Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-242

114 242. országos ülés ítíll szeptember 12-én, kedden. költségvetésen kívüli katonai czélokra történt. Ellenben 1911-ben e tétel már 141 százalékát teszi ki az összkiadásoknak. A katonai kiadások tehát 1908-ban 7­8 százalékkal, 1911-ben pedig 3"4 százalékkal tesznek ki kevesebbet, mint a mennyit összes rendes és rendkívüli, kulturális és szocziális kiadásaink ezekben az években kitettek. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hantos Elemér: Ezek a számok rosszak! Majd meg fogom czáfolni. Pajzs Gyula: Nagyon fogok örülni, ha t. kép­viselőtársam veszi magának a fáradságot, hogy ez állításaimat megczáfolja. Végtére is a két­szerkettőről sokat vitatkozni nem lehet; ha meg méltóztatik engem győzni arról, hogy kétszer kettő öt, nem fogok előle elzárkózni. (Derültség a bal- ás a szélsőbaloldalon.) Hantos Elemér: Nem! Csak azt, hogy ez nem négy ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Pajzs Gyula : Hátén azt tartom, t. képviselő­ház, hogy ez az általam most felsorolt statisztika épen nem megnyugtató, (Igaz ! Ugy van ! a bal­oldalon.) és épen nem konkludál oda, a mit a t. hon­védelmi minister ur ezzel bizonyítani kívánt, hogy mi állami kiadásaink egy sokkal nagyobb részét költjük kulturális és szocziális czélokra és csak kis töredékét költjük katonai czélokra, hanem ellen­kezőleg, azt bizonyítja, hogy már ma, a mikor még csak egy csekély, kis katonai hatalom vagyunk, nem a mivé ezen reform bennünket fejleszteni kivan, már ma is sokkal többet költünk katonai czélokra, mint a mennyit egy közgazdaságilag elhanyagolt államnak ezekre a czélokra költenie szabad. (Igaz ! Ugy van! a, baloldalon.) Ha jiedig a t. honvédelmi minister ur azzal vigasztal bennünket, hogy ez az arány, a mint beszédében mondotta, a jövőben sem fog lényegesen megváltozni, erre azt mondom, t. képviselőház, hogy ez egy nagyon szomorú vigasztalás, mert csak azt fogja meg­mutatni, hogy azokat az eszközöket, melyeket közgazdaságunk természetes és normális fejlődése a jövőben rendelkezésünkre fog bocsátani, nem arra a czélra fordíthatjuk, hogy elmaradottságun­kat pótoljuk, hanem ugyanezen arány szerint, kénytelenek leszünk jövőben is jövedelmeinket a katonai és egyéb kiadásaink között épen ugy megosztani, mint ma. (Igaz! Ugy van ! a bal- és á szélsőhaloldalon.) A honvédelmi minister ur érvelésének fonalát vagyok bátor a következőkben is követni. Ez rávezet engem mindazon témák tárgyalására, melyeket beszédem feladataid tűztem. Rátérek tehát annak a kérdésnek megvilágítására, a mely nézetem szerint kardinális kérdése ennek a re­formnak, hogy mennyire megbízhatóak a hon­védelmi minister urnak azok a számításai, a me­lyeket elénk terjesztett és a melyek szerint e katonai reformnak rendes kiadásai 1921-ben a mai ki­adásokhoz képest 294 milliót fognak kitenni, vagyis 75'5 millióval többet mint ma. A mint emiitettem, a honvédelmi minister ur számításában azt az egyetlen helyes módszert követi, hogy a katonai kiadásokból nem vonja le, ugy mint a pénzügyminister ur, a közös vám­jövedelmeket, a melyek a magyar államnak ép oly normális természetű rendes bevételei, mint egyéb bevételei; (Helyeslés balfelöl.) hogy ezek arra vannak dezignálva, hogy hadügyi költségekre fordittassanak, az ezen mitsem változtat. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden skiezczirozzam, miképen jut a honvédelmi minister ur ahhoz az eredményhez, hogy Magyarország katonai rendes kiadásai 1921-ben 294­5 millió koronát fognak kitenni. A közös és a tengerészeti kiadásokból Magyarországra eső rész 1911-ben 162'4 millió koronát tesz ki; a honvédség rendes kiadásai 57'6 milliót, ugy hogy a rendes katonai kiadások 220 millió koronára rúgnak. Ehhez a reform ter­vezete és az ahhoz csatolt j)énzügyi kimutatás szerint a hadsereg és tengerészet rendes kiadásai­nál Magyarországra eső kvótaszem részben 33.5 millió korona emelkedést kell vennünk ; a honvéd­ség évenként emelkedő kiadásai 1921-ben 41 millió koronát fognak kitenni; e szerint Magyarország összes rendes kiadásai 1921-ben 294'5 millió koro­nát fognak kitenni, vagyis 74 1 /2 millió koronával többet, mint 1911-ben. T. képviselőház ! Hiszen már ez a 74% millió korona többlet is túlságos emelkedést jelent, mert az Ausztriával való gazdasági közösség szabad mozgásunkat megbénítja. (Igaz! Ugy van! bal­felől.) De a ki csak némileg mélyebbre tekint ezeknek a számoknak szédítő tömkelegébe, meg fogja látni, hogy azok az összegek, a melyeket a honvédelmi minister ur javaslatában és annak indokolásában, mint a reform folytán felmerülő költségeket tüntet fel, csak egy töredékét képezik azoknak az összegeknek, a melyeket a reform elkerülhetetlenül szükségessé tesz ; első tekintetre észre fogják venni, hogy az a tájékozás, a melyet a honvédelmi minister ur nekünk ebben az irány­ban nyújtott, éjjen nem alkalmas arra, hogy elhatározásunkat ebben a nagyfontosságú kérdés­ben irányítsa. Ezt kívánom bizonyítani a követ­kezőkben. Lássuk tehát, miből áll tulaj donképen az a 74% milliós emelkedés, a melyet a honvédelmi minister ur 1921-re előirányoz. Ez áll, a mint előbb mondottam, azon többletből, a melyet a közös hadsereg és a tengerészet részére Magyar­ország a kvóta alapján fizet s a mely 32% millió koronát tesz ki és a honvédség rendes kiadásainál előálló 41 millió koronából. Már most ebből ki­indulva kell keresnem azt, hogy mi van benne ebben a 74% millió koronát kitevő két tételben és mi nincs benne, a minek benne kellene lennie azért, mert ma már számszerűleg ismert tételekről van szó, s a mennyiben számszerűleg ismertek nem volnának is, legalább is nagyon megközelítő való­színűséggel már ma is előirányozhatok lettek volna. Elsősorban nincs benn egy olyan tétel, a mely a magyar katonai budgetet 1916-tól kezdve 251,-0 millió koronával fogja terhelni, pedig ezt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom