Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-244

244. országos ülés 1911 szeptember lk-én, csütörtökön. 143 alkalmazni. (Igaz! Ugy van ! balfelól.) Tessék a nyugalmazott tisztekre vonatkozó rendeletet végrehajtani és az aktiv tiszteket a csapatoknál meghagyni, (Igaz! Ugy van! balfelől) vegyék el a közöshadsereg századparancsnokaitól a raktárak kezelését, akkor a századparancsnokok és a legnagyobb tiszti állományú századok jobban ellenőrizhetik a legénység kiképzését, (Halljuk ! Halljuk !) és akkor valószínűleg jobban fizetett, kevesebb számú tovább szolgáló altiszttel is meg lehet e kérdést oldani anélkül, hogy egyrészt igazságtalanságot, másrészt pedig ellenszenvet okozzunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A véderőjavaslat 13. §-a a sorozásra vonatkozik és annak első pontjának második bekezdése igy szól: »Az az állitásköteles, a kinek fogyatkozása négy hónapon belül és sebészeti műtét, nélkül gyógyithatónak találtatott, polgári kórházba rendelhető.« T. ház ! Hogy valaki, a ki a közegészséget veszélyezteti, minden körülmények között gyógykezelésre köteleztessék, értjük, de hogy egy, különben keresetképes állitásköteles, kinek valamely fogyatkozása négy hónapon belül talán meggyógyul, de nincs kizárva, hogy nem gyógyul meg, (Igaz! Ugy van! balfelől.) mégis köteles legyen magát saját költségén gyógyíttatni, ezt jó lesz a javaslatból kihagyni, ha nem akarunk ismét a katonai szolgálat iránti ellenszenvre okot szolgáltatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Honvédségünk békeállományának felemelése és tüzérséggel való ellátása által, sajnos, csak költségeink nagyobbodnak, nem pedig a honvédség önállósága. Nem helyeselhetjük azt sem, hogy a közöshadsereg két utolsó tartalékos évfolyamát a honvédségtől elvonják és ezáltal nemcsak nemzeti szempontból károsítják, hanem annak harczi létszámát is körülbelül 100.000 emberrel csökkentik. Közbevetőleg a meglevő létszám beosztásának és kihasználásának egy más részére kivánck kitérni, midőn felemlítem, hogy a már többször szóvá tett, ezrekre menő tiszti szolgák kérdését végre helyesebb mederbe hozták, a mennyiben egy uj rendelet szerint a tiszti szolgák, nemkülönben a katonai zenekarok tagjai az egészségügyi csapatok szolgálatára lesznek kiképezve és háború esetén alkalmazva. Ezzel kapcsolatban szinte komikus és a hadvezetőség czopfos felfogására vall, hogy a dobosok intézményét még mindig nem törli el és a csapatoknál még mindig apasztja az ily teljesen felesleges figuránsok által a fegyveres erő számát. B. Hámos Antal: A gyalogságnál a dobos nem felesleges ! (Felkiáltások a, baloldalon : Hiszen a lovasságnál nincs !) Szabó István (zámolyi) : Az osztrák honvédgyalogságnál és a vadászoknál ezt az intézményt már eltörölték. Ott kürtös van, de dobos nincs. A kürtösnek van fegyvere, a dobosnak pedig nincs és épen oda akarok kilyukadni, hogy tisztán csak azért, hogy az uj aluminiumdobok mellé embereket állítsanak, talán mégsem szükséges egy-egy gyalogezred harczvonalát körülbelül 48 fegyverrel, tehát 102 ezred harczvonalát körülbelül 5000 fegyverrel apasztani. (Blémk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Posgay Miklós: Azért kell, hogy azután a faluban a végrehajtó mellett dobos legyen. Szabó István (zámolyi) : Hogy közjogi szempontból mennyi sérelmet foglal magában ezen reform, talán elég, ha Kmety Károly egyetemi tanár kifogásaira utalok, a 20., 21. és 28. §-okra vonatkozólag, nem is szólva azon sérelmekről, a melyekben a katonai perrendtartás bővelkedik. De lássuk az u. n. szocziális vivmánvokat. • (Halljuk! Halljuk!) A véderőj avaslat, hogy az eddiginél jóval nagyobb számban követelt pénz- és véráldozatot némileg ellensúlyozza, a családfentartó kedvezményét kibővíti és a fegyvergyakorlatok számát és idejét pedig csökkenti. A kormány nem is mulasztja el ezt kellő formában hirdetni és kidomborítani. Szabadjon azonban itt egy különös körülményre rámutatnom, a mely a kormány jó indulatát más színben tünteti fel. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Telegdi t. képviselőtársam a hírlapok szerint azt mondotta, hogy a kormány a kiszolgált katonák kárpótlásával foglalkozik, a mi azonban tévedésen alapul. De ime, Ausztriában már évek óta bizonyos kulcs szerint segélyezik a fegyvergyakorlatokra bevonult szegényebb sorsú tartalékosok családjait, holott nálunk, hol nagyobb a szegénység, hasonló tervről, sajnos, osak most történik említés. Különös az is, hogy a mig Ausztriában az előfogatokat és a beszállásolási díjazást szintén néhány év óta rendezték, nálunk még mindig a régi díjtételek vannak érvényben, pedig ezen a téren is helyénvaló volna a mielőbbi intézkedés. Megjegyzem, hogy ezen szükkeblüségnek nemcsak polgáraink, hanem a hadsereg is kárát vallja, mert az előfogat csak egyik községből a másikig tartozik szolgálatot teljesíteni, és, ha ezen jogát ily rossz -fizetés mellett gyakorolja, a katonai szállítmányok továbbvitelét nagyon hátráltatja. Ausztriában a már rendezett fizetés mellett ez nem történik meg. Ott a jól fizetett előfogat a szállítmányt bármely távolságra szívesen elviszi. Ily elbánásban részesülünk úgyszólván minden vonalon, a midőn kompenzáezióról van szó. (Ugy van ! a baloldalon.) Darvai Fülöp : Majd a részletes tárgyalásnál megbeszéljük ! (Zaj balfelől.) Lovászy Márton : Vissza a bizottsághoz ! Szabó István (zámolyi): Vegyük a jelvények kérdését, mely ugy látszik, majd csak akkor fog megoldást nyerni, ha a lobogókat a csapatoktól bevonják. (Ugy van! balfelől.) Vagy ne érintsen bennünket fájdalmasan, midőn a külfölddel szemben talán legjobban exponált m. kir. testőrség szolgálati jelvényén,