Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-249

5W. országos ütés i9lí szeptember %0-án, szerdán. 183 az ő kezében-van egy 300, akár 600, akár 800 alá­írással eüátott határozat, de hogy az azon a gyűlé­sen keletkezhetett, még pedig az azon gyűlésen jelenlevők aláírásával, a hol semmiféle aláírás egyál­talában nem történt, az lehetetlen. Talán egy régeb­ben, egy más alkalommal aláirt ivet küldöttek meg a képviselő urnak. Hiszen vannak ott a munka­pártnak emberei, vannak ott munkapártnak tagjai, én azt sem vonom kétségbe. Eitner Zsigmond: Halasról is lehet hozni aláírásokat! Holló Lajos : Azoktól lehet egy ilyen aláírást kapni, de hogy ez a szóban forgó népgyüléssel bárminemű összefüggésben állana, azt ismételten a leghatározottabban tagadom, mert annak nem volt más lefolyása, mint amit itt teljes hűséggel, barátaim teljes tanúságtétele alatt is előadni bátor voltam. De hogy mi volt a tendenczia : ez üzenet akart lenni, jól mondja a t. képviselőtársam. T. i. az idő is kissé alkalmatlan volt; borongós és esős volt az időjárás és a rendőrfőkapitány, a mikor mi megjelentünk és előzőleg benn voltunk a terem­ben, azt az ajánlatot tette, hogy az esős időre való tekintettel is a kerti helyiségből, a hol fedett helyiségek, szalettlik is vannak, vonuljunk vissza a díszterembe. Ott, ígéri, hogy zavartalanul meg­tarthatjuk gyűlésünket. (Zaj és derültség a szélső­baloldalon.) Az lett volna hát a tendenczia, hogy egy tudósítás jelenhessék meg, hogy a független­ségi párt a zavargások miatt és a nép haragja elől kénytelen volt visszavonulni, (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) és akkor az ott maradt nép ezreivel meghozták volna azt az előre elkészí­tett és zsebükben lévő határozatot. De daczára ennek, tessék elhinni t. kép­viselőtársam, kissé kellemetlen volt az eső szitá­lása és én szívesen mentem volna a fedett helyi­ségbe, azonban a félegyházai függetlenségi párt jelenlevő vezérei semmiképpsn sem járultak hozzá a főkapitány ez ajánlatának elfogadásához, mert féltek ezen trükkök bekövetkezésétől. A hely­színén kívánták tehát megtartani a gyűlést, akár­milyen kedvezőtlen volt is az időjárás. Azt mond­ták, hogy ha lesz is zajongás, ám lássuk szemtől­szembe annak a lefolyását. Szóval, ebből egy üzenet készült, a mely azt akarta mondani, a minek t. képviselőtársam is kifejezést adott, hogy ime, lássátok, így visel­kedik most már ez a nagy függetlenségi város, a mely 30 éven át más, mint függetlenségi kép­viselőt nem választott, s a mely ma is minden­féle választások alkalmával teljesen győzelmesen állja ki a küzdelmeket, mert a lefolyt választás is elég élesen, nagy applombbal és eclat-val ment végbe, de végre is teljesen a függetlenségi párt győzelmével végződött. Ebből tehát egy üzenet készült, a mely nem­csak ide szólt, mert az a Magyar Távirati Iroda ilyen tudósításokkal félrevezethette nemcsak a magyar lapokat, hanem a külföldi lapokat is és így beigazolhatta volna azt, a mit t. képviselő­társam is kommentált, hogy a magyar közvéle­mény miként ítéli meg azokat a porhintéseket, a melyek alkalmával mi a 48-iki törvények ország­utjáTÓl felszedett port hintjük a nép szemébe. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Önök a parlamentarizmus őrei! Darabontok! Elnök csenget.) Ezt akarta szolgálni az az üzenet, a mely egyáltalában nem a közvélemény megnyilatkozása, a melyről t. képviselőtársam beszél. Nem akarom azt mondani, hogy ez a parlamentarizmus meg­hamisítása, de mindenesetre a közvéleménynek ferde irányba való tétele és az igazságnak hamis színben való feltüntetése. Ez az, t. képviselőtársam a mi az ilyen tudósításokkal czéloztatott. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És hogyha már erről a dologról beszélek, rá kell még mutatnom arra, hogy mennyire ellen­tétben áll az ilyen eljárás a parlamentarizmussá]. Hiszen Félegyházán voltak küzdelmek. És én nagyon sokra becsültem, hogy a legélesebb harc.z­ban állhattam személyileg is, az igen t. kormány­párt ottani szerveivel, mert én mindig azt szeretem, ha ez a harcz egyenesen és egyforma erők között vivatik meg, és azt hittem hogy ottani küzdelmeink az ottani munkapárti egyének erejével történnek. Azonban ugy láttam, hogy ebbe a küzdelembe egy nagy segitő kéz nyúl bele és hogy azokat az embereket és azokat az akcziókat, a melyeket az ottani közegek intéznek, felsőbb kezek befolyá­solják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Felhozok egy jelenséget, és a t. képviselő ur megbirálása alá bocsátom. Az ottani nagy j)eticzió!v már lezajlottak, a bíróság megállapította a költ­ségeket 32.000 koronában ; ezt a költséget a munka­párt titkárai küldték meg és fizették ki az ottani ügyvédeknek. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Ismerjük az eszközöket! Győrffy Gyula : A Kossuth hagyományából küldték 1 (Zaj.) Holló Lajos : Ehhez még hozzájárul az a tény is és teljesen megvilágítja a helyzetet, hogy a kése­delem is állott be. Mikor a kifizetés történt, az illető munkapárti titkár ur, minthogy elkésett és idő­közben végrehajtási eljárások is tétettek folya­matba, bocsánatot kért, hogy időközben a fizetés meg nem történhetett, mert Jeszenszky állam­titkár ur közben beteg volt. (Zaj és mozgás a szélső­baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérnem kell a t. képviselő urat, szíveskedjék azon körben maradni, a mely a ház engedélyével összeegyeztethető. Holló Lajos : Be is fejezem és igen köszönöm az elnök ur szives figyelmeztetését, de épen minthogy ezt üzenetnek méltóztatott feltüntetni t. kép­viselőtársam, a mely a mi politikánkkal és fel­lépésünkkel szemben nagy, fényes reflektorként hat a nép világába, rá kellett mutatnom arra, hogy ezek a munkák hogy készülnek, hogy prepa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom