Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

200 $50. országos ülés 19Ü szeptember tl-én, csütörtökön. behivha/tónak mondja ki a póttartalékosokat, a mivel egyenesen megkeTüli azt a jogot, a mely már az ujonczlétszám kiállítására és arra vonatkozik, hogy Magyarországban csak a tényleg megszavazott ujonczjutalékot lehet kiállítani és tényleges szolgálatra behivni. Mert igaz, hogy az 1888 : XVIII. törvényezikk 1. §-a különös körülményektől teszi függővé azt a helyzetet, a mikor be lehet hivni a póttartalékos haderőt, de vájjon ki fog ö felsége parancsával perbeszállani, ki fog ö felségével vitatkozni azon, hogy helyesen, jogszerüleg hivta-e be ugyanakkor a póttartalékosokat, a mikor az ujon ez jutalék tényleges kiállítása épen azért nem történik meg, mert Magyarország törvényhozása nem akarta és nem akarja megszavazni azt az ujonczjutalékot, a mely helyett Ö felsége póttartalékosokat hívhat be. Az 1889. évi VI. t.-cz, pedig 14. §-ában is, de általában számos jmragrafusában csak ugy hemzseg azoktól a tételektől, a melyek mind arra vonatkoznak, hog}- Ö felsége parancsára, és ö felsége parancsára. Minden tétel egy-egy darabet tör le a nemzeti jogokból, minden tétel elvesz valamit abból, a miért küzdöttünk, a minek nem megállását, de fejlesztését vártuk az 1807. évi XII. t.-ezikket követő időkben, a melyekre nézve az volt a reményünk, hogy igenis, alapját fogják képezni egy jobb jövőnek, a melyben Magyarország jogai meghallgatását, orvoslást fognak találni. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most pedig, a mikor a véderőnek fejlesztéséről van szó, ismét nem találjuk meg azon szempontokat, nem találjuk meg annak honorálását, hogy Magyarország jogai érvényesüljenek, hogy Magyarország követelései megvalósuljanak. Azt mondják, hogy a kilenczes bizottságnak a katonai programmja végre van hajtva, meg van valósítva. B. Mandorff Géza: Mint a készfizetés! Csermák Ernő." Lehet talán, hogy vannak Magyarországon, a kik ezt az állítást elhiszik, én abban a véleményben vagyok, hogy Magyarországon ezt az állítást csak nagyon kevesen fogják elhinni, és mindenesetre túlnyomó azoknak a száma, a kik ezt nem hajlandók akceptálni. B. Mandorff Géza: Különösen a készfizetés után ! CsiiZy Pál : És a kvótaemelés? Csermák Ernő: Azt látjuk különösen a katonai nevelés tételénél, hogy néhány jelentéktelen tárgyra hivatkozik a honvédelmi minister ur, hogy azok magj'-arul taníttatnak, kénytelen azonban bevallani azt, hogy németül taníttatnak a legfontosabb tárgyak, és vigasztalásul odaállítja nekünk, hogy vannak azonban tárgyak még azonfelül, a melyek magyar és német nyelven is taníttatnak ; ilyenek pedig, a melyek magyar és német nyelven taníttatnak: a szabadkézi rajz, a szépírás, a zene és az ének. (Derültség.) Hát t. képviselőház .... B. Mandorff Géza : Gyönyörű paritás ! Tiszt nem lehet a közös hadseregben, a ki németül nem tud ! Csermák Ernő : Ezekben összpontosul a nemzeti jogoknak az a nagy tömege, a mi nemzeti jogot mi kapunk és a melyekért le kell borulnunk ezen javaslatok előtt, a mely javaslatok bennünket utolsó csöj>p vérünkig megterhelnek és kifosztanak. (Ugy van ! Ugy van ! balfelól.) Magyarország, t. képviselőház, mindig loyális nemzet volt, minden dolgán végighúzódik az, hogy Magyarország hű az ő uralkodójához. Talán alkalmas lesz, ha e tekintetben Deák Ferencznek a Pesti Naplóban megjelent húsvéti czikkére is hivatkozom a mely polemizál a Botschafterrel, és azt mondja többek között (olvassa) : A Botschafter április 9-iki számában azt mondja, hogy a magyar történelmen egy elkülönző vágy vonul végig, a mely nemzedékről nemzedékre száll, és a mely épen olyan elevenen él, mint száz év előtt. Ha ez elkülönző vágy alatt a Botschafter azt érti, hogy a magyar nemzet mindig hűen ragaszkodott saját alkotmányos önállásához, és mindig határozott ellenszenvvel viseltetett a hatalomnak és még inkább a hatalom némely kezelőjének azon törekvései ellen, a melyek Magyarország alkotmányának mellőzésére, sőt megsemmisítésére és némileg az ország beolvasztására voltak irányozva, nincs okunk ellenmondani a Botschafter idézett sorainak, mert azon hű ragaszkodás, a belovasztás elleni határozott ellenszenv csakugyan nemzedékről nemzedékre szállt a magyarnál, és ma épen olyan elevenen él, mint száz év előtt, és ha a Mindenható kegyelme tőlünk el nem fordul, élni fog még századok múlva is. De ha a Botschafter az idézett sorokban olyan elkülönző vágyat kivan érteni, a mely a végelszakadási törekvést foglalja magában, akkor kénytelenek vagyunk néhány szóval válaszolni állítására. Hogyha mutatkozott a magyar történelemben időnkint ilyen vágy, sőt valóságos törekvés, mi szülte azt, és mi emelte magasabb fokra ? Maga felel e kérdésre a Botschafter, a midőn elmondja, hogy Magyarország törvényei és alkotmánya gyakran megsértettek a hatalom, vagyis inkább annak kezelői által. Valóban komoly megfontolás után kötött kapcsolatnak megszakasztására egy egész nemzetnél csakis a legnagyobb fokra emelkedett közelégületlcnség szülhet vágyat és törekvést és még ez is csak akkor, ha a dolog jobbrafordulásának minden reménye elenyészik. A múlt időkben nem egy osztrák államférfiú tanácsai és befolyása által, a melylyel a fejedelemre hatott, akarva vagy nem akarva elkövetett mindent, hogy a nemzetben ilyen vágy támadjon. Több szomorú korszakot lehetne idézni e részben a magyar történelemből, bizonyságául annak, hogy az elévülhetetlenségnek és a bizalom megrendülésének nem a magyar nemzet volt az oka. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És midőn évek hosszú során keresztül a magyar alkotmány ellen intézett megtámadások egymást érték; midőn, azoknak természetes következése,