Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

88 20í. országos ülés 1911 július 22-én, szombaton. alkotmányos fejedelmi jogánál fogva vezére az egész hadseregnek. Nem szűnnék meg ez lenni akkor sem, ha magyar kommandó lenne ; ö felsége maradna vezére az egész hadseregnek. De még egyes kifejezéseiben sincs ellentétben ezzel az 1867. évi XII. t.-ez. Például ott van ez a szó : az egész hadsereg. Nem volna az egész hadsereg, ha egy részét magyarul kommandiroznák, másik részét németül ? Érinti ez az egészet ? A honvédségről nem. lehet tagadni, hogy az egységes, egész hadsereg, jíedig egyik része horvát, másik része magyar. A másik kifejezés : összes hadsereg. Nem volna az összes, hogy ha az egyik résznek a nyelve nem egészen olyan volna, mint a másiké ? (Igaz ! TJgy van! báliétól.) Egységes vezérlet, vezénylet, belszervezet, mindezek a dolgok érintetlenül maradnak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha nem is következik az 1867. évi XII. t.-czikkből, — a mint ezt sokat hallottam erről az oldalról, (baljelé mutat) nézetem szerint tévesen, állitani — de mindenesetre jobban megfelel a logikájának, az alapgondolatának az, ha a dualizmus itt is kifejezésre jut, ellentétben pedig semmi viszonyok közt nincs vele. Azt is mondták, hogy ha nem is a törvény szavaiban jut kifejezésre, de bizonyos bizalmas megállapodások jöttek létre, a melyeknek lényege az lett volna, hogy a hadsereg kérdését a nemzet nem érinti, azt nem bolygatja. Ilyen megállapodásról nincs tudomásom, ilyen megállapodás sohasem létesült. Ezt bizonyitja az a tény, hogy a honvédségnek magyar lábra való állítása 1867-ben nem volt még tisztázott dolog. 1867-ben a véderőtörvény nem lett megállapítva, akkor csak ez az 1867 : XII. t.-czikk alkottatott meg és későbbi időkre hagyatott a véderő megalkotása. Akkor atyám, mint ministerelnök és honvédelmi minister olyan javaslatot tett, a mely sokkal messzebbmenő mindannál, a mit most mi követelünk. Hiszen ő egy olyan magyar hadsereget állitott fel zászlóval, kommandóval, külön honvédelmi ministeriummal, a melyhez nem hasonlítható még a maximuma sem annak, a mit itt az ellenzék kíván. (TJgy van! a szélsöbalolialon.) De még sem mondták neki, hogy ez ellentétben van az 1867 : XII. t.-czikkel, nem mondták neki, hogy ez ellentétben van titkos ígéretekkel és megállapodásokkal. (Zajos helyeslés és taps balfelül.) Ez meg is valósult. Egy másik ellenvetés az, — ezt is inkább Bécsben hallottam, mint itten, — hogy ez csak az első lépés arra, hogy külön hadsereg állittassék fel, mert a végezel ez. Itt nem értek egyet t. barátaimmal, mert én a külön hadsereget nagy bajnak, határozottan hátrányosnak tartanám. Hátrányosnak tartanám azon egyszerű oknál fogva, hogy minél nagyobb a teher, a mely a hadsereggel jár, annál inkább lesz az egyetlen okos politikai elv egy nemzetnél az, hogy lehető olcsón, lehető könnyebbséggel szerezze meg azt a véderőt, a melyre okvetlen szüksége van. A mint pedig különválasztanék a hadsereget, azt látnók, hogy tetemesen megnőne a költség, a melyet már ma is alig bírunk elviselni, és a hatályossága nem volna ugyanaz. A költség még nagyobb volna, mint a jelenleginek az 50%-a, mert sok olyan alkatrésze van a véderőnek, a melyet ma csak egyszer kell kifejezésre juttatni, holott akkor mindegyik hadseregnek kellene azokkal bírni. Itt van a vezérkar, itt vannak mindenféle technikai csapatok, .. . Eitner Zsigmond: Minden Bécsben van! Gr. Andrássy Gyula: . . . technikai fegyverek, itt van egy még nagyobb honvédelmi ministerium, a mely irányithatja azután az egészet. Ezek mind olyan költségek, a melyek nincsenek ma meg, mert azok nem kétszer vannak meg, hanem csak egyszer. A mi pedig a harczképességet illeti, abban van egy nagy érvem, a melyet t. barátaim el fognak fogadni. Hiszen mi nem régen folytattunk egy koalicziós harezot. Nem sikerült. Miért nem sikerült 1 Azért, mert a koaliczió mindig nehezen működik ; kiki a maga czéljait követi, nem bizik a szövetségesében. Hisz nálunk pl. a legnagyobb lojalitás és — talán mondhatom — bizalom is volt a vezérek között, de már a pártok nem tudták osztani ezt a bizalmat. Ha egyik vagy másik valamit tett, mindig azt hitték, hogy ez azért van, hogy neki használjon és kijátszsza a közös czélt. Nem volt az az egyhangú akarat, az a közös akarat, a mely az eredménynek egyetlen előfeltétele. Ugyanez van a hadseregnél is, ugyanez van a háborúban. A koalicziók ott is ugyanabban sántikálnak, a miben mi sántikáltunk. Az a nehézség, hogy valóban egy czélra töniöritsen. A mint külön hiúságok, külön ambicziók vannak, nem vág ugy össze ez az egész gépezet, mint a hogy szükség van erre. (Ugy van ! jobbfelől.) Azért tehát azt hiszem, hogy drágábban, rosszabb fegyverhez jutnánk. Oda vezetne-e ez ? Ellenkezőleg. Hiszen kérem, ugy áll a dolog, hogy ha én egy radikális, messzemenő megoldást meg akarok akadályozni, ennek csak egy útja és módja van, az, hogy megvalósítom azt, a mit ez a radikális megoldás meg akar valósítani, a mi abban becses, a mi abban értékes. Én tehát, ha épen elejét akarom venni, hogy előbb-utóbb ellenállhatatlan erővel ez az áramlat kerekedjék felül, akkor kell, hogy meg tudjam egyeztetni a jelenleg létező intézményeket a nemzet czéljaival. Ha ezt nem tudom, ha az lesz világos, hogy az 1867 : XII. t.-czikk annyit jelent, mint kizárása a hadseregben a magyar iránya fejlődésnek, a magyar nyelvnek és zászlónak, akkor megőrlődik az 1867 : XII. t.-czikk, akkor szükségszerüleg a különválásnak útjait egyengetik. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) További észrevételem az, hogy mi óriási felelősséget vállaltunk már a múltban, a mikor a hadsereg fejlődését késleltettük. Hiszen a hadsereg harczképességétől függ jólétünk, a hadsereg harczképessége pedig függ a javaslatok elfogadásától ? Én kétlem az utóbbit, én hajlandó volnék ugyan a hadsereg megerősítését megszavazni, szükségesnek is tartom azt, feltétlenül, de tagadom azt, hogy jelenlegi állapotában a hadsereg