a mely egyre-egyre több jogot vesz el tőlünk, egyre-egyre több jogot ruház át arra a másik faktorra, a. mely. sajnos, ezen a téren velünk szemben áll, a kivel szemben a mi jogainkat ki kellene vívnunk, (ügy van! a szélsöbahldalon.) E ponton a nemzeti összetartásnak kellene Magyarországon megnyilvánulnia, és követnünk kellene azt a példát, a melyet más nemzetek mutatnak. A mikor Magyarországról van szó, ott látjuk Ausztria példáját, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minden pártja, minden nemzetisége kész arra, hogy ellenünk törjön, hogy félre tegyenek minden szempontot, a mely őket szétválasztja, és egyetlen szempontot, egyetlen czélt tűznek maguk elé, az a czél pedig az, hogy Magyarország, legyen akár katonai, akár közgazdasági harcz, ebben a harczban a rövidebbet húzza, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A ki figyelemmel kisérte a franczia-német háború történetét, annak a befejezését, tudja, hogy a mikor megkötötték a békét, a franczia államférfiak, a kik aláírták a szerződést, a megaláztatás miatt sirva foglaltak helyet a kocsiban, a melyen a békekötés helyéről távoztak. Pedig annak a békének eredménye az volt, hogy bizonyos területi veszteségről volt szó, a mely Francziaországnak nagy komplexusához kéjjest nem juttatott lényegesebb részt Németországnak, (Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) és szó volt anyagi kérdésekről, a melyeket Francziaországnak teljesíteni kellett. Azok az államférfiak az áldozatokat mégis oly súlyosaknak, oly lealázóknak tekintették, hogy sirva fakadtak, a mikor maguk közt voltak, a mikor már nem kellett a fórumon állniok, a mikor már aláirtak a békeszerződést, a mely a lealázó feltételeket tartalmazta. Már most méltóztassék azt a lelkiállapotot elképzelni, hogy vájjon Francziaországnak mily lelkiállapota lett volna akkor, ha Németországgal szemben Francziaországnak el kellett volna fogadnia a német vezényszót, (Nagy mozgás a, jobboldalon.) el kellett volna fogadnia, hogy Francziaországnak tisztikara német legyen, (Nagy mozgás és ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) el kellett volna fogadnia, a mint nálunk van, hogy a diplomácziai külképviseletben Magyarországnak alattvalói akárhova fordulnak, mindenütt a német nyelv uralkodik, (Zaj. Elnök csenget.) minden német, a mi Magyarországot kívülről mutatná, minden német, a mi Magyarországot belülről erejében mutatja, és akkor elénk állnak, hogy ezt az állapotot fejleszszük, hogy ismerjük el magunkénak ! Hát, t. ház, mi ezzel szemben a nálunk alaptörvényt képező chlopy-i parancsnak álláspontján vagyunk és csak azt mondhatjuk, hogy ezt nem teszszük soha. (Helyeslés balfelől.) Nem teszszük és nem tehetjük. És ha a saját érvelésükkel akarunk argumentálni, akkor kérdezzük, hogy ha Magyarországon nem alkalmas a magyar hadsereg arra, hogy szükség esetén Magyarország védelmét kellőleg eszközölhesse, akkor miért szavazzuk meg annak a magyar honvédségnek a szaporítását, akkor mi hasznát