Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-234
234. országos ülés 1911 augusztus 3l-én, csütörtökön. 7 formában kifejezést adott a feletti méltatlankodásának, hogy itt az országházban a technikai obstrukczió folyik, szóvá tette a zárt ülésen, és beszéde közben felemiitette, hogy a kultuszvita több mint négy hétig tartott és azt mégis senki nem nehezményezte. Erre a kijelentésre hagyta el az én ajkaimat ez a rövid megjegyzés : Tisztességes vita ellen senkinek sem lehet kifogása. Méltóztassék még a formáját is nézni ennek a kijelentésnek : ez in/perszonális alakban van, tehát nem is pártvélemény, hanem általános igazság; azt mondhatnám, igazi útszéli igazság. Már most lehet, hogy abban a zajban, a mely akkor a zárt ülésen uralkodott, ezt a 48-as és függetlenségi párt valamelyik tagja magára vagy a pártra nézve sértésnek vette, és az én rendreutasitásomat követelte, a mely rendreutasitásban az elnök tényleg részesitett is. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyesen!) Az elnöki rendreutasitás után felszólaltam, és a legelső szavam, a melyet a dolog érdemére nézve tettem, az volt, hogy sohasem szoktam provokative viselkedni. Ez a viselkedés most is teljesen távol áll tőlem. Én sem személyt, sem pártot sérteni nem akartam és nem is sértettem. Igaz, hogy azután mondottam néhány szót, a melyekre később rátérek ; de azt hiszem, hogy azzal a kijelentéssel, azzal a határozott, férfias kijelentéssel én annak a közbeszólásnak a magam részéről minden élét elvettem, és nem láttam semmi okát annak, hogy e miatt olyan nagy felháborodás törjön ki, mint a milyen a zárt ülésen, de azt követőleg 24 teljes óra után még a nyilt ülésen is kitört. Kovács János: Minden meg van bocsátva! Csuzy Pál: Milyen nagylelkűek ! Antal Géza: Ha valaki maga kijelenti, hogy ő sem személyt, sem pártot sérteni nem akart és nem is sértett, s ha valaki még ezenkivül elnöki rendreutasitásban részesült, elnöki rendreutasitásban, a mely a legsúlyosabb parlamenti sértéseket is egyszerre eliminálja, a mely elnöki rendreutasitás után senkinek ujabb megkövetés követelésére nincsen joga, felhivom a t. ház méltányossági és jogérzékét, hogy vájjon ezután volt-e joga, nem is szólva a méltányosságról, de volt-e joga akárkinek én tőlem, vagy attól a párttól, a melyhez tartozni szerencsém van, a vélt sérelem kiengesztelésére ujabb megkövetést követelni ? Hiszen, t. ház, ez nem egyéb, egy elnöki rendreutasitás után s egy ilyen nyilt, férfias kijelentés után, mint egy Gessler-kalap felállítása, hogy hajoljunk meg előtte még azután is, midőn minekünk teljes jogunk és teljes igazságunk volt. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Nem akarom hosszabban vázolni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) az ezután történt eseményeket. Nem akarom részletesen feltüntetni, hogyan vette észre maga a t. ellenzék, hogy itt velem és ezzel a párttal szemben egy jogtalan kívánalmat állított fel és hogyan igyekezett maga a t. pártvezér, Justh Gyula t. képviselőtársam itt a nyilt szinen módját ejteni annak, hogy valami módon minden nagyobb emóczió nélkül ez a kérdés mégis elimináltassék. Ök maguk jelentették ki ezt magukra nézve sértésnek és ezt a sértést fentartották négy napig, az ötödik napra azonban kikapcsolták, (ügy van! derültség jobbfelől.) Csuzy Pá!: Még benne vannak a kikapcsolásban ! Antal Géza: Nem is említettem volna fel még ennyire részletesen sem ezt a kérdést, ha nem akartam volna az ország szine előtt feltüntetni azt, hogy a zárt ülésen történt második felszólalásomra, a melyre Szmrecsányi György t. képviselő ur hivatkozott és a melyben azt mondottam, hogy közbeszólásom semmiesetre sem lehet a technikai obstrukczióra ok, hanem csak ürügy, (Ugy van! jobbfelől.) hogy, mondom, erre az én második felszólalásomra feltétlenül jogosítva voltam. (Ugy van! jobbfelől.) Mert hogy nem ok volt, t. ház, hanem csak ürügy, azt a következmények tényleg megmutatták, (Helyeslés a jobboldalon.) a mikor négy nap múlva ezt az egész kérdést teljesen elfelejtették. ( Felkiáltások a szélsőbaloldalon : El van felejtve ! Mozgás a jobboldalon.) Es azt hiszem, hogy a Justh-párt szeretné legjobban, hogyha ezt a kérdést mi is teljesen elfelejtettük volna és én magam sem emlékezném rá. (Helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) De, t. ház, az országnak is szüksége van arra, hogy emlékezzék az ilyen momentumra és hogy lássa, hogy technikai obstrukcziók micsoda indokból fejlődhetnek. (Elénk helyeslés a, jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Es van még egy szempont, a miért én ezt az egész kérdést itt felhoztam, (Halljuk !) nevezetesen az, hogy bármilyen kicsiny legyen is ez az ügy, épen ugy, a mint a harmatcseppen megtörik a nap fénye és szivárványt mutat, (Halljuk ! Halljuk !) épen ugy ebben a kicsiny ügyben is a koaliczió egész eljárása, a melyet a nemzeti küzdelem alkalmával tanúsított, tipikus hasonlatban, tipikus példázatban állhat az ország szeme előtt. Egy hang (jobbfelől) : De mortuis nil nisi bene ! (Mozgás a jobboldalon.) Antal Géza: Méltóztassék csak visszaemlékezni arra a nemzeti küzdelemre. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Az igen tisztelt ellenzék akkor azt a követelményt állította fel, hogy magyar vezényszó nélkül nincsen béke. Ennek a követelménynek nemtelj esitése esetén obstrukczióval fenyegetődzött és tényleg sikerült is neki az egész országot obstrukczióba kergetnie, tényleg sikerült a törvényes rendet felforgatnia. (Ugy van! a jobboldalon.) És akkor következett 1906. januáriusában az a, törekvés, hogy csak valami nyilatkozatot tehessen az ellenzék és akkor azután elsimulnak ezek az ellentétek és mikor erre nem kapták meg az engedelmet, 1906. áprilisában ezt az egész kérdést kikapcsolták. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.)
