Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-201
201. országos ülés 1911 Julius 19-én, szerdán. 51 kérvény olvastatott fel. Igaz, de ugyan kérdem, ha fel nem olvastatik, tudhattuk volna-e, hogy egészen egyformák ? (Derültség balfdől.) Nem tudom, hogy mi utón és mi módon lehetett volna ezt konstatálni.* Justh Gyula: Tanulhatunk az öregtől! (FelMáltások jóbbfelölj Messze vannak tőle!) Egry Béla: Es, a mit most fogok felolvasni, az vonatkozik tulaj donképen az obtrukczióra. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Tisza Kálmán (olvassa) : »A mi álláspontunk az : nem engedni meg, a mennyire tőlünk telik, hogy alkottassék oly törvény« — ez akkor a választói jog revíziója volt —• »mely vagy a választók egy részét fosztja meg jogaiktól, vagy minden választóra vonatkozólag a jog gyakorlatát szorítja szűkebb korlátok közé.« Kun Béla: Ezt is megszívlelhetnék! Egry Béla (olvassa) : »Ezen álláspont mellett megállni, hasonlag türelemmel, szilárdsággal, de nem mondani, hogy vagy ezek visszavétessenek, vagy a többiekből ne legyen törvény, hanem azt mondani, megállunk ezekkel szemben álláspontunkon, melyen, hogy megálljunk, ugy érezzük, hogy kötelességünk parancsolja, a mi idő pedig ezentúl marad, azt készek vagyunk szentelni a többi javaslatokra : ez az, a mit feladatunknak tekintünk.« (Felkiáltások jóbbf elől: Ez nem technikai obstrukczió! Hol vannak a névszerinti szavazások !) Megjegyzem, hogy az interpellácziók akkor még az ülés kezdetén voltak, nem ugy, mint ma vannak, s ezt csak azért konstatálom, hogy azt az ellentétet, a mi fiu és apa között van, nyilvánvalóvá tegyem. Az apa szerint minden törvényes eszközzel helyes és jogos volt a küzdelem. Einer Zsigmond: A tata mást beszélt! Holló Lajos: Az még nem volt gróf! Egry Béla: Ezzel, t. képviselőház, végeztem, volna gróf Tisza Kálmán urnak kijelentésével, és áttérek Antal Géza t. képviselőtársam támadáki Benedek János képviselőtársam beszéde folyamán egy közbekiáltást hangoztatott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Egry Béla: . . . melyért elnöki rendreutasitásban is részesült. B. Madarassy-Beck Gyula: Elmondták már! (Zaj.) Egry Béla : önöknek nem mondhatjuk el elégszer. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Rendre!) Antal Géza t. képviselőtársam nem elégedett meg ezzel, hanem mikor Benedek János t. barátom befejezte a beszédét, felállt és azt gondolván, hogy ő itt is az iskolában a kathedrán áll, hol szabadon leczkéztetheti meg az alája rendelt növendékeket, meg akart bennünket leczkéztetni és az mondta lólunk (Olvassa) : »Kimondom, ennek a vitának a bevezetését komoly ellenzékhez méltónak nem tartom. Itt visszaélés folyik a házszabályokkal és ezt olyanok követik el, kik négy évi működésük alatt programmjukat meghazudtolták. Ha igy folytatják, akkor igenis osztjuk azt a nyilatkozatot.« T. i. azt, melyet Tisza Kálmán képviselő ur tett, hogy az ellenzék megvetésre méltó. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ezen kijelentését képviselő urnak követte az elnöki enuncziáczió, melynek következtében azután a t. túloldal gróf Tisza István felhívására elhagyta a termet. (Zaj.) T. képviselőház! En közel tiz esztendeje vagyok a törvényhozó testületnek tagja. (Éljenzés.) Senki, még a leghalálosabb ellenségem sem foghatta rám soha, hogy én beszédemben a komolyság határát túlléptem volna, avagy nem lettem volna eléggé tárgyilagos avagy személyeskedő lettem volna. Tiz évig képviselői működésem alatt igen sok viharos ülést éltem át. Végig küzdöttem az alkotmányválságot, jelen voltam minden történelmi nevezetességre vergődött szomorú emlékű ülésen. (Felkiáltások jobbfelől: A kvótaemelésen is !) Jelen voltam azon az ülésen is, melyen a Tiszadinasztia feje, az akkori ministerelnök a házszabályok revízióját éjszaka keresztül erőszak ölni akarta és jelen voltam azon az ülésen is (Felkiáltások jobbfelől: A kvótaemelésnél!) mikor a kormány hatalmi gőgjében a fegyveres hadsereget vette igénybe és szuronyos fegyverekkel küzdött ki bennünket innen a képviselőházból. (Zaj.) Ivánka Imre : Ez a magyar szabadság ! Egry Béla: Daczára ezen viharos üléseknek, nem akadt a túloldalról egyetlenegy képviselő sem, ki azt merte volna a szemünkbe vágni, hogy mi tisztességtelen eszközökkel küzdünk, hogy a mi küzdelmünk nem komoly, hanem megvetésre méltó. (Igaz ! Ugy van ! balfdől.) Most, mikor az ellenzék a katonai javaslatokkal szemben kilenez esztendővel ezelőtt elfoglalt álláspontjához konzekvensen, programmjához hiven és becsületesen . . . HajÓS Kálmán : Meg kellett volna csinálni! (Zaj.) Egry Béla: . . . magas nivóju felszólalásokkal vezette be a vitát, akkor feláll a túloldalról két képviselőtársunk, bennünket megtámad, tisztességtelen eszközökkel küzdőknek jelent ki és megvetésre méltóknak jelez. (Fdkiáltások a jobboldalon : Nem mondták!) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő úrral szemben konstatálni, (Halljuk I Halljuk ! a jobboldalon), hogy itt a házban senki a képviselő urakat tisztességtelen eszközökkel küzdőknek, sem megvetésre méltóknak nem mondotta. (Élénk helyeslés jobbfdől. Nagy zaj a baloldalon.) Ha ily nyilatkozatok történtek volna, azokkal szemben az elnökség mindenesetre teljesítette volna kötelességét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a baloldalon.) Egry Béla : Én mély tisztelettel hajlok meg a mélyen t. elnök ur megjegyzése előtt, de kénytelen vagyok konstatálni azt, hogy ez a kifejezés tényleg használtatott, mert hiszen elnöki rendreutasításban is részesült. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Jelen voltam magam is, a mikor Antal Géza képviselő ur rendre7*
