Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-242
116 Ikl. országos ülés 1911 Méltóztassék figyelembe venni, hogy a katonai rendes kiadásainknak körülbelül 95%-a csupa oly tételekből áll, a melyeknek nagymérvű áremelkedése a legközelebbi jövőben biztonsággal be fog következni. A 220 millió koronából, a melyet Magyarország a folyó 1911. esztendőben katonai rendes kiadásokra költ. 75 millió korona megy ruházatra és felszerelési tárgyakra, 50 millió megy lóbeszerzésre, legénység és lovak ellátására, 14 millió fűtőanyagra, 70 millió legénységi és tiszti adjutumra, tehát a mint emiitettem, 95%-nál több megy oly tételekre, a melyek áremelkedése a legközelebbi jövőben okvetlenül be fog következni, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiába kutatom e reformjavaslat indokolásában, táblázataiban, mindenféle részeiben azokat a tételeket, a melyek elő volnának irányozva arra, a mit minden józan gondolkozás mellett okvetlenül bekövetkezendőnek kell tartanunk, vagyis a drágulás költségeinek fedezésére. Ettől eltekintve a multak tapasztalatai, de az organikus élet természetes fejlődése, — hisz a hadsereg is orgánum — bizonyossá teszi azt, hogy azon költségeken felül, a melyeket most invesztiálunk, azokon a szervezeteken felül, a melyeket most kiállitunk, szaporitunk, a hadsereg normális és rendes fejlődésére ugy, a mint azt beszédében gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk már kifejtette, okvetlenül kell egy bizonyos összeget felvennünk, de ez a kormány előirányzatából teljesen hiányzik. Hogy mily összeg fog erre a ozélra szükségeltetni, azt ma megállapítani valósággal lehetetlen. De bizonyos nagyon becses számadatokat találunk akkor, ha az előző éveknek rendes fejlődéséből deriváljuk, hogy mennyi lesz a hadsereg jövő és rendes, normális fejlődésének költsége. (Helyeslés a baloldalon.) Én összeállítottam és összehasonlitottam 1901-től 1911-ig a hadsereg rendes fejlődésének költségeit. (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Bocsánatot kérek, nem helyesen mondtam, nem én állítottam össze. A dicsőséget t. képviselőtársamra Hantos Elemérre vagyok kénytelen háritani, mert az ő könyvéből vettem ki. 1901-től 1911-ig a közös hadsereg rendes fejlődése a költségekben 39-4% emelkedést eredményezett. A honvédségnél ugyanez a költségemelkedés 59'1%-ot tett ki ez alatt a 10 év alatt. Csak a rendes költségekről beszélek, és egy oly időről, midőn a katonai körök állitása szerint a hadsereg sorvadt. (Derültség balfdől.) Már most mennyivel nagyobb lesz ez a rendes emelkedés, ez az expanzív erő, az önmagából való fejlődésnek ez az ereje akkor, ha nem egy sorvadó hadseregnek, hanem egy, ifjúi erejének tudatában élő, hatalmas hadsereg mindennemű rendes fejlődésének költségeit kell majd fedezni. Ha azt feltételezem, hogy 1911-től 1921-ig ez a rendes fejlődés ugyanazon arányban fog történni, mint a milyen arányban az előző 10 esztendő alatt történt, akkor azt hiszem, hogy messze alul maszeptember 12-én, kedden. radok a valóságon. (Igaz! Ugy van! baljelől.) De hát van nekem miből engednem, mert olyan széles ez a marge, melyről beszélhetek, hogy én ebbe is beleegyezem. Nem akarok túlozni, nem akarom azt a magasabb perczentuális számitást alapul venni, mely a honvédség rendes fejlesztésének költségeiben 59l% emelkedést tüntet fel, hanem a közös hadseregbeli rendes kiadásoknak 20%-kal kisebb emelkedési százalékát fogom alapul venni és hozzá még kiindulok az 1911. esztendőből, melyben a közös hadsereg békelétszáma 72.000 emberrel, honvédségi békelétszámunk pedig 24.800 emberrel kisebb, mint a milyen lenne a reform keresztülvitele esetén, és kiindulok' 1911-ből, akkor, mikor az 1912-től kezdődő óriási beruházások az 1911-iki budgetben fentartási költségek és egyebek czimén még nem szerepelhetnek. Ha ehhez az 1911. évi rendes szükséglethez hozzáadom a korábbi 10 év alatt tapasztalt rendes fejlődési arányszámot, a 39'4%-ot, akkor arra az eredményre jutok, hogy az 1911. évi 220 millió rendes kiadási költségen felül még hozzájön 866 millió kiadási tétel, ehhez jön hozzá még a reformnak a minister ur által kimutatott és a javaslatba is foglalt költségemelkedése, 74 és fél millió, összesen 381 '1 millió. Ehhez a 381 '1 millióhoz még hozzá kell adnunk azt a tételt, melyet korábban bátor voltam felemlíteni és a melyről nem tételezhetem fel, hogy az kimaradhasson, t. i. azt a 255 millió tengerészeti tételt és akkor arra az eredményre jutunk, hogy ezen valószínűségi — mert nem precziz — számítás szerint Magyarország összes rendes katonai kiadásai nem, miként a minister ur mondotta és hangsúlyozta, többször beszédében, 294 és fél millió koronát fognak kitenni, hanem kitesznek minimálisan 406'6 millió koronát, (Igaz ! Ügy van ! a baloldalon.) a mely 406'6 millió koronához még hozzászámítandó, az a kiszámíthatatlan összeg, a melyet a drágulás fog eredményezni és szükségessé tenni és a mely 406'6 millió koronához még hozzászámitandók azon költségek, a melyekről maga a minister ur, az ő javaslatának pénzügyi táblázatában azt mondja, hogy ezek 1915 utánra még nincsenek megállapítva. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1912-től 1921-ig tehát az emelkedés nem 74 és fél millió koronát fog kitenni, hanem ki fog tenni minimálisan 1866 koronát, vagyis két és félszer annyit legalább is, mint a mennyit a t. minister ur az ő számításában előadott. Ez pedig azt teszi t. képviselőház, hogy a honvédelmi minister ur akkor, a midőn számadásaiból kiindul, és ennek a számításnak alapján vállalta, hogy ezt a reformot itt e házban képviselni fogja, akkor egy teljesen tarthatatlan, teljesen bizonytalan, teljesen ingatag alapból indul ki. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Egyáltalábban a legnagyobb sajnálattal konstatálnom kell, t. képviselőház, hogy a t. kormány
