Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-250

2i)0. országos ülés 1911 szeptember 21-én, csütörtökön. 197 ízléstelen! (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Csermák Ernő: Hiszen, gondolom, holnapra méltóztatik szólásra feliratkozni és akkor szívesen meghallgatom. (Halljuk ! Halljuk !) A kereskedelemügyi ministerium költségvetésében a 107. lapon azt találjuk, hogy »a posta- és távirdánál a kisebb javadalmazási! kezelési személyzetet szaporítottam és az uj állások nagyobb részét némileg jobban javadalmazott altiszti létszámban irányoztam elő«. Ez a megboldogult kereskedelemügyi ministernek volt a programmja ; de hogy azt a t. pénzügyminister ur is, mint kereskedelemügyi minister, magáévá tette, az az 1910 augusztus 30-án a lapokban megjelent czikkekből is kitűnik. Tehát akkor, a mikor Magyarországon igen sok helyen torlódás van a szellemi pályákon, a mikor azon kell gondolkoznunk, hogy az intelligens ifjúságot hol helyezzük el, akkor pénzügyi okokból elzárjuk előle az utat, és az az ifjúság nem mehet ahhoz a postához és távirdához magasabb állásokra, mert kisebb javadalmazásu altiszti állásokkal, elzárják előle azt az utat, a hol boldogulását megtalálhatná. És akkor nem örülhetek annak a kitételnek és álláspontnak, a melyet elfoglal a t. minister ur az indokolásban, a hol rámutat arra, hogy a napidijasok és a napibéresek az összes létszámnak 32 %-át teszik ki. Az én nézetem az, hogy ha az állam munkát vesz igénybe, akkor azt a munkát fizesse is meg és polgárait olyan állásokban helyezze el, hogy ott azok, ha megérdemlik, kellőleg díjazva és fizetve legyenek, mikor az államnak funkcziót végeznek, és ne bizzuk ezeket rosszul díjazott emberekre, a kik annak a feladatnak ott, kellőleg meg sem tudnak felelni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azután szembeállítva pl. a hajózásnak tételét azzal a nagy programmal, a melyet a tengerészeti és a hadügyi költségvetés emelésénél találunk. Magyarországnak tengerészeti programmja a kereskedelemügyi minister urnak abban a rövid indokolásban merül ki, a hol azt mondja, hogy a tengerészeti igazgatásnál uj kiadást csak az a 700 K képez, a melyet egy irodasegédtiszti állásnak irodatiszti állássá való átminősítése folytán kellett felvennünk, miután az illető már 1893 óta nem mehetett előre. Hegyi Árpád : Nagyszerű ! Csermák Ernő : És ha ehhez hozzáveszszük, hogy micsoda állapotban vannak a mi utaink, hogy a községi utak még a mai napig sincsenek gondoskodás tárgyává téve, hogy még mindig csak jámbor óhajtás az, hogy azok az utak, a melyek voltaképen a közgazdaságnak szívócsövei, fel legyenek már egyszer véve abba a tervbe, a mely Magyarországnak kiépíti közgazdasági hálózatát: akkor megint csak egy szomorú tételre mutattunk rá, a melynek orvoslását egyáltalában nem találjuk meg. A vasutaknál is, ha végignézünk ezeken a vonalakon, azt látjuk, hogy egyrészt a befektetések csekélyek, másrészt pl. az állomási épületek legnagyobb része még azon a fővonalon is, a mely Budapestet Bécscsel összeköti, még az 1840-es évekből való. Szomorú állapot van minden téren. Ha nézzük a közegészségügyet, azt látjuk, hogy a kimutatás szerint Magyarországon mindössze nyolcz az állaim kórházak száma. Ha pedig ezeket a kórházakat a belső berendezés szempontjából vizsgáljuk, akkor látjuk azt, hogy a törvényhatóságokra van bizva a kórházi szolgálatnak legnagyobb része, a melyek nem birnak a feladatnak kellőképen megfelelni, s akkor, a mikor pl. valamelyik kórházban egy operácziót kell végezni, el kell szállítani a beteget egy másik kórházba, a melyben a felszerelés legalább olyan állapotban van, hogy azt a beteget meg lehessen operálni. Megoperálnak bennünket, megoperálják a zsebünket, de arról nem gondoskodnak, hogy olyan helyen, a hol valósággal operálni kell, tényleg operálni is lehessen. A magyar földmivelésügynek a költségvetése — a randes költségvetést értve, — a mint arra már egy alkalommal rámutattam, mindössze 68 millió korona, ebből a 68 millió koronából is saját bevételéből megtérül 50 millió korona, tehát voltaképen 18 millió korona az, a mit az állam a maga külön jövedelméből rákölt erre az elsőrendű fontosságú tényezőre, a földmivelésügyi tárcza költségvetésére. És ha látjuk, hogy földmivelésügyünk legnagyobb részben még a kezdetlegesség stádiumában van, hogy az intenzív gazdálkodásnak még előszele sem jutott hozzánk, akkor kétségtelen, hogy ezt igen szomorú állapotnak kell tartanunk. Akkor, a mikor a vidéki városok piaczai egyáltalán nincsenek ellátva azokkal a czikkekkel, a melyek a konyhakertészet körébe tartoznak, a mikor egyáltalán a baromfitenyésztésünk nem kielégítő, a mikor drágán kell vásárolni a húst és tojást, akkor látjuk, hogy csak alamizsnaként adnak legelő vásárlásokra valamit, és látjuk, hogy e fontos ágazatok, a kertészet, gyümölcstenyésztés és hasonló dolgok Magyarországnak, a földmivelő államnak, költségvetésében csak 773.000 K-val vannak előirányozva. A pénzügyministeriumnak költségvetésében nagy haladásképen a jogügyi igazgatóságnál a terhes munkálatok feldolgozására egy jogügyi segédfogalmazói állás van szervezve. Azok után, a miket a költségvetésből látunk, kell hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, a mely megint fenyegető kérdése lesz az országnak: a tisztviselők kérdésével, a tisztviselők ellátásával. És ekkor ismét egy szomorú térre léptünk, a melyből nem látunk kivezető utat. Magyarországon ugy vagyunk most, hogy a t. pénzügyminister ur előre számitásba veszi a hadügyi költségek törlesztésére még azokat a jövedelmeket is, a melyek ma-még nem is léteznek, a melyek csak ezután fognak remélhetően kiala-