Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-204
2ŐÍ. országos ülés 1911 előtt, mielőtt a különböző nézetek tisztultak és alakot öltöttek, szabatosan meg nem jelölhetném. De azt tartom, hogy minden konczesszió, mely a fentebb emiitett előnyök elérését nem veszélyezteti, csak igen alárendelt fontosságú.* így előkészítette a talajt és azt mondta, kogy kell konczessziót adni és ezen felterjesztés alapján jött létre a honvédség; és ezen a réven nemcsak hogy a magyar nemzetnek adott hadsereget, hanem a királynak is szolgálatot tett, a mikor 1866 után három évre egy hatalmas, erős hadsereget adott, 1889-ben azonban nem igy jártak el. Akkor nem volt semminemű ilyen junktim, nem készítették elő a dolgot, biztak abban, hogy többség van, nagy nehezen meg is kapták a törvényt, de utókövetkezménye az volt, hogy a mai napig is akut kérdéssé vált a katonai kérdés. (Igaz ! Ugy van I a bal- és szélsőbaloldalon.) Ott van a gyökere ennek a kérdésnek, már ott hibázták el akkor, a mikor nem követtek junktim-politikát, mert az lett volna az okos, hogy előre csinálják a junktimpolitikát, hogy a kormánynak hozzák már előre azt, a mi szükséges ahhoz, hogy a közvélemény valamit nyugodtan fogadhasson el. Minthogy azonban a kormányok ezt elmulasztották s pótolni kellett másnak, igy keletkezett azután az a nagy ellenállás, a mely kifejlődött. Másodszor, mikor Széll Kálmán t. barátom hozta a javaslatot, megint nem volt semmi, vagy nagyon kevés, a mi könnyithette volna a keresztülvitelt. Ezért indult meg ez a második nagy küzdelem, a melynek még ma sem értük meg az utolsó napját.' (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloMalon.) Ilyen preczedensek mellett hogyan lehet lekicsinyelni a junktim-politikát ? Ázt hiszem, a király és a nemzet érdekében csakis ez van és kifogásolni csak azt lehet, ha olyant követelünk, a mi rossz, ha olyant követelünk a junktimmal, a mi káros, a mi ártalmára van a haderőnek és a monarchiának; de ha olyant követelünk, a mi nincs ártalmára, akkor csak természetes, csak magától értetődő dolog, ha azt csak helyeselni lehet. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur s a kormány, mikor szintén lekicsinyli ezt a junktimot, akkor nem is annyira a meggyőződésre akar hatni, mint inkább ügyes taktikai fogáshoz nyúl. Ha t. a ministerelnök urnak módjában lett volna a kilenczes-bizottságnak még fenmaradt programmpontjait ugy megoldani, hogy az elősegítette volna a véderő keresztülvitelét, akkor azt hiszem, hogy a junktimmal ő is előállott volna, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor lett volna annyi kötelességérzete a királyival szemben, annyi kötelességérzete a nemzettel szemben, hogy azt, a mit szerezhet, azt akkor adja, a mikor azzal megkönnyitheti e nehéz kérdés megoldását. Nem daczpohtikát csinált volna, hogy igenis tudom megoldani, de majd később ; előbb menjen minden tönkre, törjön minden darabokra. . (Igaz! -ügy <aan"f Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Julius 22-én, szombaton. 91 Igenis kötelességszerűen összekapcsolhatta volna ezeket és azt mondta volna, hogy igen, hoztam értékes dolgot. De mivel tudja, hogy nem tudja igy megoldani a jelvénykérdést, a mint azt az ország kívánja, mivel ezt tudja, (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) hát nem tudja, de én tudom, (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) azért csinál nagy hadjáratot a junktim ellen. És ez a legmegdöbbentőbb. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ember azt hihetné, hogy büntetni akarják a nemzetet, olyan ez; a terhek nagyobbak, mint azok, a melyeket Széll Kálmán annak idején kért, és a mit ellenértékül hoznak, az nem annyi, mint a mennyit már Tisza István mint ministerelnök akart adni. De Tisza István akkor mint ministerelnök azt mondta, hogy e dolgokat megvalósítja, megoldja, és akkor mindnyájan azt hittük, hogy előbb meg fogja oldani, mielőtt az ujonczlétszám felemelése jönne, hogy azok megvalósítása által már némiképen népszerű legyen az uj véderőj avaslat. Az ember, ismétlem, azt hihetné, büntetni akarnak. Pedig nem hiszem, csak lekicsinyelik az ellenállást; nem akarnak büntetni, de azt tartják, hogy nagyszerű alkalom kínálkozott, váratlanul győztünk, nagy többségünk van, ezt az alkalmat fel kell használni, (ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez a hibás politika, és mert ez a politika valósul meg a javaslatban, azért nem fogadom el. (Éljenzés a bal-és a szélsőbaloldalon.) Én, a ki gouvernementális szellemű vagyok, a ki élete legnagyobb részét kormánypárton töltöttem, a ki meggyőződésből 67-es vagyok, a kinek egész életczélja az lett volna, hogy megaranyozzam, uj, frissé, népszerűvé tegyem azokat az intézményeket, a melyeket az idő kissé megviselt, a kinek czélja az volt, hogy a király és nemzet közt a harmóniát megerősítsem, valóban szilárd alapokon, nem pedig látszólagos, mesterséges alapokon, aggodalommal, kétségbeesve látom, hogy miként ássák alá e politikának alapját, aggodalommal és kétségbeesve látom, hogy miként viszik a nemzetet oly küzdelemnek a királyival szemben, a melynek vége feltétlenül a királynak is, a nemzetnek is káros lesz. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Eitlök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, Julius 24-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen a következő : 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása ; 2. névszerinti 12*