Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-242
122 242. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. A ministei ur kimutatta azt, hogy a reform rendes kiadásai 1911-hez képest 1921-ben 84-5 millió korona többletet fognak feltüntetni, én pedig kimutattam azt, hogy ezen összeg nem 84.5 millió többlet lesz, hanem jóval több 200 millió koronánál. A különbség tehát kettőnk számítása között abban áll, hogy a minister ur szerint 552 millió korona maradna fenn 1921-re költségvetésünkben kulturális, szocziális czéljainkra, az én számitásom szerint pedig legjobb esetben 86 millió; tehát 86 millió korona többletünk volna tiz év rohamos fejlődésének, minden igényének kielégítésére, (ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Magam is azt hiszem, t. képviselőtársam, — és itt bátor vagyok megfelelni arra a kérdésre, a melyet hozzám intézett, — hogy ezek a bevételek valósággal nagyobbak lesznek, mint a milyeneket én kimutattam, de nem azért és nem olykéjien, mint a hogy a honvédelmi minister ur mondotta, hogy minden adóemelés és minden különleges eszközöknek alkalmazása nélkül, hanem igenis magasabb lesz, mert azt látom, hogy a kormány már ma is azon az utón van, hogy ennek a reformnak horribilis költségeit előteremtse, még pedig olyképen, hogy egyrészt uj monopóliumokat hoz be, másrészt a meglévő fogyasztási adókat, tehát azokat az adókat, a melyek a legszegényebb népet a legjobban sújtják, már most is emeli, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és mert azt veszszük észre, hogy az egész országban a harmadosztályú kereseti adó grófjának egy szerény kis meghúzása mégis csak bekövetkezett, a mi miatt fel is jajdult már az egész ország, (ügy van! hálj elől.) Hiszen mi is elismerjük azt, hogy állami bevételeinket emelnünk kell; emelnünk kell azért, hogy államháztartásunk egyensúlyát helyreállítsuk, emelnünk kell azért, hogy megkezdett reformjainkat befejezzük, emelnünk kell azért, hogy ne legyünk kénytelenek a gyermekvédelmet megszorítani, és a törvényben elvállalt kötelezettségeinknek eleget nem tenni. De hogy ez a nemzet akár csak a legközelebbi tiz esztendő alatt is erejének megfeszítésével azért dolgozzék, hogy katonai nagyhatalommá váljék, és minden egyéb kulturális és szocziális fejlődésében stagnáljon : ezt is meg szabad és meg kell tennünk, de csak egyetlenegy esetben, akkor, ha feltétlenül bebizonyosodott előttünk az, hogy a hadsereg reformjának ez a mértéke feltétlenül szükséges azért, hogy állami biztonságunk megóvassék. Már most mit jelent az tulaj donképen, hogy nekünk nagyhatalmi állásunkat fenn kell tartanunk ? Azt jelenti-e, hogy akkora haderőt tartsunk fenn, a minőt Németország vagy Francziaország fenntartanak ? Csak egyre kívánok röviden rámutatni. Francziaország az ő óriási gyarmataival, a melyeknek terjedelme — ha jól emlékszem, — tiz millió négyszögkilométer, összes haderejét 247.000 ujonczból állitja ki. Ha beáll az az eset, a mit én nagyon valószínűnek tartok, hogy az altisztek harmadik szolgálati évéről kénytelen lesz a t. kormány lemondani és ezt ismét az ujonczok felemelt létszámával pótolni, akkor, nem, a mint a honvédelmi minister ur mondotta, 238.000 ujonczot fog kelleni kiállítani Ausztriának és Magyarországnak a honvédséggel együtt. . . (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek t. képviselőház! (Halljuk I Halljuk!) A szónokot pedig kötelességem figyelmeztetni arra, hogy a tanácskozásra szánt időt már egy félórával túlhaladtuk. (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! baljelől. Elnök többször csenget.) Csendet kérek, t. képviselőház ! Ezt a ház minden egyes tagja tekintetbe venni tartozik, ennélfogva kérem a szónokot, hogjr fejtegetéseit most már befejezni szíveskedjék. (Élénk helyeslés és zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Helyes ! Helyes I) Pajzs Gyula: Meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt és befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Még csak egy megjegyzést méltóztassanak megengedni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az a harsogó helyeslés, a mely a túloldalról felhangzott akkor, a midőn az elnök kénytelen volt, a házszabályok alapján, engem figyelmeztetni arra, hogy fejezzem be beszédemet, épen nem biztató reánk nézve a tekintetben, hogy mi érvekkel legyünk képesek meggyőzni a t. túloldalt álláspontunk helyességéről. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.. Folytonos zaj és ellentmondások jobbfeJM.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek t. képviselő urak ! Pajzs Gyula : Nagyon sok mondanivalóm lett volna még . . . (Zaj.) Elnök (ismételten csenget) : A t. képviselő urnak ezen megjegyzésére egy észrevételt kell tennem, és ez az, hogy a rendes tanácskozási időn belül a képviselő ur beszédének meghallgatása tekintetében nem panaszkodhatott az ellen, hogy őt meg nem hallgatták volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Pajzs Gyula : Megszakítom beszédemet, t. képviselőház, és egy szót sem szólok többet. A javaslatot nem fogadóméi, (Élénk helyeslés a bal- és a, szélsőbaloldalon.) és az általam előadott okoknál fogva a következő határozati javaslatot nyújtom be és ajánlom elfogadásra a t. háznak (olvassa) : Határozati javaslat: Tekintettel arra, hogy a képviselőház véderőnk fejlesztését csak azon határig tartja megengedhetőnek, melyet állami biztonságunk elkerülhetetlenül megkövetel, és a melyet közgazdasági erőforrásaink szolgálati képessége megenged; tekintve továbbá, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat a haderő fejlesztése szükséges méreteinek megítélésére kellő támpontot nem nyújt, a reform költségeit hézagosan és csak részben mutatja ki, a nemzeti követelményeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Kimondja a képviselőház, hogy a véderőről szóló törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, azt a napirendről leveszi és egy 27 tagból