Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

234. országos ülés 1911 augusztus 3l-én, csütörtökön. 7 formában kifejezést adott a feletti méltatlanko­dásának, hogy itt az országházban a technikai obstrukczió folyik, szóvá tette a zárt ülésen, és beszéde közben felemiitette, hogy a kultuszvita több mint négy hétig tartott és azt mégis senki nem nehezményezte. Erre a kijelentésre hagyta el az én ajkaimat ez a rövid megjegyzés : Tisztességes vita ellen senkinek sem lehet kifogása. Méltóztassék még a formáját is nézni ennek a kijelentésnek : ez in/perszonális alakban van, tehát nem is párt­vélemény, hanem általános igazság; azt mond­hatnám, igazi útszéli igazság. Már most lehet, hogy abban a zajban, a mely akkor a zárt ülésen uralko­dott, ezt a 48-as és függetlenségi párt valamelyik tagja magára vagy a pártra nézve sértésnek vette, és az én rendreutasitásomat követelte, a mely rendreutasitásban az elnök tényleg részesitett is. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyesen!) Az elnöki rendreutasitás után felszólaltam, és a legelső szavam, a melyet a dolog érdemére nézve tettem, az volt, hogy sohasem szoktam provokative viselkedni. Ez a viselkedés most is teljesen távol áll tőlem. Én sem személyt, sem pártot sérteni nem akartam és nem is sértettem. Igaz, hogy azután mondottam néhány szót, a melyekre később rátérek ; de azt hiszem, hogy azzal a kijelentéssel, azzal a határozott, férfias kijelentéssel én annak a közbeszólásnak a magam részéről minden élét elvettem, és nem láttam semmi okát annak, hogy e miatt olyan nagy felháborodás törjön ki, mint a milyen a zárt ülésen, de azt követőleg 24 teljes óra után még a nyilt ülésen is kitört. Kovács János: Minden meg van bocsátva! Csuzy Pál: Milyen nagylelkűek ! Antal Géza: Ha valaki maga kijelenti, hogy ő sem személyt, sem pártot sérteni nem akart és nem is sértett, s ha valaki még ezenkivül elnöki rendreutasitásban részesült, elnöki rendre­utasitásban, a mely a legsúlyosabb parlamenti sértéseket is egyszerre eliminálja, a mely elnöki rendreutasitás után senkinek ujabb megkövetés követelésére nincsen joga, felhivom a t. ház mél­tányossági és jogérzékét, hogy vájjon ezután volt-e joga, nem is szólva a méltányosságról, de volt-e joga akárkinek én tőlem, vagy attól a párttól, a melyhez tartozni szerencsém van, a vélt sére­lem kiengesztelésére ujabb megkövetést köve­telni ? Hiszen, t. ház, ez nem egyéb, egy elnöki rendreutasitás után s egy ilyen nyilt, férfias ki­jelentés után, mint egy Gessler-kalap felállítása, hogy hajoljunk meg előtte még azután is, midőn minekünk teljes jogunk és teljes igazságunk volt. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Nem akarom hosszabban vázolni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) az ezután történt eseménye­ket. Nem akarom részletesen feltüntetni, hogyan vette észre maga a t. ellenzék, hogy itt velem és ezzel a párttal szemben egy jogtalan kívánal­mat állított fel és hogyan igyekezett maga a t. pártvezér, Justh Gyula t. képviselőtársam itt a nyilt szinen módját ejteni annak, hogy valami módon minden nagyobb emóczió nélkül ez a kér­dés mégis elimináltassék. Ök maguk jelentették ki ezt magukra nézve sértésnek és ezt a sértést fentartották négy napig, az ötödik napra azon­ban kikapcsolták, (ügy van! derültség jobbfelől.) Csuzy Pá!: Még benne vannak a kikapcso­lásban ! Antal Géza: Nem is említettem volna fel még ennyire részletesen sem ezt a kérdést, ha nem akartam volna az ország szine előtt feltün­tetni azt, hogy a zárt ülésen történt második fel­szólalásomra, a melyre Szmrecsányi György t. képviselő ur hivatkozott és a melyben azt mon­dottam, hogy közbeszólásom semmiesetre sem lehet a technikai obstrukczióra ok, hanem csak ürügy, (Ugy van! jobbfelől.) hogy, mondom, erre az én második felszólalásomra feltétlenül jogosítva voltam. (Ugy van! jobbfelől.) Mert hogy nem ok volt, t. ház, hanem csak ürügy, azt a következmények tényleg megmutat­ták, (Helyeslés a jobboldalon.) a mikor négy nap múlva ezt az egész kérdést teljesen elfelejtették. ( Felkiáltások a szélsőbaloldalon : El van felejtve ! Mozgás a jobboldalon.) Es azt hiszem, hogy a Justh-párt szeretné legjobban, hogyha ezt a kér­dést mi is teljesen elfelejtettük volna és én magam sem emlékezném rá. (Helyeslés és derültség a jobb­oldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) De, t. ház, az országnak is szüksége van arra, hogy emlékezzék az ilyen momentumra és hogy lássa, hogy technikai obstrukcziók micsoda indok­ból fejlődhetnek. (Elénk helyeslés a, jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Es van még egy szempont, a miért én ezt az egész kérdést itt felhoztam, (Halljuk !) nevezetesen az, hogy bármilyen kicsiny legyen is ez az ügy, épen ugy, a mint a harmatcseppen megtörik a nap fénye és szivárványt mutat, (Halljuk ! Hall­juk !) épen ugy ebben a kicsiny ügyben is a koa­liczió egész eljárása, a melyet a nemzeti küzdelem alkalmával tanúsított, tipikus hasonlatban, tipikus példázatban állhat az ország szeme előtt. Egy hang (jobbfelől) : De mortuis nil nisi bene ! (Mozgás a jobboldalon.) Antal Géza: Méltóztassék csak visszaemlé­kezni arra a nemzeti küzdelemre. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Az igen tisztelt ellenzék akkor azt a követel­ményt állította fel, hogy magyar vezényszó nélkül nincsen béke. Ennek a követelménynek nem­telj esitése esetén obstrukczióval fenyegetődzött és tényleg sikerült is neki az egész országot ob­strukczióba kergetnie, tényleg sikerült a törvényes rendet felforgatnia. (Ugy van! a jobboldalon.) És akkor következett 1906. januáriusában az a, törekvés, hogy csak valami nyilatkozatot tehessen az ellenzék és akkor azután elsimulnak ezek az ellentétek és mikor erre nem kapták meg az enge­delmet, 1906. áprilisában ezt az egész kérdést kikapcsolták. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom