Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

2ŐÍ. országos ülés 1911 előtt, mielőtt a különböző nézetek tisztultak és alakot öltöttek, szabatosan meg nem jelölhetném. De azt tartom, hogy minden konczesszió, mely a fentebb emiitett előnyök elérését nem veszélyez­teti, csak igen alárendelt fontosságú.* így előkészítette a talajt és azt mondta, kogy kell konczessziót adni és ezen felterjesztés alapján jött létre a honvédség; és ezen a réven nemcsak hogy a magyar nemzetnek adott hadsereget, hanem a királynak is szolgálatot tett, a mikor 1866 után három évre egy hatalmas, erős had­sereget adott, 1889-ben azonban nem igy jártak el. Akkor nem volt semminemű ilyen junktim, nem készí­tették elő a dolgot, biztak abban, hogy többség van, nagy nehezen meg is kapták a törvényt, de utókövetkezménye az volt, hogy a mai napig is akut kérdéssé vált a katonai kérdés. (Igaz ! Ugy van I a bal- és szélsőbaloldalon.) Ott van a gyökere ennek a kérdésnek, már ott hibázták el akkor, a mikor nem követtek junktim-politikát, mert az lett volna az okos, hogy előre csinálják a junktim­politikát, hogy a kormánynak hozzák már előre azt, a mi szükséges ahhoz, hogy a közvélemény valamit nyugodtan fogadhasson el. Minthogy azonban a kormányok ezt elmulasztották s pótolni kellett másnak, igy keletkezett azután az a nagy ellenállás, a mely kifejlődött. Másodszor, mikor Széll Kálmán t. barátom hozta a javaslatot, megint nem volt semmi, vagy nagyon kevés, a mi könnyit­hette volna a keresztülvitelt. Ezért indult meg ez a második nagy küzdelem, a melynek még ma sem értük meg az utolsó napját.' (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloMalon.) Ilyen preczedensek mellett hogyan lehet le­kicsinyelni a junktim-politikát ? Ázt hiszem, a király és a nemzet érdekében csakis ez van és kifogásolni csak azt lehet, ha olyant követelünk, a mi rossz, ha olyant követelünk a junktimmal, a mi káros, a mi ártalmára van a haderőnek és a monarchiának; de ha olyant követelünk, a mi nincs ártalmára, akkor csak természetes, csak magától értetődő dolog, ha azt csak helyeselni lehet. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben én azt hiszem, hogy a t. minister­elnök ur s a kormány, mikor szintén lekicsinyli ezt a junktimot, akkor nem is annyira a meggyőző­désre akar hatni, mint inkább ügyes taktikai fogás­hoz nyúl. Ha t. a ministerelnök urnak módjában lett volna a kilenczes-bizottságnak még fenmaradt programmpontjait ugy megoldani, hogy az elő­segítette volna a véderő keresztülvitelét, akkor azt hiszem, hogy a junktimmal ő is előállott volna, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor lett volna annyi kötelességérzete a királyival szem­ben, annyi kötelességérzete a nemzettel szemben, hogy azt, a mit szerezhet, azt akkor adja, a mikor azzal megkönnyitheti e nehéz kérdés megoldását. Nem daczpohtikát csinált volna, hogy igenis tudom megoldani, de majd később ; előbb menjen minden tönkre, törjön minden darabokra. . (Igaz! -ügy <aan"f Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Julius 22-én, szombaton. 91 Igenis kötelességszerűen összekapcsolhatta volna ezeket és azt mondta volna, hogy igen, hoztam értékes dolgot. De mivel tudja, hogy nem tudja igy megoldani a jelvénykérdést, a mint azt az ország kívánja, mivel ezt tudja, (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) hát nem tudja, de én tudom, (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélső­baloldalon.) azért csinál nagy hadjáratot a junktim ellen. És ez a legmegdöbbentőbb. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ember azt hihetné, hogy büntetni akarják a nemzetet, olyan ez; a terhek nagyobbak, mint azok, a melyeket Széll Kálmán annak idején kért, és a mit ellen­értékül hoznak, az nem annyi, mint a mennyit már Tisza István mint ministerelnök akart adni. De Tisza István akkor mint ministerelnök azt mondta, hogy e dolgokat megvalósítja, megoldja, és akkor mindnyájan azt hittük, hogy előbb meg fogja oldani, mielőtt az ujonczlétszám felemelése jönne, hogy azok megvalósítása által már némi­képen népszerű legyen az uj véderőj avaslat. Az ember, ismétlem, azt hihetné, büntetni akarnak. Pedig nem hiszem, csak lekicsinyelik az ellenállást; nem akarnak büntetni, de azt tart­ják, hogy nagyszerű alkalom kínálkozott, várat­lanul győztünk, nagy többségünk van, ezt az alkal­mat fel kell használni, (ügy van ! ügy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ez a hibás politika, és mert ez a politika valósul meg a javaslatban, azért nem fogadom el. (Éljenzés a bal-és a szélsőbalolda­lon.) Én, a ki gouvernementális szellemű vagyok, a ki élete legnagyobb részét kormánypárton töltöt­tem, a ki meggyőződésből 67-es vagyok, a kinek egész életczélja az lett volna, hogy megaranyoz­zam, uj, frissé, népszerűvé tegyem azokat az intéz­ményeket, a melyeket az idő kissé megviselt, a kinek czélja az volt, hogy a király és nemzet közt a harmóniát megerősítsem, valóban szilárd alapokon, nem pedig látszólagos, mesterséges alapokon, aggodalommal, kétségbeesve látom, hogy miként ássák alá e politikának alapját, aggodalommal és kétségbeesve látom, hogy miként viszik a nemzetet oly küzdelemnek a királyival szemben, a melynek vége feltétlenül a királynak is, a nem­zetnek is káros lesz. (Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Eitlök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a leg­közelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozó­lag leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, Julius 24-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen a következő : 1. elnöki előter­jesztések és irományok bemutatása ; 2. névszerinti 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom