Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-240

98 2i0. országos ülés 1911 szeptember 7-én, csütörtökön. többségben, a polgári elnök, a kinek hatásköre ezen igények elbírálásán túl amúgy is alig terjed, pictus-maseulus-szá válnék, (Igaz! TJgy van! balfélől) a közigazgatási hatóság hatásköre pedig egészen megszüntettetnék. De még sérelmesebb és törvényhatóságainkkal szemben egyenesen lekicsinylő a javaslatnak az az intézkedése, mely a polgári elnök kiküldéséhez személy szerint a honvédelmi minister ur jóváhagyását kivánja meg. (TJgy van ! TJgy van! a hal - és szélsőbáloldalon.) Tehát ok és czél nélkül belenyúl a törvényhatósági hatáskör leglényegesebb részébe, az ujonczkiállitási jogba, mert ennek egyik kifejezője, az ujonczkiállitásnál egyedüli exponense, az általa kiküldött polgári elnök. (Helyeslés a baloldalon.) De ha azt a magatartást szemléljük, melyet a tisztelt kormány a javaslatok politikai vonatkozásai iránt tanusit, úgy nem lephet meg, ha ily részletkérdésben sem tudott az egyoldalú katonai szempontok nyomása alól szabadulni. Mert hisz midőn a tisztelt kormány a létszámemelést mint a hadképesség szükségszerű feltételét állitja fel, megfeledkezni látszik azon tényről, hogy valamely intézmény rendeltetésének csak akkor felelhet meg, ha a nemzetben gyökere van. (Zajos tetszés és éljenzés balfelől.) Hogy a harczképességnek nemcsak az anyagi erő a feltétele, hanem azon erkölcsi erő is, mely a hadseregnek a nemzethez való viszonyából fakad. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Mert a csatát nemcsak a tömegek nagysága dönti el, hanem azon egyének öntudata is, a kikből ez alakul. Nálunk nemzet és hadsereg között érzelmi egységet, sajnos, hiába keresünk. (TJgy van ! TJgy van ! balfelől.) A kiegyezési törvény által teremtett uj helyzet nem tudta kiegyenliteni azt az ellentétet, melyet közöttük a történelmi múlt idézett elő. Bár a hadvezetőség részérő] utóbbi időben tapasztalt tapintat ezt az ellentétet enyhítette is, a nemzet szivében még mindig ott rágódik az idegenkedő érzés. Ha ez az érzés indokolatlan volna, ha a hadsereg nyelvben, külsőségeiben és szellemében közjogi állásunknak csak közelítőleg is megfelelő volna, ugy a mi kötelességünk lenne azt az ellenérzést leküzdeni, s a nemzet szivét a hadsereghez közelebb hozni. (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De midőn ennek az ellenkezője áll, midőn a hadseregben a nemzeti önállóságnak egy atomja sem érvényesül, midőn a hadsereget mesterségesen elszigetelik, hogy azt a nemzeti vágyaknak egyetlen fuvalata se hathassa át, (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor a mi kötelességünk ezen a tényen változtatni, az előttünk jelentkezett akadályokat leküzdeni, s a felségjogok teljes tiszteletben tartásával, de viszont saját jogaink egész erejének öntudatával közjogi állásunkat a hadseregben is kifejezni s ez által azt a nemzethez közelebb hozni. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A néphadsereg erejének gyökere a nemzeti érzés. Ez az érzés pedig elsorvad egy oly intézmény talajában, mely attól idegen. (Igaz! TJgy van! balfelől.) Tehát nem mi, hanem a tények törvényszerű logikája, s magának a hadseregnek jól felfogott érdeke állitja fel a junktimot katonai reform és nemzeti kompenzácziók között, (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a mi közjogi állásunk mellett ugyan hogyan és mikor érvényesíthetjük ezeket az aspirácziókat, ha nem akkor, a midőn a hadsereg anyagi erőinek gyarapítását erkölcsi erejének gyarapításától tehetjük függővé. (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. túloldal a nemzeti törekvéseket a kilenczes bizottság programmjával kivánja honorálni. Nem üti meg az én vágyaim mértékét, mert nyelvi tekintetben semminemű posztulátumot fel nem állit, de ezért kétségtelenül egy lépést jelentene a haladás utján." A programmnak túlnyomó része azonban még mindig csak programm és bármenynyire tiszteljem is a t. túloldalnak ehhez való ragaszkodását, a készfizetések felvételének elejtése nem nyújt biztató perspektívát arra, hogy a katonai javaslatok elintézése után ez a programm a legjobb akarat mellett is valóra fog válni. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) A nemzet tehát néhány államférfiának jóhiszemű ígéretén kivül még arról sincs biztosítva, hogy vágyainak ezt a megnyesett, lecsonkázott minimumát is el fogja-e érni, hogy a hadsereg harczképességének anyagi attribútumai mellé annak erkölcsi attribútumait még ebben a dióhéjban is megszerezheti-e, pedig a követelt anyagi attribútumok óriásiak, nagyobbak, mint a mennyit eddig bármely nemzet elviselt. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert helytelenül utalnak rá arra, hogy egyes nagyhatalmak még aránylagosan is nagyobb katonai terheket viselnek, mert közöttünk és azon nagyhatalmak között párhuzamot vonni nem lehet, mert mig nálunk a hadsereg nemcsak védelmi eszköz, hanem egy expanzív gazdasági politika tényezője is, mely a termelési feleslegnek a világpiaczokon való elhelyezését biztosítja, (Igaz! TJgy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) s igy az okozott kiadások nagy részét közvetett utón megtéríti, addig a hadsereg nálunk csak védelmi eszköz, s belátható időn belül mássá • nem is válhatik. (Igaz ! TJgy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A midőn a nemzettől ily óriási, létének velejéig ható áldozatot kivannak, ott a politikai rezon is megköveteli, hogy a kérdés és maga az intézmény, melyért az áldozat kívántatik, népszerűsittessék, hogy a döntés nyomán megnyugvás keletkezzék, ne pedig a hamu alatt lappangó tűz, mely csak alkalomra vár, hogy ismét fellobbanjon. (TJgy van! TJgy van ! balfelől.) Közel tízéves küzdelem előzte meg ezt a vitát. S ha e küzdelem heve nagy általánosságban e kérdéstől független okokból enyhült is, a nemzet lekicsinylése volna annak a feltevése, hogy eltépte volna a fonalat, mely már egyszer kifejezett I akaratához fűzte. (Zajos helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.)