Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-243

132 Hh'ó. országos ülés Í9Í1 szeptember 13-án, szerdán. elnök úrtól, hogy az ismeretes sérelmes intézkedéseket megszüntesse, illetve jóvá tegye ? 4. Hajlandó-e a t. ministerelnök ur, mint az összkormány feje, odakatni, hogy az állami hivatalok főnökei a hatóságuk alá tartozó egyéneket a Kap czimű újság olvasásától el ne tilthassák, sőt őket kérdőre se vonhassák a miatt, mert személyi jogukkal élve a Napot olvassák.* (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interjDelláezió kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. képviselőház! Báró Sehönaich. közös hadügyminister ur lemondása tárgyában augusztus 16-dikánterjesztettemelő egy interpellácziót, a melyre akkor a t. ministerelnök ur nekem a következő választ adta (olvassa) : >>A benyújtott interpelláezióra rögtön megadom válaszomat. Az röviden a következő. Igenis van tudomásom arról, hogy báró Sehönaich hadügyminister régibb idő óta szabadságot élvez, de arról hogy lemondott volna, semmi tudomásom sincs.« (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nem is mondott le !) ügy látszik, a t. túloldal nagyon jól van informálva arról, hogy a ministerelnök ur mit tudott akkor és mit nem. tudott és ugy látszik, arról is, hogy mit tud ma és mit nem tud. Azonban közjogilag még mindig csak a ministerelnök felelős a háznak ; csak a mit ő tud, az lehet irányadó reánk nézve. Ennélfogva én a ministerelnök urnak akkori válaszát tudomásul vettem, mert ha nekem a kormányelnök egyenes kérdésemre kijelenti, hogy arról neki tudomása nincs, azt nekem kötelességem tudomásul venni. Azonban akkor is kifejeztem azt a véleményemet, hogy a sajtó ezt a választ ugy, mint én, aligha fogja tudomásul venni. És az azóta bekövetkezett események világosan bizonyitják, hogy a sajtó volt jól informálva, nem a t. ministerelnök ur. Annyira jól volt informálva, hogy a sajtónak volt igaza és most már a t. ministerelnök ur is kénytelen hivatalosan tudomást venni arról, hogy a közös hadügyminister tényleg lemondott. Ezúttal nem fogok annak indokolására ismételten rátérni, hogy miért fontos ránk nézve, hogy ezen válság elintézése körül érvényesitette-e a ministerelnök ur az alkotmány által ráparancsolt befolyását. Ránk nézve ezúttal sokkal fontosabb a közös hadügyministeri válság kérdése, mint Ausztriára nézve, mert hiszen a véderőj avaslatok, melyek a véderő organizáczióját sok évtizedre vannak hivatva átalakitaní, nálunk már tárgyalás alatt vannak, inig Ausztriában nincsenek napirenden sem ; ennélfogva ránk nézve nagyon fontos körülmény az, ha ezen törvényjavaslatok tárgyalása közben ezen törvényjavaslatok szerzője, a közös hadügyminister, megbökik és helyébe uj közös hadügyminister jön. (Igaz! ügy van! a szélsőhaloldalon.) Fontos pedig az azért, mert a t. ministerelnök ur múltkori megjegyzésével szemben, hogy t. i. ezen törvényjavaslatok szerzője és végrehajtója a magyar kormány, már akkor bátor voltam kijelenteni, hogy ez tévedés, mert a törvények szerint igenis az összes véderőjavaslatok szerzője és végrehajtója a közös hadügyminister. Allitottarn akkor, ma pedig a törvényjavaslatokból fogom bizonyitani, hogy ezen törvények kizárólag csakis a közös hadügyminister resszortjába tartoznak és ő is fogja azokat végrehajtani. Ily körülmények közt az a kérdés is fontos reánk, illetve az országra nézve, és azt hiszem, a t. túloldalra nézve is, vájjon a leendő közös hadügyminister ezen javaslatokat vállalja-e ? Mert csúnyább és gyermekesebb játékot egy nemzettel s annak törvényhozásával űzni nem lehetne, mintha ezen véderőj avaslatokat nekünk tárgyalásra előterjesztik, egész nyáron át velünk szünet nélkül tárgyaltatják. (Nagy zaj jobbfelől. Felkiáltások: Dehogy tárgyaltuk! Csak névszerint szavaztunk !) A t. közbeszóló uraknak megjegyzem, hogy a véderőről szóló javaslatok itt igenis tárgyaltattak, szakszerűen és hozzáértő módon. (Ellenmondások a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Pál: Nem hallgatták ! Turnusban voltak ! Szabadságon voltak és nem hallgatták meg a beszédeket. (Zaj.) Elnök: Mindkét oldalon kérem a képviselő ' urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Győrffy Gyula: Hogy a t. túloldal ncrn vett tudomást azon beszédekről, sőt saját szónokainak a beszédeiről sem, a melyek a véderő-javaslatok felett elhangzottak, ezzel csak arról tesz tanúságot, hogy azzal, a mit ezek a javaslatok tartalmaznak és ezeknek kritika jávabegyáltalában nem törődik. (Igaz ! Ugy van ! a, szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől. Elnök csenget.) B. Hámos Antal : Ismerjük a 88. §-t. (Zaj.) Elnök (csenget) : Báró Hámos Antal kéjjviselő urat figyelmeztetem, hogy közbe ne szóljon. (Halljuk I Halljuk !) Győrffy Gyula: Az ország és az önöket ideküldött polgárság tudomásul fogja venni ezt és annak idején alkalmazkodni fog ahhoz, hogy a törvényhozásban mikép van képviselve a többség részéről. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De mindannak daczára, hogy önök^a véderőjavaslatok tárgyalásáról tudomást nem vesznek, és csak a szavazásokra emlékeznek, mindennek daczára a napló és a ház jegyzőkönyvei rögzítették meg azokat a beszédeket és azt a kritikát, a melyek e törvényjavaslatról szólottak. (Felkiáltások jobbfelől : Csak keveset hallottunk! Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tegnap már megsokaliák. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Már most, t. képviselőház, hogy mennyire fontos e javaslatokra nézve a közős hadügyminister személye és annak politikája, erre nézve egyszerűen bátor vagyok utalni arra a bizonyos 88. §-ra, a mely a véderőtörvényjavaslat végrehajtását a honvédelmi ministerre bizza. A 88. §.